Provincetown

09/05/2024

Turisztikai szempontból talán Provincetown a legkedveltebb célpont.
De Cape Cod alapvetően a 8-900 km-es partszakaszával a mindenhonnan érkező strandolók népszerű úti célja. Több mint hatvan nyilvános strand van, de privát strandok is találhatók itt. A közvetlenül a part mentén vándorló bálnák is vonzzák a látogatókat.
Ez a hely szabadtéri tevékenységei miatt is nagyon kedvelt: legyen szó tengerparti sétáról, csónakázásról, horgászatról, golfozásról, kajakozásról vagy éppen bicajozásról. Cape Codon 27 nyilvános és 15 privát golfpálya található. (A golf elképesztően népszerű sport Amerikában.)

Ahogy említettem mi a legelső nap Cape Cod legészakibb pontjára, Provincetown-ba látogattunk el először.

Provincetown egy kis tengerparti üdülőváros. Összesen van 3 664 állandó lakosa (2020-as népszámlálás alapján). Nyaranta azonban a 60 000-et is elérheti a lakosság száma. Gyakran P-town-nak is becézik a városkát, mely strandjairól, kikötőjéről, művésztelepéről, turizmusáról ismert. Valamint az LMBTQ közösség kedvelt úti célja is, mert a város az egyéniséget és a véleménynyilvánítás szabadságát ünnepli. Itt található az ország legrégebbi folyamatos művésztelepe.
A város minden évszakban kínál valamit a látogatóknak: az augusztusi karneváltól kezdve, az októberi női héten át, az év végi First Light-ig.

Ahogy azt már az előző posztban is említettem Bartholomew Gosnold 1602. május 15-én szállt partra, ő nevezte el a területet Cape Codnak. (Eredetileg Provincetown területére utalt a név akkoriban és csak később lett a teljes régió neve.)

A híres Mayflower nevű hajó 1620-ban angol puritánok első csoportját szállította az angliai Plymouth városából Amerikába, ahol létrehozták az azonos nevű Plymouth kolóniát.
A hajó szeptember 16-án indult el Angliából és november 11-én horgonyzott le Provincetown kikötőjében. Az eredeti terv az volt, hogy New York városánál kötnek majd ki. De a tél közeledtével a hajó eltért az eredeti útvonalától és inkább itt kötött ki. Az összes életben maradt utas, aki a telet a hajón töltötte, 1621. március 21-én Plymouthban szállt partra.

A város lakossága a 18. század nagy részében alacsony maradt. Az amerikai forradalmat követően azonban Provincetown gyors fejlődésnek indult: halászati és bálnavadászati központtá vált. Sok portugál tengerész érkezett ekkoriban a városba.
Az 1890-es évekre már igazán fellendült a város élete: főként írók és művészek adták a lakosság nagy részét és a turizmus is beindult.
Az 1990-es években az ingatlanárak jelentősen megemelkedtek a városban.

És akkor jöjjön végre, amit mi magunk tapasztaltunk:
Elsőként a Visitor Centerhez mentünk. Itt ingyenesen lehet parkolni.
Vannak kerékpárutak, sokan jöttek bicajjal vagy hoztak magukkal.
Mi tettünk egy rövid sétát, fentről megnéztük az óceánt és magát a Visitor Centert, aztán indultunk tovább a belvárosba.

Látogató központ képek

A parkoló, amit kinéztünk teljesen tele volt. (Elméletilg 3 USD/óra, de tele volt, úgyhogy nem tudjuk biztosan.)
Mellette volt egy random parkoló 20 USD / nap áron, végül itt álltunk meg.
Azt néztük, hogy tulajdonképpen úgy volt, mintha az ottani ház lakói megengednék, hogy a kertjükben parkolj. Valószínűleg amúgy pont ez történt. Egy néni osztogatott valami kis papírfecnit, amit ki kellett tenni az autóba, mondta, hogy pontosan hova állj, aztán mehetsz.
Jó kis családi biznisz! 😃

De amúgy később láttunk 50 USD-ért is parkolót. Szóval még “olcsón” meg is úsztuk.
Na mindegy, nagyjából tudtuk, hogy a parkolás lesz mindenhol a szűk keresztmetszet, szóval számítottunk erre.

Én imádom, hogy bármerre járunk, mindenhol van valami csodás növény.
Itt például rögtön feltűnt (habár korábban olvastam is), hogy mindenhol hortenzia, rózsa, dália és napraforgó van. De főleg hortenzia. Most már sajnos pont nem virágzik, képzelem milyen gyönyörű lehet, mikor mindenütt virágzik és egy csomó van belőle.
Mert még így is nagyon szép volt.

Mire ideértünk, már kb. 15 óra volt és hát reggel 5-kor ettünk egy falatot, szóval már éhesek is lettünk. Csibi kinézett a térképen egy éttermet, de igazából útközben volt egy szimpatikus hely (1620 Brewhouse), szóval szépen be is mentünk!

Volt kinti és benti ülőhely is, mi most bent ültünk le. Bent nem is nagyon ült senki rajtunk kívül. Azt láttuk, hogy éppen az étterem ellenőrzése zajlik, egy néni mindent is megvizsgált.

Egy kedves srácot kaptunk felszolgálónak, rendeltünk, hamar meg is kaptuk. Mindig szoktuk mesélni, hogy a legtöbbször fényképezőgép miatt elegyedünk beszélgetésbe. Az ebéd végén a pincér srác kérdezte, hogy milyen - ezúttal - a kameránk (GoPro). Csibivel megbeszélték, hogy miért jó, miért nem. Aztán mesélte, hogy ő mit használ. Így derült ki, hogy ő New Yorkban lakik egyébként, Szerbiából származik, 3 éve van már az USA-ban és eredetileg küzdősportol (ezáltal kapott vízumot is), viszont sport közben eltört a válla és átmenetileg idejött Provincetown-ba pénzt keresni (és gyógyulni). És New Yorkban szokott videókat is készíteni, így jött a dolog.
Nagyon szeretem ezeket a sztorikat!

Ebéd után indultunk tovább. A város hangulatos és vidám benyomást keltett. Igazi tengerparti (bocsánat óceánparti) kisváros. Mindenhol lógnak a szivárványos zászlók, de itt nagyon úgy tűnt, hogy tényleg minden az elfogadásról szól!

Minden sarkon van valami emléktábla, a főutcán nyüzsögnek az emberek, van egy csomó shoppingolási lehetőség, kagylóbolt, csokibolt, ruhabolt, szuvenírbolt, minden IS.

2017-ben emlékművet szenteltek azoknak, akik AIDS-ben vesztették életüket. Ilyet máshol eddig még nem láttunk.

Amit még kiemelnék, az a történelmi negyedben található Zarándok emlékmű és múzeum (Pilgrim Monument). 1907 és 1910 között épült, azért, hogy megemlékezzenek a zarándokok 1620-as első partraszállásáról és a Mayflower Compact aláírásáról Provincetown kikötőjében. Ez a 77 méter magas harangtorony a legmagasabb, teljes egészében gránitból készült építmény az Egyesült Államokban.
Lent a tövében van egy emlékfal is egy domborművel, mely magát az aláírást örökíti meg.

A Mayflower Compact a Zarándok Atyák által 1620 novemberében írt dokumentum volt, mellyel megalapították az itteni telepüket.
A Zarándok Atyák puritán telepesek voltak, akik a Mayflower nevű hajón érkeztek Amerikába és Új-Angliában (New England) létrehozták Plymouth nevű településüket (ez is a mai Massachusetts államban található).

A Mayflower Compact volt az első alkotmányos dokumentum, mely Amerikában született.
Az iratban hűséget fogadtak az angol uralkodónak, de a polgárok maguk közül választottak, aki ezt a demokratikusan született megbízást 35 évig viselte. A Zarándok Atyák által létrehozott dokumentum az Egyesült Államok ma is érvényes alkotmányának csírája. Ha a Mayflower tovább tudott volna menni a Hudson folyó területére, lehet, hogy ma Cape Cod nem is létezne…

A múzeumhoz és a harangtoronyhoz egy siklóval lehet felmenni (lehet hogy máshogy is, sajnos nem tudjuk, ugyanis már a siklóval sem tudtunk felmenni, mert zárás után érkeztünk.) Onnan pedig azt mondják, hogy 116 lépcső vezet fel a torony tetejére, ahonnan pazar kilátás nyílik Provincetown-ra, a környező tengerpartra és a kikötőre (ahol az aláírás történt).
Tiszta időben még Bostont is lehet látni.

Ezt sajnáljuk, hogy kimaradt, de talán majd legközelebb, ha arra járunk.

Szerintem ez történelmileg elég fontos esemény, ezért gondoltam, hogy mindenképp érdemes említést tenni róla, még akkor is, ha nem sikerült most feljutnunk.
Még kóricáltunk egy darabig, betértünk egy cukorka boltba, találtunk egy művészeti alkotásokkal teli kis sikátort, aztán pedig jöhetett a kávé-süti.

Ezúttal egy portugál pékségbe mentünk be. Talán az elején említettem, hogy Provincetown jelentős portugál közösséggel rendelkezik, mely szorosan kötődik a város halászati iparához. Az első portugál bevándorlók tengerészek voltak, hamarosan követték őket a portugál családok, akik magukkal hozták ételeiket is. Manapság a portugál befolyás a város pékségeiben és éttermeiben, valamint az éves Portugál Fesztiválon is megmutatkozik.

3 szimpatikus süti volt, mondtuk, hogy azt kérjük, amelyik a legkevésbé édes. 😄

Innen még kisétáltunk a mólóra (MacMillan Pier), ahol nagyon aranyos színes bódék sorakoznak. Különböző kis ajándékboltok, de a legviccesebb az egy ATM automatás bódé volt!

Itt élnek fókák a vízben, de mi sajnos most nem láttunk egyet sem. Az ki van írva, hogy nem szabad őket etetni.

Innen már elindultunk visszafelé az autó irányába, ekkor fél 5 után járt már az idő.
Itt a parkolóban volt néhány autó, amelyekben ki volt írva, hogy kinek van ott parkoló engedélye. Marika is köztük volt! Ezúton is üdvözöljük Marikát! 😉

Visszafelé újra megcsodáltuk a hortenziákat és a csodás napraforgókat, ráadásul a fények is tök jók voltak hozzá.

Aztán elindultunk, mert volt még egy világítótorony is, ahol szerettünk volna megállni (és a szállástól kb. 2 órányira voltunk még ekkor).
Az út mentén állt egy feldíszített karácsonyfa, odafelé későn vettük észre, most meg kicsit suhanósan ugyan, de azért sikerült lefotózni!