6/22/2025

Ismét korán keltünk, 6:20. Még nyaraláskor sem tudunk aludni… 😄

A reggeli meglepően bőséges, nincs tömeg, alig voltak rajtunk kívül, ebben a régi időket idéző elegáns reggeliző teremben.

Volt narancslé, almalé, kávé, müzli, zabkása, tojásos ételek, gofri, gyümölcs, joghurt. Megkockáztatom, hogy nagyobb volt a választék, mint a Best Westernben. És minden nagyon finom volt.

Reggeli után már készültünk is, ugyanis ma Tampa városát szeretnénk felfedezni. Hosszú napunk lesz, a tervek szerint.

Tampa

De először akkor Tampáról is essék pár szó.
Ha azt mondom, Florida, sokan azonnal Miamira vagy az Orlando környéki vidámparkokra gondolnak. Pedig Tampa is külön világ, ami egyszerre modern és nosztalgikus, sportos és kulturális, nyüzsgő, de közben tele zöld parkokkal és nyugalmas sétányokkal.

Florida harmadik legnagyobb városa (Jacksonville és Miami után).
A szivaripart Vincente Martinez Ybor hozta be Tampába, akiről Ybor City a nevét kapta.
Tampa kulturális arcát a Tampa Művészeti Múzeum és a történelmi Ybor City negyed jellemzi, amely a város kubai és spanyol örökségét tükrözi. A városban kitűnő oktatási intézmények is találhatók, mint például a Dél-Floridai Egyetem vagy a Tampai Egyetem. A környék profi sportcsapatai közé tartozik a Tampa Bay Buccaneers (NFL), a Tampa Bay Lightning (NHL) és a Tampa Bay Rays (MLB).

Néhány érdekesség a városról:
Gasparilla Fesztivál – egy napra mindenki kalóz lesz: A város január végén teljesen megőrül – de a jó értelemben. A Gasparilla egy látványos parádé és tengeri „invázió”, amely José Gaspar kalóz legendáját idézi meg. Kalózhajó, jelmezes tömeg, tánc, zene – egyszerre bolondos és nagyon tampai.

Azt már említettük korábban, hogy Tampa a villámlások fővárosa. Tampa környéke ugyanis az USA egyik leggyakrabban villám sújtotta térsége. A helyiek nem is nagyon ijednek már meg tőle – a vihar itt a mindennapok része. Persze, azért nem árt az óvatosság.

Riverwalk: A Hillsborough folyó mentén végigvezető sétány nemcsak a helyiek kedvence, hanem tökéletes útvonal turistáknak is. Éttermek, múzeumok, parkok, vízpart – és ha szerencséd van, még delfint is láthatsz a vízben.
Erről később lesz még szó, mert ott mi is jártunk.

Ybor City

De előtte még irány Ybor City – Tampa történelmi lelke.
Itt kerestünk parkolót, letettük az autót és gyalogosan indultunk neki. Innen majd még a Florida Aquariumba és az előbb említett Riverwalk-hoz szeretnénk menni.
Csibi mondta, hogy jár itt egy kis villamos vagy mi, ami elvisz az akváriumhoz, de akkor én még tiltakoztam, pedig jó lett volna alapból egy napos parkolást kifizetni (12 USD - azt hiszem), de elsőre csak 2 órára vettük meg. Utána végülis még 2x meghosszabbítottuk. Az jó, hogy meglehet, de minden hosszabbításnál felszámolnak valami extra költséget… Szóval ezért jó lett volna, ha nem okoskodok, hanem hagyom, ahogy Csibi kitalálta a dolgot. Ezt most kicsit elcsesztem.

Na de vissza Ybor City-be, a városba, amit a szivar épített.
Ybor City-t a 19. század végén alapította egy spanyol-kubai származású üzletember, Vicente Martinez-Ybor. Az álma? Egy saját gyárváros, ahol kézzel sodort szivarok készülnek – és emberek élnek, dolgoznak, közösséget építenek. Az álom valóra vált: több száz szivargyár működött itt, és Ybor City egy időben a világ egyik legnagyobb szivaripari központja volt. Az 1929-es csúcsévben több mint 500 millió szivart sodortak kézzel Tampában.

☕ Kávé, kovácsoltvas és kockakő

A negyed ma is őrzi régi arcát: vöröstéglás épületek, kovácsoltvas erkélyek, macskaköves utcák. A kávézók teraszain ülve könnyű elképzelni, ahogy a kubai és olasz bevándorlók a századfordulón a helyi politikáról vagy a gyár híreiről vitatkoznak. Sok helyen még ma is sodornak szivart – akit érdekel a folyamat, benézhet egy-egy boltba vagy bemutatóba.

🎷 Latin ritmusok és éjszakai élet

Napközben Ybor City csendes és békés, de ahogy leszáll az este, megtelik élettel. A 7th Avenue környékén éttermek, bárok, zenés klubok nyílnak meg, és gyakran szól az élő zene – főleg latin ritmusok. Ha valaki szeretne kicsit belekóstolni a kubai–amerikai kultúra hangulatába, itt a helye.

Ahogy Key Westen és több karibi szigeten, úgy itt is szabadon kószál egy csomó kakas!
Érezni a latin hangulatot, a kisvárosi vibe-ot. Nekünk ez a rész nagyon tetszett. Még a Sakáltanyát is megtaláltuk. Emlékeztek a Sakáltanya (Coyote Ugly) című filmre? Habár a film New York-ban játszódik, itt is van egy ugyanolyan bár. Persze most zárva volt, hiszen mi délelőtt jártunk itt. De azért próbáltunk bekukucskálni az ablakokon.

Minden nagyon nyugis volt, talán egyetlen hajléktalan csinálta egy kicsit a fesztivált, de azon kívül nagyon jó ez a kis városrész!!! Biztos tényleg szuper lehet este is megnézni, amikor pezseg az élet.
Két bácsi odajött hozzánk, hogy közvéleményt kutatnak. Habár meglepő módon mindössze egyetlen kérdést tettek fel: Szerintünk 50 évvel ezelőtt vagy ma dolgoznak többet az emberek?
Ti hogy válaszolnátok meg a kérdést?

Mi válaszoltunk (szerintünk régen többet dolgoztak az emberek, habár ez nézőpont kérdése is lehet), de aztán amikor még ott irogattak valamit, mondtam Csibinek, hogy kérdezzük már meg, hogy ők mit gondolnak a saját kérdésükről… 😄 Ők is azt gondolták, hogy régen többet dolgoztak és ma sokkal inkább lustábbnak tartják az embereket.
Érdekes kis közjáték volt.

Nosztalgiavillamos

Még az elején a parkolóhoz közel van egy kis “kubai kert”, ahol szintén futkorásznak a kakasok, meg a padon üldögélnek. És itt láttuk ezt a kis villamost is, ami kicsit olyasmi mint ami San Francisco-ban jár. Nagyon jópofa. Aztán Csibi felvilágosított, hogy ráadásul ez ingyenes is.

Szóval ekkor döntöttünk úgy, hogy akkor tényleg ezzel fogunk menni az akváriumba, meg még ahova akarunk.
De most még kószáltunk itt egy nagyot és igazából a végállomásán szálltunk fel. Egy pont elment az orrunk előtt, de egyrészt 15 percenként jár, másrészt pedig van ott egy kis emlékkert is, így legalább be tudtunk menni oda is. Egyik része a 9/11-es eseményeknek állít emléket (Elesett Hősök Emlékműve - Fallen Heroes Memorial), amely egy eredeti gerendát is tartalmaz!

A másik pedig a Sheriff's Fallen Heroes emlékmű, mely tisztelgés a szolgálatteljesítés közben elhunyt rendvédelmi tisztek előtt. Az emlékmű minden elesett tisztnek külön emléktáblát állít, gyakran fényképekkel és szolgálatuk részleteivel. Plusz még egy szép kakas is pózolt itt a kertben.

Mire végeztünk, jött a következő villamos is. Ez amúgy a TECO Line Streetcar nosztalgiavillamos, mely összeköti Ybor City-t a belvárossal és a Channel Districttel. Egy kis utazás ezzel a villamossal igazi időutazás-élmény. Baromi jópofa. És még légkondi is működik rajta!

A 7. megálló az akvárium.

További képek