1/16/2021
A Kings Mountain State Park viszonylag közel van hozzánk, kb. fél órányira.
Azt talán már tudjátok, hogy Charlotte nagyon közel van Dél-Karolina határához, pár percnyi autókázás és máris egy másik államban vagyunk.
A Kings Mountain nevű városka Észak-Karolina része, viszont az azonos nevű állami park az már Dél-Karolina területén fekszik.
Természetesen ez a park is számtalan módját kínálja a kikapcsolódásnak. Lássuk, mi mindent lehet itt csinálni:
- horgászni
- kajakozni, kenuzni, csónakázni a tavakon - viheted a saját csónakodat, de bérelni is lehet (úszni viszont nem szabad)
- piknikezni
- túrázni, sétálni, bicajozni (külön kerékpárút ugyan nincs, de van lehetőség kerékpározásra)
- kempingezni, sőt képzeljétek van lovaskemping is, ami azt jelenti, hogy ha van lovad, akkor hozhatod magaddal, ugyanis több mint 30 mérföldnyi lovas ösvényt lehet bejárni.
- van több játszótér, kosárpálya, röplabdapálya és ping-pong asztalok
- egy 1800 évekből származó ma is működő történelmi farm, hogy csak néhányat említsek.
Ja, és persze wifi is van…
De hogy az elején kezdjük: A fentiekből láthatjátok, hogy óriási területről beszélünk. Konkrét cél nélkül indultunk, hogy majd úgyis lesz ott valami. A State Park bejárata mellett először elsuhantunk, mert nem tudtuk, hogy mi van arrébb. Ott vannak a kempingek és egyenesen tovább haladva jut el az ember a Military Parkhoz. Itt álltunk meg először. A belépés díjtalan. Az ilyen helyeken általában van látogatói központ (Visitor Center), ahol többnyire van egy kis tárlat / mini kiállítás, ajándékbolt, valamilyen büfé. De ezek sajnos az utóbbi időben (lassan már egy éve) zárva vannak a covid miatt. Így ide most sem tudtunk bemenni.
Itt zajlott az amerikai függetlenségi háború egyik fontos csatája 1780. október 7-én. Ez volt az első hazafias győzelem, az után, hogy 1780-ban a britek elfoglalták a dél-karolinai Charleston városát.
Ennek a csatának az emlékét őrzi a park.
Aszfaltozott úton lehet végigjárni a fontosabb állomásokat, melyeket különböző információs táblákkal jeleznek.
Több emlékmű is áll az úton. Az egyik tábla tanúsága szerint Hoover elnök 75 000 ember előtt tartott beszédet itt a csata 150. évfordulója alkalmából. A “csúcsra” felérve pedig két nagyobb emlékmű található a csata hőseinek nevével fémjelezve.
Nagyon fura, mert a második emlékműnél úgy tűnik, mintha elfogyna az út, és vissza kell fordulni, de persze, ha odaérsz a közelébe, akkor már látszik, hogy mögötte folytatódik szépen. Gyakorlatilag azon tovább haladva körbeér az egész és a kiindulóponthoz jut vissza az ember. Nagyon szépen meg van csinálva az út, ahogy kanyarog az erdőben, az óriási fák között. Vannak padok, ahol megpihenhet az ember, ha elfárad esetleg.
Nyáron is biztos gyönyörű lehet, amikor minden zöld, de most is megvolt a varázsa. Szerencsére nagyon szép idő volt, inkább őszinek mondanánk, mint télinek, többnyire sütött a nap, a kék ég nagyon jól mutatott a fákkal. Kb. 7 fok volt, viszont ennek ellenére az elején a parkolóban több embert is láttunk, akik csak rövid ujjú pólóban voltak. De ez itt “szokás”, mert itt is, ha csak a környéken megyünk sétálni, akkor is ezt látjuk, 2-3 fokban is, rövidnadrág, rövid ujjú… Elég szokatlan (számunkra). Egyébként nem voltak sokan, időnként néhány emberrel találkoztunk, de sokszor olyan volt, mintha csak mi lettünk volna.
Miután szépen teljesítettük a távot, átmentünk a State Parkba. Itt van belépő, 3 USD /fő. Csakhogy: senki sem volt a park bejáratánál, így nem tudtuk először, hogy is kéne fizetni. Aztán kicsit előrébb ki volt rakva valami információ, meg kis borítékok, ezt a részt nem igazán értettük, hogy abba kellene betenni a pénzt? Vagy hogy? De szerencsére felfedeztük, hogy online is lehet jegyet venni. Így félrehúzódtunk és kb. másodszori próbálkozásra meg is vettük a jegyet. (Azt nem tudjuk, hogy mások is így tettek-e…) Viszont azt nem értettük, hogy hol kell ezt felmutatni majd vagy hogy ellenőrzik… A végén persze egy büntetés formájában megértettük. 😄 Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Szóval itt láttunk egy nagyon szép tavat, így az első lehetőségnél le is parkoltunk.
Itt nincsenek kiépített utak, csak gyalogösvények és itt minden úgy van, ahogy a természet hagyta…
Először a tóhoz mentünk, ami nagyon szép, egy kis vízesés formájában ömlik lefelé a víz, át lehet kelni egy kis hídon, de a kis patakon keresztül is. Vannak nagyobb kövek és azokon ügyeskedve át lehet jutni. Mi így mentünk át, bár Csibi ugye sokkal magasabb, mint én, így ő könnyedén átszökdelt, én az utolsó kő és a part között kicsit elakadtam, mert nem volt biztos, hogy tudok akkorát ugrani… 😄 Főleg mert ott a szélén, látszott, hogy csúszik, meg sáros, meg minden. De végül ügyesen átjutottam én is! 😄
Ezen az oldalon 4 vagy 5 túraútvonal van kitáblázva, hogy melyik milyen hosszú, merre vezet, milyen nehézségű.
Van egy a tó mentén és ugyanabban az irányban kezdődött egy másik is, ami a történelmi farmhoz vezet. Ezen indultunk el. De végül csak az út ⅔-ig jutottunk el, mert addigra már kicsit el is fáradtunk, meg nem nagyon tudtuk, hogy mennyit kellene még menni, így visszafordultunk. (A sötétedést és a park zárását is figyelni kellett ekkor már.) Itt még az út elején találkoztunk egy másik párral, de utána aztán tényleg csak a fák, a madarak és mi voltunk. Nagyon sok kidőlt fát láttunk, az egyiknek akkora gyökere volt, hogy mikor Csibi mellé állt, látszott, hogy nála is nagyobb.
Szép volt, ahogy a nap beszűrődött a fák között.
Miután visszaértünk a tóhoz, a tó mellett vezető ösvény feléig is elsétáltunk még, aztán úgy gondoltuk, hogy ennyi elég lesz.
Az volt a terv, hogy még autóval elmegyünk a farmhoz, ha már kihagytuk, de az autóhoz visszaérve ott várt minket a meglepetés, hogy büntetést kaptunk.
Az volt a szerencse, hogy ott volt két parkőr, így Csibi odament és tisztázta a helyzetet, megmutatatta a vásárlást igazoló e-mailt, így visszavette a bácsi a büntető papírt, de persze a biztonság kedvéért lefotóztuk, hogy ha véletlen a következő hetekben érkezne valamilyen felszólítás.
Azért fura, vagy mondjuk inkább hülye a rendszer, mert ugye online megveszed a jegyet és bár a fizetéshez elkérnek minden adatot, de egy elég fontosat nem… Ez pedig az autó rendszáma lenne.
Mert ha odajön hozzánk a parkőr, nyilván meg tudjuk mutatni neki a telefonon a fizetési igazolást. Viszont természetesen nem hozzád jön, hanem a parkolóban egyszerűbb kiszórni a büntetést, de ott csak az autók vannak.
Ha a rendszer mutatná a rendszámokat is, lehet könnyebb lenne.
Viszont itt ezzel egy jó idő eltelt, így már nem tudtunk elmenni a farmhoz és ahogy láttuk még számtalan egyéb helyre sem.
Van okunk ide is visszatérni.
A legvégén találtunk még egy információs táblát, mely arról szólt, hogy a nagy gazdasági világválság (1929-33) idején az alacsony bevételű emberek a válság hatásai miatt sokat szenvedtek. Ezért Roosevelt elnök több programot hozott létre, ezek közül néhány arról szólt, hogy építsenek olyan parkokat, ahova a kispénzű emberek is el tudnak menni, hogy jól érezhessék magukat, ki tudjanak kapcsolódni. Ennek eredményeképpen épült ez a park is 1936 és 1942 között.
További képek
