Charlestoni tűzijáték

07/04/2024

Itt is nagyon sok helyen voltak július 4-ei programok és tűzijáték is sok helyen volt. Azon gondolkodtunk, hova menjünk. Azt olvastam több helyen, hogy a belvárosban a Waterfront Parkból (tudjátok, ahol az ananászos szökőkút is van) a legjobb a kikötőre a kilátás, ahonnan a tűzijátékot lövik.
De a közvetlen közelünkben is biztos jó lehetett, a mólón. A móló mellett van a USS Yorktown nevű repülőgép-hordozó hajó. Itt délutántól kezdve (vagy egész nap) programok voltak, de természetesen már minden jegy elkelt.
Viszont a híd alatti móló nagyon közel van, úgy gondoltuk, hogy onnan tuti jól látni.
Itt az okozta a gondot, hogy nem tudtuk, hogy le tudunk-e parkolni. Gyalogosan egy 20 perces sétával el lehet jutni ide a szállodából, de mivel autóval többször mentünk arra, ezért láttuk, hogy a gyalogátkelőnél a lámpák egyáltalán nem üzemelnek és soksávos utakon elég nagy a forgalom, így nem volt kedvünk gyalog nekivágni.
Még a híd (Arthur Ravenel Jr. Bridge) is szóba jött, mert láttuk, hogy gyalogosan is át lehet rajta menni.
Szóval egész nap azon gondolkodtunk, hogy honnan is nézzük a tűzijátékot, de végül a belváros mellett döntöttünk.
Kb. 18 órakor indultunk vissza a városba. Reméltük, hogy a Visitor Center parkolója elég messze van ahhoz, hogy a kényelemhez szokott helyi népek nem onnan fognak bemenni a városba.
Szerencsére igazunk lett, mert simán találtunk parkolóhelyet.

Az ingyenes busszal ismét bementünk az ananászos parkba, ahol már gyülekezett a tömeg, de még nem voltak nagyon sokan.
Nekem viszont pisilni kellett, ami gondot jelentett, ugyanis sehol nem volt közel mosdó. Sajnos mikor jöttünk már a Visitor Center is zárva volt, itt meg aztán semmit se találtunk.
Elmentünk a park túloldalára, ahol van egy fagyizó (nem volt mosdó) és a Griffon nevű étterem, ahol az előző két nyaraláskor ettünk.

Mondtam Csibinek, hogy engem nem érdekel, én bemegyek, maximum kiküldenek… Itt mindig sokan vannak és nincs is ültetéses rend (tehát nem kell megvárni, hogy eléd jöjjön a pincér és egy asztalhoz kísérjen), így aztán igazából senkinek sem tűnt fel, hogy csak a mosdó miatt jöttem be. (Mert amúgy általában nem szoktunk ilyet csinálni.)
De most muszáj volt.
Mire innen visszasétáltunk, addigra már elég sokan lettek, de még találtunk egy szabad padot egy néni meg egy bácsi mellett. Megkérdeztük, hogy leülhetünk-e, mondták, hogy igen.

Ekkor kb. 19 óra volt, szóval még jó sokat kellett várakozni, mert itt azt mondták, hogy csak 21:30-kor kezdődik majd a tűzijáték.
Kicsit játszottunk a mobilon, de hamar uncsi lett az is, aztán csak várakoztunk.

Nézelődtem, egyre többen lettek a parkban, azt is biztosra vettem, hogy mire besötétedik, előttünk a korlátnál is minden tele lesz, oda fognak állni elénk biztosan.
Na de mindegy, felállni sem akartunk, mert kinek lett volna kedve még másfél órát ott ácsorogni egy helyben.

Közben hallottam, hogy két emberke telefonál, és ahogy kivettem, valami segélyhívó számot hívnak és nagyon néznek le a vízre. Hát én kíváncsi voltam, szóval odamentem és először csak azt láttam, hogy egy kis szőrcsomó fekszik a vízen/vízben.
Én először azt hittem, hogy egy cica vagy ilyesmi. Aztán ennyiben is maradt a dolog. Nem sokkal később azonban érkezett egy fiatal rendőr, aki lemászott a vízbe és egy cuki kis mosómaci kölyköt mentett ki a vízből. Nagyon harapott szegényke, gondolom, hogy meg volt ijedve.

Egy helyi (legalábbis úgy sejtjük) nő odajött egy törölközővel, becsavarta a kis jószágot és egyedül őt nem akarta megharapni a mosómedve. A rendőr odanyúlt, már harapott is. A nénit viszont teljesen megbűvölve nézte.
A rendőrt persze a közelben állók mind megtapsolták, a mosómedve pedig a nénivel maradt. Mindenki a csodájára járt egy darabig, a néni simogatta, a kis pici meg elaludt.

Na, így legalább gyorsabban telt az idő. 9 óra felé a környéken már nagyon sok helyen ment tűzijáték, bármerre nézett az ember, mindenhol ment.

Nagyon sokan lettünk a parkban, viszont akarva-akaratlanul összehasonlítottuk Charlotte-tal. Itt sokkal inkább nyugalom és békesség jellemezte a tömeget, nem voltak annyira nagyon durván sokan, mint Charlotte-ban.

Ez pozitív volt. A tűzijáték szép volt, de nekem a Skyshow után sajnos unalmas.
Itt Charlotte-ban a tűzijáték egész egyszerűen fantasztikus volt minden évben, amikor kint voltunk.
Tény, hogy ott egészen közel is állunk ahhoz, ahonnan fellövik a tűzijátékot, szóval az még drámaibbá teszi a hatást, ahogy szinte együtt dübörögsz az egésszel.
Itt olyan kis semmilyen volt. Szép volt, de semmi extra. A végére picit jobb lett, de ott sem éreztem azt a katarzist. Csibi amúgy közben odament a korláthoz, én meg maradtam a padnál, csak felálltam a mögötte lévő padkára.

Annak mondjuk örültem, hogy itt nem volt semmilyen rendbontás, meg tömegverekedés meg semmi ilyesmi. Látszik, hogy mennyivel kulturáltabbak voltak itt az emberek.
(Az ember már ennek is tudjon örülni, nem igaz?)

Na a végén aztán egyből elindult mindenki. Mi is elindultunk a buszmegálló irányába, ahol aztán kiderült, hogy busz viszont már nem jön ma…
Elindultunk gyalog, de addigra már minden bajom lett. A nadrág dörzsölte a lábamat a meleg miatt, szóval sehogy se volt jó. Szerintem az út feléig elmentünk, de ott hívtunk egy Ubert, hogy azzal jussunk vissza a saját autónkig.
11 percet kellett várni az autóra - mondjuk ennyi idő alatt kb. pont vissza is értünk volna a parkolóhoz.
De már mindegy volt, mert addigra már leadta Csibi a rendelést és nem lehetett lemondani. (Ráadásul elég drága fuvar is volt, 22,90 USD.)

Szerencsére útközben sem volt semmi rendbontás, voltak privát tűzijátékok (Dél-Karolinában nem illegális, nálunk igen), de egyik sem mellettünk robbant fel (halleluja).
A parkolóból is kijutottunk simán (aggódtam, hogy az is bezár, mint ahogy a busz se jött már… 😀)
De szerencsére minden simán ment és 10 perc alatt már a szállodában is voltunk.
Parkolóhelyet nehezen, de legalább találtunk. Szóval végül minden megoldódott és jól alakult!

Összepakoltuk, amit még lehetett, újra letusoltunk és mentünk aludni.