6/21/2025

Először is jöjjön pár szó St. Petersburg városáról, vagy ahogy sokan emlegetik: St. Pete-ről. Ez a város egy igazi napfényes gyöngyszem a Tampa-öböl nyugati oldalán, a Mexikói-öböl partján.
St. Petersburg hivatalosan is Guinness-rekorder volt: egyhuzamban 768 napon át sütött a nap a városban (1967–69). E miatt kapta a „Sunshine City” becenevet, és sok nyugdíjas költözik ide az éghajlat miatt – de mostanában egyre több fiatal is felfedezi magának.

A város nevét az oroszországi Szentpétervárról kapta, és az alapítók között volt egy orosz származású vasútmágnás, Peter Demens. A legenda szerint pénzfeldobással döntötték el a névadást.
Bár tengerparti város, St. Pete belvárosi része nem homokos strandjáról híres, hanem a part menti sétányairól, kikötőiről és vízparti parkjairól. A közeli St. Pete Beach viszont már igazi fehér homokos, klasszikus floridai strand – külön város, de nagyon közel van, gyakran egyként emlegetik. (Mi ott voltunk 2017-ben és imádtuk!)
A Tampa-öböl közelsége miatt nagyon gyakoriak a delfinek, gyakran látni őket a part mentén vagy hajókirándulások során. A városban rengeteg múzeum található. A mi terveink között legalább 3 szerepelt, de végülis csak egy helyre jutottunk el. Azért említek néhányat a legérdekesebbek közül:

The Dalí Museum

Világszinten elismert gyűjtemény: több mint 2000 eredeti mű Salvador Dalítól – festmények, szobrok, rajzok, fotók.
Az épület önmagában is különleges: futurisztikus, üvegdómokkal és organikus formákkal.
Interaktív VR-élmények is vannak, ahol „beléphetsz” egy Dalí-képbe.
Állítólag érdemes nyitásra menni, mert gyorsan megtelik!
(Ide szerettünk volna elmenni, annak ellenére, hogy az ennyire modern festészet nem a kedvencünk, de szívesen megnéztük volna.)

Museum of the American Arts and Crafts Movement (MAACM)

Ez a világ egyetlen olyan múzeuma, amely kizárólag az amerikai Arts and Crafts mozgalomnak szentelte magát. Egy gyönyörűen felújított épületben öt szinten látható egy átfogó bútor-, kerámia-, csempe-, világítástechnikai, textil-, fényképészeti, képzőművészeti és egyéb, a mozgalomból származó gyűjtemény.
A múzeum mögött egy privát gyűjtő, Rudy Ciccarello áll, aki szenvedélyesen gyűjtötte ezeket a tárgyakat évtizedeken át.

The Florida Holocaust Museum

Megrendítő, de nagyon emberközeli kiállítás személyes történetekkel, tárgyakkal, fényképekkel.

Egy eredeti deportáló vagon is ki van állítva, amit valóban használtak a náci időkben. A múzeum jelenleg zárva van, a honlap szerint idén, tehát 2025. szeptember 9-én nyílik újra.
(Ezt is szívesen megnéztük volna.)

És amit a legjobban sajnálok, hogy nem jutott rá időnk:

Imagine Museum

Csak kortárs üvegművészet – lenyűgöző színek, fényjáték és forma.
1500+ kiállított tárgy, amerikai és nemzetközi üvegművészektől. Azt mondják, hogy lenyűgöző és nagyon “instakompatibilis” hely.

St. Petersburg Museum of History

És itt van még a St. Petersburg Museum of History.
Ez a múzeum ideális, ha érdekel a város múltja.
Talán a legérdekesebb dolog, hogy innen indult az első menetrend szerinti repülőjárat 1914-ben (egy hidroplánnal). Az első kereskedelmi járatra 1914. január 1-jén került sor, Tony Jannus pilóta körülbelül 23 perc alatt repült St. Petersburgból Tampába, körülbelül 18 mérföldre. Ezzel a járattal indult a világ első menetrend szerinti légi járata.
De van itt szó a szivargyárakról, a baseball múltjáról és a kalózokról is.

Chihuly Collection

Szóval irtó sok látnivaló van. Mi azonban a Chihuly Gyűjteményt (Chihuly Collection) választottuk.

Dale Chihuly alkotásaival először Las Vegasban, majd az óceánjárón találkoztunk és engem első pillanattól fogva lenyűgöz a munkája. Illetve így visszagondolva már számos botanikus kertben is láttuk a műveit, csak akkor még nem tudtuk, hogy ki áll mögötte.

Ez a múzeum St. Pete belvárosában található. A Publix szupermarket parkolóházban kell parkolni. A 4. emeleti parkoló a Chihuly Múzeumé. Rajtunk kívül egyetlen autó parkolt ott. Lifttel kell lemenni és bal kéz fele ott is a bejárat. A múzeum 10-17-ig (vasárnap 12-17-ig) van nyitva. A belépőjegy 20 USD/fő + adók.
Abban 100%-ig biztos voltam, hogy ide mindenképpen jövünk. És jól is tettük, mert szuper program. A Chihuly-gyűjtemény egy igazi vizuális varázslat. Tulajdonképpen ez is egy üvegkiállítás.

Dale Chihuly egy izgalmas, karizmatikus alkotó, aki 1941-ben született Tacoma városában (Washington állam), családjában szlovák felmenőkkel. Kezdetben belsőépítészeti tanulmányokat folytatott a University of Washingtonon, ahol először került kapcsolatba az üveggel – maga olvasztotta és fújta az első buborékokat. 1968-ban Fulbright-ösztöndíjjal érkezett Murano szigetére, a híres üveggyárba. 1976-ban súlyos autóbalesetet szenvedett Angliában – elvesztette bal szemének látását; később vállsérülése miatt nem dolgozhatott újra direkt az üvegfúvásnál.

Jellegzetes stílusjegye a nagy méret, élénk színek, organikus formák, amelyek a természet elemeire (vízparti élőlények, növények) utalnak. Lenyűgöző alkotásokkal van tele a múzeum, kétszer is végigjártuk.
A belépőjegy a Morean Glass Studio üvegfúvó műhely bemutatójára is érvényes, mely a közeli (3 perc séta) Morean Arts Center épületében zajlik.

Nyilván átmentünk oda is. Van egy ajándékbolt is a műhely mellett. Az óriási hőségben itt még durvább meleg volt, irtózatos hőmérsékletek kellenek az alkotások készítéséhez. Volt egy kb. 20-25 perces bemutató, a srác aki csinálta a tálat, elég flegma volt, nem volt igazán szimpatikus. Egy lány kommentálta az eseményeket, de őszintén megmondom, hogy én egyáltalán nem figyeltem rá, mert valahogy az akusztika is rossz volt és nehezen is lehetett érteni. Meg nekem ott elég volt a látvány. Csibi biztos értette, miről volt szó. 😄

A bemutató után tettünk egy kört az ajándékboltban. Nagyon szép dolgokat lehet kapni, igazából szívesen vettünk volna akár egy dísztálat vagy bármit, de nyilván nem tettük, hiszen törékeny és repülővel azért nehézkes lett volna biztonságosan hazajuttatni. Szóval sajnos nem vettünk semmit. De a múzeumban lévő ajándékboltban láttam, hogy lehet kapni puzzle-t, lehet egy olyat rendelünk majd, ha lehet.

Chihuly Gyűjtemény képek

További képek

Pizzázó

A bemutató után még egy körre visszatértünk a múzeumba, aztán pedig megéheztünk.
Ez a központi utca tele van éttermekkel, kávézókkal, bárokkal, szórakozóhelyekkel. Kb. az első helyre be is mentünk, ami egy ír étterem (pizzázó) volt.

A Colony Grill egy kultikus pizzéria-lánc, amely 1935-ben nyílt Stamfordban, Connecticutban – nevüket megtartották, bár ma már nem grilleznek. Ami igazán híressé tette őket, az a legendás hot oil barbecue pizza (angolul: Bar Pie), azaz ultravékony, körülbelül 30 cm átmérőjű pizza, amit chili‑infuzált olajjal (hot oil) szervíroznak.
Ez egy chili (pl. serrano) olaj, amit közvetlenül a pizza tetejére locsolnak, sütés előtt vagy után. Karakteres, de mégsem elnyomó csípős ízt ad.

A pizza jellegzetességei, hogy vastagon ropogós, vékony a tésztája – így egy kézben is könnyen tartható (bar‑pie stílus), hogy a másik kezünk szabad maradjon a sörnek. Kisebb a mérete (kb. 30 cm), kevés sajt és szósz van rajta. A fókusz a tésztán és az olajon van. Mi nehezen tudtunk választani, végül a legegyszerűbb húsmentes verziót kértük, egy Margarita pizzát. Fura volt ez a nagyon vékony, ropogós tészta, de egyébként finom volt. Ízlett nekünk.

Van néhány érdekes pizza: signature salad pizza (ami nem egy saláta, hanem pizza, salátával a tetején) vagy a breakfast pizza. A pincérnő nagyon kedves volt, az elején is segített a választásnál, a végén pedig magától ajánlott helyeket. Ő is ajánlotta a Dalí múzeumot és az Imagine múzeumot (az üvegmúzeum). Meg mondta, hogy nagyon jó a Pier, ha szeretünk sétálni, menjünk el oda.
Igazság szerint el is indultunk, habár én egy kicsit aggódtam, hogy az autóval mi lesz, hiszen a múzeum már bezárt, de mondjuk gyanús volt, hogy senkit az égvilágon nem érdekel, hogy mi ott parkolunk fent a 4-en. Na mindegy is.
Nekiindultunk persze.

Pier

Az utca tényleg tele van bárokkal, éttermekkel. Igazából az volt nagyon fura nekünk, hogy 5 óra körül járt az idő és úgy buliztak az emberek, mint nálunk otthon pénteken vagy szombaton éjjel egy bulihelyen… 😄 Számunkra ez nagyon fura volt. Volt, aki már 5-kor nem volt szomjas, hogy úgy mondjam. Nagyon nagy élet volt!

Egy 20-25 perc séta után el is értünk a mólóhoz, ami irtó nagy egyébként. Akkor azt mondtuk, hogy menjünk vissza az autóért és jöjjünk vissza, parkoljunk le itt. De igazából éreztük, hogy ehhez már nem lesz erőnk, örülünk, ha visszajutunk az autóhoz. Borzasztóan meleg volt, alig éltünk igazából. 😄
De az is igaz, hogy jó nagy hülyék vagyunk, hogy kb. a céltól fordultunk vissza.

A Pier nagy terület és rengeteg dolgot lehet ott csinálni. Itt is van egy csomó étterem, bár, itt van (még az elején) a Történelmi Múzeum (St. Petersburg Museum of History).

A móló elején található egy piac mindenféle árusokkal. De van itt játszótér, park, pancsolós rész, futópálya, zöld pihenőhely, szóval sokminden. Biztosan nagyon szép, mi sajnos tényleg csak az elejéig jutottunk el.

Díszítő elemként több piros színű pelikánt lehet látni. A pelikán régóta St. Petersburg egyik jellegzetes jelképe, és 2020-ban a barna pelikánt a város hivatalos madarává nevezték ki.

Nekünk most ennyi jutott ebből, elindultunk visszafelé az autóhoz. Útközben még beugrottunk egy szelet sütiért (egy tuxedo cheese cake-et vettünk - épp a minap írt róla Csibi egy posztot). A szállodában magunkhoz vettünk egy kávét és aztán már csak pihentünk.
Estére persze a szokásos vihar is megérkezett. Vadul dörgött és villámlott.