The High Line

A vasútból lett városi oázis

4/26/2025

New York városában minden négyzetméter számít – de mit lehet kezdeni egy használaton kívüli, rozsdásodó sínpályával a város felett? A válasz egyértelmű: parkot építeni belőle. Nem is akármilyet. A High Line mára a város egyik legnépszerűbb sétáló ösvénye lett – egy igazi zöld menedék a felhőkarcolók között.
A park kb. 2,3 km hosszú, és a Gansevoort Streettől (Meatpacking District) egészen a 34. utcáig húzódik.

Egy kis történelem – A High Line múltja

A High Line eredetileg 1934-ben épült, mint egy emelt vasúti pálya Manhattan nyugati részén. Célja az volt, hogy a teherforgalmat elválassza a gyalogos és utcai közlekedéstől – a környéken ugyanis korábban gyakoriak voltak a balesetek. A vasút főleg húsipari termékeket szállított a Meatpacking District feldolgozó üzemeihez.
A teherforgalom idővel megszűnt, az utolsó vonat 1980-ban haladt át rajta – fagyasztott pulykákat szállított. A sínpálya elhagyatottá vált, és a természet szép lassan visszafoglalta: növények, vadvirágok, még madarak is megtelepedtek rajta.

A bontás már a levegőben lógott, amikor két helyi lakos, Joshua David és Robert Hammond 1999-ben megalapította a Friends of the High Line nevű civil kezdeményezést, hogy megmentsék a helyet. Sikerrel jártak: városi támogatással és nemzetközi tájépítészek közreműködésével a sínpályát átalakították közösségi térré és városi parkká. Ma is ez a nonprofit szervezet végzi a park fenntartását. Séta közben arról beszélgettünk, hogy mennyibe kerülhet fenntartani ezt a parkot. Utánanéztem: a szervezet éves költségvetése meghaladja az 5 millió dollárt.
A park három szakaszban nyílt meg 2009 és 2014 között, és mára több mint 8 millió látogatót fogad évente.

Mit nyújt ma a High Line?

Lélegzetelállító kilátást a Hudson folyóra és a városra.
Vadregényes növényvilágot, amely évszakonként változik.
Kortárs művészeti alkotásokat és szobrokat.
Pihenőtereket, napozóágyakat, kávézókat és nyugalmat a város zajában.

A High Line nemcsak pihenésre kiváló, hanem inspiráció is – egy emlékeztető arra, hogyan lehet régi ipari tereket új, emberbarát funkcióval megtölteni.

💡 Tipp: Ha tavasszal vagy kora nyáron jársz New Yorkban, a High Line-on virágzó növények és installációk tökéletes hátteret nyújtanak egy hangulatos sétához – és persze Instagram-fotókhoz is. 😀

📸 Fun fact: A High Line a városi reclaiming (újrahasznosított városi tér) egyik legsikeresebb példája. Több város is inspirálódott belőle, pl. Chicago (The 606) vagy Seoul (Seoullo 7017).

Mi nagyon élveztük ezt a sétát. Tök jó, hogy zavartalanul (szinte zavartalanul, mert időnként elég nagy az emberáradat) lehet sétálni a város felett. De az baromi jó, hogy autós forgalom nincs. Tényleg nagyon szépek a növények, jópofa installációk vannak időről-időre elhelyezve. És tök jó a nyílegyenes utcákra is lenézni. Vannak padok, amelyekre akár le is lehet feküdni, pihenni, élvezni a kilátást.

Időnként elkezdett esni az eső (talán kétszer), de mindkétszer pont be tudtunk állni valami tető alá. Nagyon érdekes volt, ahogy a szemben lévő New Jersey időnként eltűnt a “ködben” majd néhány perc múlva elkezdett esni az eső. De 5-10 percnél tovább nem esett és utána újra tisztán lehetett látni Jersey felhőkarcolóit.

A High Line-on több helyen is lehet találni ingyenes nyilvános vécét. Volt amelyikbe be is néztünk, és meglepő (vagy nem is annyira) módon tök tiszta.

A 10. sugárútnál fapadokon ülve lehet nézni a városi forgatagot egy kilátóból. Nagyon jópofa.
Ahol végetér, lementünk és volt ott néhány food-truck, meg kávézó, étterem, stb. Az egyik kávézóba szerettünk volna bemenni, de sajnos nem lehetett leülni, ezért kihagytuk. Jó lett volna kicsit megpihenni. De így mentünk tovább.

A High Line vége már majdnem a West Village-nél van, ezért további kb. negyedórás sétával a Jóbarátok ikonikus házát céloztuk meg. Már messziről látszott, hogy az átellenben lévő sarkon egy csomó turista álldogál és fotózik.