07/04/2024
Happy Birthday America! 🙂 🇺🇸 🎆
Viszonylag korán keltünk, mert sok tervünk volt mára is. (Mikor nincs, igaz?)
Reggeli után útra is keltünk. Ugyanaz volt a menetrend: A Visitor Center parkolójában hagytuk az autót és indultunk is. Illetve ezúttal benéztünk a Visitor Centerbe is.
Mosdót kerestünk alapvetően, meg akkor már körül is néztünk.
Talán ez az eddigi legszebb Visitor Center, ahol jártunk. Nagyon igényes, szép hely. Olyan mint egy információs hely és egy múzeum egyben. Egy csomó infós tábla van kihelyezve a város történetéről, gyönyörű képekkel, helyi specialitások receptjeivel.
Van rengeteg szóróanyag: részletes buszmenetrendek, a város látnivalói, esküvői magazin, golf magazin, térképek, kedvezményre jogosító kuponok, stb.
Ráadásul itt lehet kirándulásokat is lefoglalni és a buszok is (ezek a kirándulóbuszok) egységesen innen az épület elől indulnak.
A két nagy előtérben van két mosdó, van egy kis ajándékbolt is (oda nem mentünk be, de benézve az is nagyon igényes bolt). A mosdó szokás szerint nagyon tiszta, nagyon kulturált.
Az előtérben van még egy “Welcome to Charleston” tábla is, ahol egy néni felajánlotta, hogy készít rólunk egy fotót, aztán meg ő is megkért minket, hogy készítsünk róla (illetve még két barátnőjéről, akik bent voltak a Visitor Centerben). Nagyon jópofák voltak, mert stílusosan mindenki az amerikai zászló színeiben pompázott.
Illetve van itt még kiállítva néhány tipikus ház is. Charleston környékén több mint 2500 történelmi épület található és nyolc különböző féle építészeti stílus jellemzi őket.
Mindegyik különböző időszakokra jellemző.
Az úgynevezett Charleston Single House a történelmi negyed uralkodó épülettípusa. (Nekem ez nagyon tetszik.)
Az a legfőbb vonásuk, hogy kevés utcafronttal rendelkeznek és inkább hosszú és mély a telek maga.
Van egy bejárati ajtó és mögötte tornác húzódik (egy vagy több emelet magasságban). Ez a gyarmati stílus, azt mondják, hogy tipikusan Barbadosról származik.
A Charleston Double House abban különbözik, hogy teljes hosszában az utcára néz.
Ezenkívül pedig egy csomó élénk, pasztell színben pompázó ház is van a városban. (Ez is olyan karibi feelinget nyújt.) Ezekről hamarosan még lesz szó!
Na szóval mindezt a Visitor Centerben láttuk még, ahol gyűjtöttem egy csomó prospektust. Természetesen tök nehezek voltak és nem akartuk egész nap magunkkal cipelni őket, így Csibi mehetett vissza az autóhoz, hogy letegye őket.
Utána azonban már indultunk is. Még csak fél 10 volt, de már akkor olyan hőség volt, hogy Csibi azt mondta, tuti nem gyalog megyünk, hanem megvárjuk a buszt. Ezúttal várni kellett rá (előző nap pont bent állt a megállóban). Várakozás közben a kabócák koncertjét hallgattuk, mert iszonyú nagy hangzavart csaptak a fán.
Végre jött a busz (pulcsit azonnal fel kellett venni… 😂). Kb. ugyanott szálltunk le, ahol előző nap. Volt egy piros lámpa a megálló előtt, mondta a sofőr, hogy mindjárt ha bekanyarodunk ott a megálló. Mondtuk, hogy oké. De aztán meggondolta magát és mondta, hogy “pszt, gyorsan szálljatok le itt”… és kinyitotta az ajtót.
További képek
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!