Előzmények 2. rész, 2. fejezet: A nászút

5/5/2018 - 5/12/2018

Május 5.
Korán kellett kelni, de egy gyors reggeli még belefért! 11 órára a reptérre kellett mennünk, mert a transzferbusz innen indult Fort Lauderdale-be. Ugyanis a hajó onnan indult, a Port Everglades kikötőből.

Noémi egyébként nagyon figyelmes és gondoskodó volt, mert az esküvő napján is írt nekünk, hogy minden oké-e meg gratulált, valamint ezen a napon is folyamatosan kontaktban voltunk. Írta, hogy ha bármi gikszer van, inkább menjünk uber-rel, taxival vagy bárhogy, de nehogy lekéssük a hajót, mert az bizony nem vár meg minket.
Jólesett, hogy így törődött velünk végig!
Mi azonban semmit se bíztunk a véletlenre, így természetesen nagyon időben a reptéren voltunk. Kb. másfél órát kellett várakoznunk az indulásra. Transzfer nekünk csak oda kellett, mert a hajóút utánra már Fort Lauderdale-ben volt egy autónk lefoglalva.

A hajó esetén is ugyanúgy van a dolog, mint a repülőnél, hogy két órával korábban ott kell lenni.
A bőröndünket azonnal elvették, ahogy leszálltunk a transzferbuszról. Majd egy óriási épületbe kellett bemenni (így a hajót tulajdonképpen nem is láttuk kívülről). Itt is vannak check-in pultok, így szerencsére eloszlott az embertömeg és nagyon gyorsan végeztünk. Meg azzal lehet még gyorsítani, hogy mi például az utazás előtt online kitöltöttük az adatokat és a szükséges fotót is leadtuk (ez a seapass-hoz szükséges, ami később az azonosításhoz kell).

Ki kell tölteni egy papírt itt a pultnál, ahol rákérdeznek, hogy van-e bármilyen egészségügyi panaszod. Összességében nagyon gyorsan végeztünk.
Elmondják, hogy az egyik kulcsot majd az ajtóban találjuk, a másik pedig a szobában lesz. Ez a fizetőeszköz és maga a seapass.

Aztán belépsz a hajóra és elakad az összes szavad.
Talán már említettük, hogy mi útvonal alapján választottunk hajóutat, így teljesen véletlen volt, hogy a Royal Caribbean társasággal mentünk, az meg végképp, hogy a Harmony of the Seas hajóval. Most már van ugyebár nagyobb, de mikor foglaltunk, akkor ez volt a világ legnagyobb hajója.
Hát ez nem túlzás…

Nem tudom mi lenne, ha ezután egy kisebb hajóval utaznánk, de az biztos, hogy ezt nehéz lenne überelni.
Semmi negatív dolgot nem tudunk mondani. Egész egyszerűen hatalmas, óriási, fantasztikus, lenyűgöző.
16 szint (csak amit az utasok igénybe vehetnek) 5000 utas, 2300 fő személyzet.
Brutális!!!! Minimum 8 jacuzzi, kb ugyanennyi medence, végtelen számú napozóágy, golfpálya, kosárpálya, csúszda, színház, casino, rengeteg étterem, azt meg kb. csak a végén vettük észre, hogy van egy futópálya körbe, a hajó teljes hosszában, helikopter leszállópálya, stb.

A szobába 13 órakor lehetett bemenni. Pár percet kellett várni, addig a szobákra nyíló folyosók zárva voltak. Akkor pedig egyszerre minden kinyílt és be lehetett menni. A bőröndöd vagy a szobában, vagy az ajtó előtt várt már addigra!

A szoba pedig - a legjobb volt. Nagyon kényelmes, tágas, tök jó elrendezésű. Itt még azt is elmesélem, hogy háromféle szobából lehetett választani: belülre néző kabin - ez a legolcsóbb kategória, óceánra néző erkély nélkül és óceánra néző erkéllyel. Nekünk úgy volt evidens, hogy az erkélyes a legdrágább. Ehhez képest az erkély nélküli, de konkrétan 1000 Euróval volt drágább!! Mi úgy gondoltuk, hogy ez elírás vagy tévedés… Mikor kiderült, hogy nem, hát azonnal az erkélyes szobát választottuk és imádtuk!
A szekrényekbe minden ruhánkat ki tudtuk pakolni és a bőröndöket is el tudtuk tenni.
Az erkélyen kényelmesen elfért két szék lábtartóval és egy kis asztal. Elég jó volt ott pihenni!
Természetesen széf is van a szobában.
Az ágyról külön szót ejtenék: ilyen kényelmes ágyban komolyan mondom, hogy még nem is aludtam. Lehet, hogy csak amiatt, hogy a tenger ringat, de nagyon jókat lehet ott aludni. A szobában van még egy plusz kanapé, sminktükör asztallal, van európai csatlakozó + USB csatlakozó is telefon töltéshez, egy egész alakos tükör és persze tévé is.
A fürdőszoba szintén jó elrendezésű, polcokkal, tusolóval. Azt hittük, hogy majd nagyon érezhető lesz, ha mozog a hajó, hogy ide-oda csúszkálnak majd a dolgok, de ez akkora hajó, hogy gondolom senkit sem lep meg, hogy nem történt ilyesmi… 😁

Miután kipakoltunk, elindultunk felfedezni a hajót.
Ami viszont még fontos infó lehet, ha valaki ilyen utat tervez és még nem volt (és persze ha majd végre újra lehet utazni): minden szolgáltatást érdemes előre (úgy értem, még otthonról!) lefoglalni: wifit, vacsorákat, programokat, italcsomagot!! A fizetős és ingyenes dolgokat is!!! Szóval mindent időben, ugyanis nincs sok választható időpont, ha a hajón szeretné ezeket valaki intézni. Néhány programról mi emiatt például lemaradtunk sajnos. Sőt vacsorázni se tudtunk abban az időpontban menni, amikor szerettünk volna, csak nagyon ritkán!
Ami a wifit illeti: mi azt hittük, hogy napra is lehet kérni wifit, de csak az út teljes hosszára. 1-2-3 eszközre lehet kérni. Mi csak egyet vettünk, de több eszközzel is tudtuk használni. A wifi minősége kifogástalan volt!

Ettünk valamit gyorsan, aztán gyülekező volt, ugyanis van egy biztonsági oktatás, amin minden utasnak kötelező részt venni. Be vannak osztva az emberek, mondják, hova kell menni. Nagyon - nagyon flottul és szervezetten történik minden. Az infó alapvetően angolul és spanyolul van, de a videó maga több nyelven is elérhető (ezt elmondták németül, franciául és távol-keleti nyelven is!)

A hajó negyed 5-kor indult el. Megszólalt az indulást jelző kürt, így mindenki vagy a szobájába ment, vagy valahova a fedélzetre.
Mi az erkélyről figyeltük, ahogy a parti őrség kíséretében hajóztunk ki a nyílt vízre. Persze volt izgalom, volt integetés a parton / másik hajókon / part menti házakból integetők felé!

Így indultunk neki egy újabb ismeretlen, de nagyon izgalmas kalandnak!

8 órakor mentünk vacsorázni. Két sor van, az egyik sorban azok állnak, akiknek van foglalásuk, a másikban azok, akiknek nincsen.
Az asztalhoz kísérnek és a felszolgáló személyzet mindig bemutatkozik. Minden nap 3 fogásos menüből lehet választani. Persze más is van az étlapon, de az fizetős!
Italból az alapkínálat a víz, illetve a jeges víz… 😀 Ha jég nélkül kéred, akkor rendesen bajban vannak! Mi mindig jég nélkül kérjük az italt és mikor ezt jeleztük, az volt a megoldás, hogy ugyanabból a kancsóból töltött, csak a jégkockákat kihagyta… 😁
Ezenkívül lehet kérni ice tea-t, ami cukormentes, viszont annyira ízetlen, hogy - nekünk - ihatatlan. A másik opció pedig a limonádé, ami ennek a szöges ellentéte: olyan édes, hogy szintén ihatatlan! Így nekünk maradt a víz, jó esetben jég nélkül! (De itt is lehet kérni bármi mást is, csak az már fizetős.)

Van egy olyan hely, amely éjjel-nappal nyitva van, itt kávét, teát, snack-et lehet kapni, plusz természetesen a fizetős italokat. (Ha az ember kért italcsomagot, akkor persze, az ital is fedezve van többnyire). A többi étterem, vagy büfé egymást fedve / váltva van nyitva.
A Windjammer egy svédasztalos étterem, ez a legnagyobb, itt van minden: reggeli, ebéd, vacsora. Ez mindig tele van a tapasztalatok szerint, viszont baromi jó a kilátás, már ha találsz helyet! 😀 A bejáratnál van egy kézmosó szekció, tehát gyakorlatilag kötelező kézmosás nélkül be sem lehet menni az étterembe! (Ez egyébként nem a covid miatt van, hiszen most nem lehet sajnos hajózni. Ez már előtte is így volt!)

Vannak fizetős éttermek is, ahova szintén időpontot kell foglalni és azt külön kell fizetni. (Egyébként a hajón van kötelező borravaló - mi ezt az elején egy összegben kifizettük, így nem kell vele ott bohóckodni. Meg így talán egyszerűbb is, mint gondolkodni, hogy most kell-e vagy nem kell. Ez így meg van oldva.)

A rengeteg éttermen kívül mi minden van még a hajón?

• kaszinó / játékterem
• különféle boltok
• bárok
• körhinta
• kosárpálya, minigolf, ping-pong
• sok medence + jacuzzi
• millió napozóágy (mindenhol kb.)
• naplemente terasz székekkel
• csúszda (vizes és száraz is!)
• zipline

És van a “Central Park” is és még annyi minden, hogy fel sem lehet sorolni, de nagyjából még felfogni sem!
Ez nem egy úszó szálloda, hanem ez konkrétan olyan, mint egy úszó város!!!

Szerintem mindent fel sem tudtunk fedezni.
Tök jó, hogy bár teltház volt, sosem érezted ezt, annyira sokmindent lehetett csinálni.

A szobát egyébként naponta kétszer (!) takarítják - ezt először nem is értettük.

Na de ne ugorjunk ennyire előre, csak szerettem volna egy kis képet adni arról, hogy milyen is a hajó.

A hajó tehát 16:35-kor indult el és másnap korán reggel érkeztünk meg a Bahamákra.

Május 6.
Mi minden állomáson Trip Advisor-on foglaltunk kirándulást, mert amit a hajón ajánlanak (amiből rengeteg van amúgy) az minimum tripla annyiba kerül. Annyi az előnye nyilván, hogy a hajóhoz jönnek érted, és aztán időben vissza is visznek. Kényelmesebb, ha mondjuk az ember nem beszél idegen nyelveket, vagy nem akar bóklászni és keresni, hogy hova kell menni.
Viszont mi meg rengeteget spóroltunk ezzel, ráadásul nagyon egyszerűen megtaláltuk, akit kellett. Itt a Bahamákon például két másik utassal voltunk a hajóról és konkrétan egy VIP taxit kaptunk külön és úgy vittek minket mindenfelé. Még egy vizet is kaptunk a taxiban (ami azért érdekes, mert a hajón a palackozott 1/2 literes víz elég drága).
Nassau nagyon tetszett. Látszik, hogy jómód van. Mindenféle sztárok házai, meg olyan szálloda, ahol csak a full gazdagok szállnak meg. A Bahamák az egyik leggazdagabb ország Amerikában. A fő húzóerő a turizmus, a turisták nagy része óceánjáró utasa. De egyébként nagyon szép hely! A víz színe megmagyarázhatatlanul kék!

Elég meleg volt itt. Na, ez enyhe kifejezés! Baromi meleg volt.
A túra során megnéztük a főteret, ahol Viktória királynő szobra áll a rózsaszín kormányzati épület előtt, de itt van Kolumbusz Kristóf szobra is. Kolumbusz a szigetcsoport egyik szigetén, San Salvadoron lépett először Amerika földjére 1492-ben.
A túravezető elmesélte, hogy John F. Kennedynek köszönhetően a bahamai dollár értéke teljesen azonos az USD-vel.
Ezt követően egy rumos sütis boltba vitt minket, ahol persze meg lehetett kóstolni a sütit, ami nagyon finom volt.
Innen a híres Atlantishoz mentünk, ahova bekukkantottunk, majd a kikötőben a színes házak között sétáltunk egy nagyot. Nagyon hangulatos, jók ezek a vidám karibi színek!

Voltunk egy csokigyárban és borkóstolón is. Itt elmondták, hogy a bor import szőlőből (olasz és argentin) készül. A rosé volt a legfinomabb!
Ezt követően egy rumfőzdében is jártunk, ahol szintén lehetett kóstolni!

Az út során láttunk még egy csomó fontos épületet: az amerikai nagykövetség épületét, kórházat, rendőrséget, az egészségügyi minisztériumot, egy sulit, a rendőrakadémiát, stb. Elvitt minket a legmagasabb ponthoz is, ami kb. 106 méter magas… 😁 Ez amúgy egy tipikus fotópont.
Az idegenvezető, Davis nagyon jó arc volt, nem mondanám, hogy sokat stresszelt! Ha valami látványossághoz értünk, mindig azt mondta: “take a photo for me!” 😁

Végül a Queen’s Staircase-nél zárult a túra, amely 66 lépcsőből áll és a Fort Fincastle történelmi komplexum területén található. 1793 és 1794 között rabszolgák faragták ki szilárd mészkőből és állítólag közvetlen utat biztosított a Fincastle erődtől Nassau városáig. Később Viktória királynő tiszteletére nevezték el, aki 64 éven át uralkodott Nagy-Britanniában.

Ezután Davis visszavitt minket a kiindulási ponthoz, mi pedig elindultunk a kikötő felé. Nagyon sok hajó bahamai zászlók alatt járja a tengereket. (Ennek egyik előnye, hogy a Bahama szigetek nem vet ki adót a hajóstársaságok bevételére/profitjára.)
Ekkor 5 hajó volt a kikötőben és az a durva, hogy a maga nemében mindegyik hatalmas, de a Harmony mellett szó szerint eltörpülnek.
A kikötő területére egyébként a seapass és egy fényképes igazolvány felmutatásával lehet belépni. A hajóhoz érve szokásos csomagellenőrzés van, majd csak utána léptetnek be a seapass felmutatásával. (Ezt lehúzzák és a rendszerben a monitorjukon jelenik meg a fotód.)

Kicsit később a hajó már indult is tovább. Ezért nagyon-nagyon fontos, hogy tényleg mindig a megadott időre kell visszaérni, mert a hajó nem vár meg! (Egyszer majdnem lekéstük, szóval tudjuk, hogy ezt komolyan kell venni - de erről majd később.)
Ezen az estén formális est van, ami azt jelenti, hogy ki kell öltözni. Mi ezekre így ennyire durván nem voltunk felkészülve, de a rutinos hajózók konkrétan estélyi ruhába öltöztek!
Ekkor volt lehetőség a kapitánnyal is találkozni, fotózkodni. Mi nem vettünk részt ezen (estélyi ruha hiányában… 😁).

Lett volna egy esti program, Aqua Theater, de mivel esett az eső, ezért ez sajnos elmaradt.

Ezzel szemben viszont sajnos kénytelenek voltunk az orvosi szolgáltatást igénybe venni.
Történt ugyanis, hogy még Miami-ban elkezdett fájni a torkom. Mindenhol légkondi van, ráadásul mindig mindenhol mindent jéggel adnak. Szóval így indult, ráadásul egy korábbi légcsőgyulladásnak köszönhetően kiújult az asztmám, így egyszerűen nem kaptam levegőt.
Szóval ez úgy néz ki, hogy odamész, ki van rakva egy fehér papír, amire érkezési sorrendben fel kell írni a nevedet. (Ezt otthon a körzeti dokinál vagy a vérvételen is be lehetne vezetni. Tök egyszerű és nincs kérdés, ki volt ott előbb. 😀) Na itt persze nem volt tolongás, egy valaki jött menet közben, akinek valószínűleg tengeribetegsége lett.
Itt elmondták, hogy ha a dokival szeretnél találkozni, akkor az 133 USD-ről indul + a gyógyszerek. A másik opció pedig, hogy elmondod a nővérnek, hogy mi a bajod és ő ajánl valami gyógyszert. Mi ekkor ezt választottuk (ez 22 USD volt). Úgy terveztem, hogy ettől majd nagyon gyorsan jobban leszek!

Május 7.
A Bahamák utáni napon seaday volt, tehát csak hajóztunk. Viszont én nem lettem jobban, sőt! Annyira nem kaptam levegőt, hogy kb. úgy éreztem, hogy az étteremből sem jutok ki, ahol éppen reggelizni voltunk. Csibi eddigre megunta a dolgot és mondta, hogy megyünk a dokihoz. Ehhez fel kell hívni a biztosítót, hogy igénybe kell vennünk az orvosi szolgáltatást. Normál esetben a biztosító egy szerződött partnerhez irányít, de a tenger közepén erre sok lehetőség nem volt. Megkérdezik, hogy ki tudod-e fizetni, ha nem, akkor valószínűleg van valami megoldás rá, de mivel mi ki tudtuk, így utólag kaptuk vissza a pénzt.
Na, a biztosítóval 11:08-kor beszéltünk és utána láttuk, hogy a doki viszont 11-ig rendelt és majd legközelebb csak délután 4-kor lehet menni. Eléggé kétségbe estem, hogy mi lesz velem 4-ig, hogy kapok majd levegőt stb. Szerencsére egy kicsit el tudtam aludni, így aztán 4-re mentünk a dokihoz.
Ilyenkor a nővérke minden adatot felír, alaposan kikérdez, néhány alapvizsgálatot elvégez. Majd jön a doki, bemutatkozik és aztán következik a vizsgálat. Egy kolumbiai orvos volt, mesélte, hogy éppen az előző turnussal szállt le a hajóról egy magyar orvos. (Kicsi a világ…)
Alapvetően szívesen beszéltem volna vele spanyolul, de épp eléggé rosszul voltam, hogy bármiről is beszéljek, így Csibi beszélt mindent. Alaposan megvizsgált, mondta, hogy ez allergiás asztma és akkor vénás injekció + oxigénmaszk, ami 150 USD. Utálom az injekciót, így azt egyértelműen nem kértem.
Kaptam egy másik fújót és antibiotikumot. Na sokkal olcsóbb ez sem volt, 108 USD volt csak a fújó.
Szerencsére ez is viszonylag hamar segített. Másnap még nem mindig kaptam levegőt, a 90%-os páratartalom sem segített sokat, de örültem, hogy jobban lettem.
Utána egyébként otthon elég volt online kitölteni egy nyomtatványt a biztosítónak (Colonnade Biztosító), beszkennelni a hajón kapott papírokat és szerintem pár napon belül vissza is kaptuk a pénzt! Szerencsére nagyon flottul zajlott minden! Persze, jobb lett volna, ha nem kell igénybe venni a szolgáltatást!

Este egy showműsorra voltunk feliratkozva. Earl Turner, egy las vegasi énekes - komikus volt a fellépő! Nagyon jót szórakoztunk. (Én is, amikor éppen kaptam levegőt!)

Május 8.
St. Thomas - Charlotte Amalie

Itt egy városnézés + fürdőzés programot választottunk. A shoppingolás mindenhol alapprogram, mert ezeken a helyeken állítólag nagyon jó áron lehet gyémántot venni. Hát, mi ezt kihagytuk! 😀
A Sunny Liston Tours céggel kirándultunk, a sofőr ezúttal George volt, aki egy nagyon laza, nagyon vidám pasas. A társaság egy 5-6 fős kaliforniai lányokból álló csapat volt. Jó hangulatban utaztunk, a sofőrrel együtt hangosan énekeltek. Más ez a beállítottság. Tetszett ez a lazaság. Igazi karibi életérzés!

A városnézés két fő pontra fókuszálódott: először a Mountain Top kilátóba mentünk. Természetesen fantasztikus a panoráma. Itt van egy shoppingolásra alkalmas szuvenírbolt, ahol rengetegféle rumot lehet kapni (többek között).
George elmesélte, hogy a hurrikán az egyik adótornyot úgy ahogy volt kicsavarta a helyéről.

Láttuk, hogy nagyon sok háznak kék a teteje; erről is elmondta, hogy ez mind olyan, amit a hurrikán rongált meg és még nem sikerült őket rendbehozni.
Egy másik kilátóban is jártunk, ahonnan pedig a környező szigeteket lehet jól látni.
Ezt követően pedig a fürdős program következett: Coki Point Beach. Gyönyörű tengerpart, csodálatos színű víz, homok, sirályok hada. Az egyetlen “probléma”, hogy nagyon zsúfolt a part.
De ezt leszámítva csodás napot töltöttünk ezen a szigeten is!

Május 9.
Itt rögtön két egymást követő napon kikötöttünk, ezúttal Saint Kitts szigetén.

Itt egy szigettúrára fizettünk be, a Tropical Tours-sal mentünk, June nevű sofőrrel.
A hajó 15:30-kor indul majd tovább a program pedig hivatalosan 13:30-ig tart…

A három hely közül ez tetszett a legkevésbé nekünk. Úgy értve, hogy minden hely, ahová elvitt minket, az nagyon szép volt, igazából az összbenyomás volt kevésbé pozitív.

Nagyon-nagyon sok romokban álló ház van a szigeten, az út szélén elhagyatott, csupa roncs autók hevernek mindenfelé. És a másik, ami rögtön meghatározta a véleményünket, az a kikötőben erőszakosan rád rontó helyiek, akik mindent is szeretnének azonnal rádsózni. Jöttek például majmokkal (igazi majmokkal), hogy jó sok pénzért fotózkodj az állattal. Értem én, hogy ezzel próbálnak pénzhez jutni, de…
Utána az idegenvezető mesélte, hogy a szigeten nagyon durván elszaporodtak a majmok, egy emberre 3-4 majom jut, sokan háziállatként tartják szerencsétleneket… Mi egyet láttunk a szabadban. Na, az legalább jó élmény volt.

Ami a társaságot illeti: volt egy angol házaspár a hajóról és két másik pár, akik egyébként a szigeten nyaraltak. Ezek közül az egyik páros igazi katasztrófa volt!!
Na de lássuk, mi mindent láttunk ezen a szigeten.
Első körben egy park mellett végzős diákokat láttunk egyenruhában.
Aztán volt egy hely, ahol a fákon többszáz fehér madár fészkelt, ez nagyon érdekes látvány volt.
Ami tetszett, hogy iskolák és egyetemek az óceán partján állnak… Ott szívesen tanulnék én is.
Az első igazi megálló, egy rumfőzde volt, de már csak a romjai állnak ott. Ez a Central Forest Reserve Nature Park területén található. Esőerdő jellegű táj a rumfőzde romjaival egy régi cukornád ültetvény területén.

Gyakorlatilag az első állomástól kezdve csúszásba keveredtünk a fent említett párnak köszönhetően, akik mindig mindenhonnan késve érkeztek vissza. Itt mondta June, hogy 10 perc múlva megyünk tovább. Konkrétan 25 perc elteltével úgy kellett a keresésükre indulni. És persze nem a tájat nézték… Ettek, ittak vagy shoppingoltak. Mindig elkéstek és mindig emiatt.

Nagy nehezen végre sikerült tovább indulni a következő állomáshoz, mely a Romney Manor nevű botanikus kert volt. Pálmafák, színpompás növények; ez a hely nagyon-nagyon tetszett!

Aztán pedig a Brimstone Hill Fortress National Parkba mentünk. Ez a park 1999 óta az UNESCO Világörökség része. Maga az erőd 1690 és 1790 között épült, az angolok tervezték, afrikai rabszolgák építették. Az erőd tanúja az európai gyarmati korszaknak, az afrikai rabszolga kereskedelemnek és új társadalmak kialakulásának a karibi térségben.

Van egy kiállítás, ágyúk, a távolban pedig egy vulkán látható. Nagyon szép helyen fekszik. Később még megálltunk a kormányzó szobra előtt, mely háttérben a vulkánnal nagyon jól mutat!

A túra következő állomásaként egy korallzátonynál álltunk meg, ahol jól látszik, hol válik ketté a Karib-tenger és az Atlanti-óceán.

Black Rocks, más néven Black Stone, egy sziklaalakzat neve, mely a vulkanikus hegy lávafolyásából származik. Nagyon jól néz ki.
Viszont itt odajött hozzánk egy árus és kb. erőszakkal rámrakta a kismajmát. Egy pelenkás majmot! Természetesen nem adtunk neki pénzt, sőt eléggé kiakadtam, hogy baromira nem kértem, hogy odajöjjön és csak úgy a kezembe adjon egy majmot.
Szóval ez egy kicsit levont a hely értékéből!

Mire innen továbbindultunk, addigra egyébként már nagyon ideges voltam, mert nemhogy 13:30 múlt el már bőven, hanem a 15 órát súroltuk. Ekkor mentünk a Timothy Hill Overlook nevű kilátóhelyre. Én itt már tényleg olyan ideges voltam, hogy ki sem szálltam a buszból. Persze nyilván nem voltam vele előrébb, mert így se úgy se indultunk tovább. De persze itt újból késett az a bizonyos pár… A biztonság kedvéért még elugrottak egy jégkásáért is… Itt már biztos voltam benne, hogy szándékosan csinálják!

Mikor végre elindultunk, noszogattam Csibit, hogy kérdezze meg, mikor érünk vissza a hajóhoz. Ő nyugtatgatott, hogy ne aggódjak, látja a gps-en, hogy irányban vagyunk. Én persze nem igazán tudtam megnyugodni.
Mondja Csibi, hogy ott a hajó a kikötőben, mindjárt ott vagyunk. Ja, csak amikor baromira másik irányba indult a kocsi, akkor azért már ő is megijedt (és az angol pár a hajóról szintén izgulni kezdett). Mondta az ember, hogy még van egy helyszín, valami cukorfeldolgozó üzem maradványai. Hát az már végképp nem érdekelt, kb. azért izgultam, hogy valami csoda folytán érjük el a hajót.
Konkrétan futni kellett a hajóhoz, utánunk kb. már csukták be az ajtókat. Szóval volt izgalom bőven!
Nem mondom, hogy nem néztek ránk csúnyán, de legalább nem hagytak ott minket!

Aznap este végülis megtartották a The Fine Line - Aqua Theater című műsort, amely pár nappal előtte az eső miatt elmaradt. Szó nélkül átfoglalták mindenkinek az új időpontra!
Ez egy lenyűgöző, izgalmas, csodálatos víziparádé! Nagyon tetszett!!

Május 10.
Itt volt még két seaday, amíg visszaértünk Fort Lauderdale-be! Ez is nagyon jól telt.
Szerencsére végig jó idő volt, így nem kellett megtapasztalnunk, milyen viharban hajózni. És amúgy szinte nem is lehetett érezni, hogy hajón vagyunk. (Én azt hittem, hogy billegni fog minden.) Lehet, hogy egy kisebb hajón jobban lehet érezni, de ezt nem tudjuk.
Az volt inkább fura, hogy mikor leszálltunk, 3 napig szédelegtünk! 😁

Szóval 10-én sokáig aludtunk, megreggeliztünk, napoztunk kicsit (nagyon meleg volt, nem lehetett sokáig bírni), aztán sikerült egy jacuzziba bejutni, ahol csak ketten voltunk. Pihentünk, aludtunk a balkonon, napoztunk, zenét hallgattunk. Este megint kiöltözős este volt, de erre a napra fizetős vacsink volt amúgy is, a Sabor Taquería-ban ettünk; nagyon finom volt minden.

Este pedig a Columbus című musical előadáson voltunk. Én valamitől iszonyatosan álmos voltam, szerintem bele is aludtam helyenként (pedig nem volt uncsi, nem azért). A musical jópofa volt, bár a valósághoz nem sok köze volt. A végét úgy csinálták meg, hogy bevonták a Royal Caribbean-t a show-ba! Ez jópofa elem volt.

Május 11.
Sajnos elérkezett az utolsó hajón töltött nap.
Ez megint ilyen lazulós nap volt, próbáltunk felfedezni még dolgokat, mert egy hét is kevés, hogy bejárd a hajót.
Csibi kipróbálta végre a csúszdákat, ment is vagy három kört.
Végül a kaszinóban kötöttünk ki… Ez nagyon vicces volt. Kaptunk ajándékba 10 dolcsit, amit el lehetett játszani. Én eleinte mondtam, hogy na, oda tuti nem megyünk be, igazi bűnbarlang…

Aztán konkrétan alig akartam kijönni! De persze sajnos nem nyertünk. Mellettünk egy lány sorba nyert mindent, nagyon durva volt. Én is akartam! Szóval felraktunk egy kevés pénzt, de persze elveszítettük.
Utána felfedeztük, hogy van egy futópálya körbe a hajón. Na azon végigsétáltunk.

Este pedig a Bionic bárban is kértünk egy robotkoktélt. 😀 (Bahama mama koktélt választottunk.) Durva, hogy már milyen megoldások vannak.
Nyilván van x koktél, ami be van programozva és azokból lehet választani, de tök menő, ahogy a robot elkészíti a koktélt!

Aztán volt fotózás, kb. minden fotóponton, mindenki fotózkodott. Mi ezt (is) kihagytuk. Látszott azért, hogy itt a többség rutinosan hajózik! Az amerikai és kanadai utasok számára ez teljesen alap, ők úgy járnak cruise-olni, mint mi a Balatonra. Számukra ez az egyik tipikus nyaralási program.

Megnéztük a csodálatos naplementét a naplemente teraszon, aztán nehéz szívvel elkezdtünk bepakolni a bőröndbe! Este pedig az erkélyen üldögéltünk.

Egyébként minden nap megkaptad a szobába a másnapi programot, időjárás előrejezést és az esti dress code-ot.
Az utolsó napon pedig azt is el kell dönteni, hogy te magad viszed le a hajóról a csomagjaidat, vagy inkább szeretnéd levitetni őket. Szóval tényleg minden nagyon profi volt!!
A végén kaptál még egy-két üres borítékot, hogy ha volt olyan tagja a személyzetnek, akinek extra borravalót szeretnél esetleg hagyni, akkor név szerint neki hagyhattál. Ez is jópofa megoldás!

Május 12.
Hajnalban futottunk be Fort Lauderdale-be a Port Everglades kikötőbe. Konkrétan 5:30 perckor kötöttünk ki. Még volt idő egy gyors reggelire, aztán szomorú szívvel elhagytuk a hajót. 😔
Ez annyira flottul zajlott, hogy kb. észre sem vetted és már le is szálltál.
Ezt a szervezettséget kiemelném még egyszer, mert annyira profin összhangban volt minden, hogy emellett nem tudok szó nélkül elmenni!

Ez egy leírhatatlan élmény volt. Nem is gondoltuk, hogy ennyire szuper lesz, de az volt. 🛳️

További képek