Még május 3-án jártunk Belmontban. Ahogy már említettük, ebben a járványos időszakban maximum a közeli tóhoz szoktunk kimozdulni - oda viszont rendszeresen.
A vásárlást is online intézzük egy ideje, így aztán még erősebb a vágy, hogy kimozduljunk valahova.
Belmontban is jártunk már, a közelében van egy botanikus kert, ami sajnos zárva van, de gondoltuk, legalább átruccanunk a kisvárosba.
Minden annyira kihalt, néhány ember kószál. Áprilisra már szigorodott némileg a helyzet, így aztán konkrétan még a park (!) is le volt zárva. Ebből volt probléma - mármint a parkokból - nagyon sokan ész nélkül jártak ki a közparkokba, mert hát ugye “sétálni lehet”. Aztán ennek az lett az eredménye, hogy sajnos még a parkokat, nyilvános wc-ket is lezárták.
Itt is ezt tapasztaltuk. A parkba nem lehetett bemenni, így nagyjából annyi volt a kiruccanás, hogy a város főutcáján tettünk egy sétát. Néhány ember lézengett, de alapvetően a boltok többsége is zárva van. A kirakatokban és az utcán pozitív üzenetek vannak elhelyezve. Belmont is special / Belmont strong / stb. Jó volt látni ezeket. Kicsit valahogy ebben a szomorú helyzetben reményt adnak.
Visszafelé egy már ismert kávézóba tértünk be, de az asztalok itt is össze voltak rakva, leülni nem lehet, megveszed, amit szeretnél, aztán mehetsz tovább.
A séta közben is azt láttuk, hogy sokan rendeltek kaját, érte mennek, aztán leülnek valahol egy padra és ott fogyasztják el.
Nekem olyan kettős érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban: egyrészt nagyon szomorú, hogy minden ilyen kihalt. Ugyanakkor meg valahol nyilván jó, hogy nem özönlenek mindenhol az emberek. De valahogy mégis fura, olyan természetellenes ez az egész helyzet.