Először is egy pár szó San Diego-ról:
San Diego az Egyesült Államok 8. legnagyobb városa, Kalifornia legdélnyugatibb részén, a Csendes-óceán partján.
1848 után az aranyláznak köszönhetően kezdett el rohamosan fejlődni, majd a második világháború után nőtt meg stratégiai szerepe, ekkor költözött ide az amerikai haditengerészet egy része, azóta katonai bázis is egyben a város.
A mexikói határ közelsége miatt nagyon erősen érezhető a mexikói hatás, de számos egyéb kisebbség is él a városban, melytől nagyon sokszínű.
A 20. század első felében két világkiállításnak is otthont adott a város (1915-ben és 1935-ben).
És hogy egy kis magyar vonatkozást is említsünk: Haraszthy Ágoston, magyar földbirtokos a családjával együtt vándorolt ki az USA-ba és 1849 környékén költözött San Diegoba. Itt földet vásárolt és gyümölcsösöket telepített. Hamarosan a helyi üzleti életben és a politikában is aktívan részt vett.
Létrehozta az első menetrend szerinti omnibusz járatokat üzemeltető társaságot, többek között. A tiszteletére elnevezett Haraszthy utca a 60-as évekig létezett.
1850-ben őt választották San Diego megye első seriffjévé és amikor San Diego megkapta a városi rangot, akkor ő lett az első rendőrfőnök. Amúgy pedig a kaliforniai szőlőtermesztés és borászat megalapítója.
Tudom, hogy talán vicces, de nekem már a város neve is tetszik és imádom ezt a mexikói hatást is, nekem ez nagyon átjött a városban.
Mi itt a túránkat a Balboa Parkban kezdtük, ami egy 490 hektáros városi kulturális park, mely 17 múzeumnak és különböző parkoknak ad otthont. Korábban egyszerűen City Parknak nevezték, 1910-ben azonban kiírtak egy versenyt a város elnevezésére, ezt követően lett a neve Balboa Park, Vasco Núnez de Balboa után, aki a Panama-földszoros és a Csendes-óceán felfedezője.
A Balboa Park egyik leghíresebb attrakciója az állatkert, a San Diego Zoo, mely egyike a világ legnagyobb ilyen intézményének és az ehhez kapcsolódó San Diego Zoo Safari Park, mely veszélyeztetett állatfajokat mutat be, méghozzá az eredeti élőhelyüket a lehető legnagyobb mértékben rekonstruálva.
Mi egyébként ide nem mentünk be.
A sétánkat az Air & Space Museum-nál kezdtük, ez egy repülőmúzeum, ide szívesen bementünk volna, ha nem lett volna szoros a napirendünk - amit amúgy sem tudunk soha betartani. 😄
Aztán pedig tudtuk, hogy itt van a Magyar Ház a különböző nemzetek házai között. A Magyar Ház a magyar kultúrát és történelmet mutatja be gazdag kiállítási anyagával. Minden vasárnap délután magyar sütivel, kávéval és limonádéval várják az idelátogatókat és persze a magyarokat.
Amikor mi itt jártunk akkor éppen zárva volt, de azért jó érzés volt 10.000 km-re Budapesttől egy Magyar Házat találni.
Aztán csak úgy találomra sétáltunk, mert ez a park óriási, szinte lehetetlen bejárni.
Van itt szabadtéri színpad, japánkert, művészeti múzeumok, botanikus kert, kis tó. Ez úgy néz ki, hogy a botanikus kert előtt helyezkedik el egy kis tó. Mikor itt jártunk, a tó túloldalán állt két néni rajztömbbel a kezében és rajzolták a botanikus kert épületét.
Mellettük állt egy Shakespeare-nek öltözött élőszobor. Viccesnek találtam, mikor megszólalt a mobiltelefonja… Nem igazán volt korhű, hogy úgy mondjam.
A tóban gyönyörű színes halak és kacsák úszkáltak. A kacsák utána a fák árnyékában pihentek, persze mögöttük nyilván felbukkant a kis mókus barátunk is!
A múzeumok nagyon szépek voltak kívülről is. Egy szökőkút mellett kicsit megpihentünk, vettünk valami kis harapnivalót az egyik múzeum melletti büfében. Itt azért megörökítettük, hogy a nap levese a Beef Goulash. 😀
Egy kis hídon átsétálva a kaktuszkertben találtuk magunkat, ahol ismét lenyűgözött minket a kaktuszok sokfélesége és szépsége. Az állatkertet is megtaláltuk, kívülről jól meg is néztük.
Majd tovább sétálva egy kis “spanyol falu” nevű helyen találtuk magunkat. Ez egy művészeti központ, ahol mindenki kis házikókban kínálja a portékáját.
A tér színesre festett kövekkel van kirakva, amitől nagyon hangulatos, tényleg olyan, mintha egy kis spanyol faluba csöppentél volna.
Úgy gondoltuk, hogy itt egy kicsit megpihenünk. Van egy utcai kávézó, ott kértünk egy-egy kávét és leültünk az egyik asztalhoz, ahonnan az egész teret be lehet látni. Nagyon hangulatos volt.
Aztán pedig a kisvasúttal is mentünk egy kört, amely körbevisz a parkon. Ekkor kiderült, hogy azért egész jól bejártuk a parkot, nagyon sok helyen lehetett le-és felszállni, így gyakorlatilag a parkolóhoz legközelebbi állomáson szálltunk le és innen mentünk a belvárosba.
Balboa Park App: Google Play | App Store
Egy belvárosi parkolóházban találtunk parkolóhelyet. Az a durva, hogy ez amúgy egy bevásárlóközpont parkolója és miután végeztünk a városnézéssel 28 USD parkolási díjat fizettünk. Ennél többet még soha sehol nem fizettünk parkolásért.
Számunkra az volt érdekes, hogy semmit se érzékeltünk abból, hogy ez a 8. legnagyobb város. Egyáltalán nem éreztük ezt semennyire, sőt kifejezetten meglepő volt, hogy a belvárosban alig láttunk embert. Úgy sétáltunk el a parkolótól a tengerpartig, hogy nagyjából tényleg szó szerint egy embert se láttunk.
Itt található a híres USS Midway Museum, ami a leghosszabb ideig szolgálatban lévő repülőgép-hordozó volt (1945-1992).
Több mint 200 000 katona szolgált a hajón, a hajó több fontos katonai misszióban vett részt, többek között humanitárius missziókban is.
Múzeumként 2004-ben nyitotta meg kapuit, 2012-ben a látogatók száma meghaladta az egymilliót, ezzel a világ leglátogatottabb tengeri múzeumhajójává vált.
Mivel korábban már voltunk egy hadihajón Wilmingtonban, ezért ezt most kihagytuk. Bár ezt én egy kicsit sajnálom, mert tudom, hogy ez inkább fiús program, de mivel ez repülőgép-hordozó, szerintem ez jobban érdekelt volna engem, mint a korábban látott hadihajó. 😀
De legalább egy újabb érv, hogy miért lenne jó majd visszatérni.
Van itt egy híres szobor is, mely a világ több pontján is megtalálható (mi egyet már Floridában, Key West-en láttunk korábban). Ez a majdnem 8 méteres “csókos szobor” vagy ölelős szobor, aminek az alapja állítólag 1945-re nyúlik vissza, a new yorki Times Square-en a második világháború végét ünneplő matróz átöleli és megcsókolja az ápolónőt.
Bob Hope és a katonaság tiszteletére címmel áll egy szoborcsoport a kikötői sétány végén. Bob Hope egy angol születésű, amerikai színész, humorista, író. A II. világháború idején frontszínházakban lépett fel, később a Vietnámban szolgáló amerikai katonákat szórakoztatta.
Ennek állít emléket a szoborcsoport.
A séta után megéheztünk. Még idefelé jövet láttunk három éttermet és abból választottunk egyet, ahova bementünk vacsorázni.
Ez a The Cheesecake Factory nevű étterem. Elég elegáns kinézetű volt, az árfekvése is ennek megfelelően kicsit magasabb volt, viszont akkora adag ételt hoztak, hogy ránézésre láttuk, hogy na ezt tutira nem esszük meg, hanem becsomagoltatjuk majd. Óriási volt minden.
A pultban az étterem nevéhez méltóan rengeteg féle sajttorta volt, de mivel megenni már nyilván nem maradt erőnk, így egyet elvitelre kértünk. Hatalmas szelet volt, ráadásul még nagyon finom is.
(Egyébként az itteni sütik nagy része számunkra nagyjából ehetetlen, mert annyira édes a legtöbb (ezt most a boltban kaphatókra is értem)).
De összességében nagyon finom volt minden, a kiszolgálás pedig itt is, mint bárhol máshol nagyon kedves és figyelmes. A pincérek többször lépnek oda az asztalhoz, hogy megkérdezzék, jó-e minden, elégedett vagy-e. Nagyon figyelmesek. Nem nagyon tudok olyan helyet mondani, ahol ne ez lett volna a tapasztalatunk.
Szóval ez ismét egy fantasztikus nap volt, San Diegot is a szívünkbe zártuk, hamar megszerettük.