Előzmények, első rész: Körutazás Floridában

Sy @ 2021-04-11 | 16 perc |

5/1/2017 - 5/14/2017

Ez a poszt azért kap helyet a blogon, mert tulajdonképpen a kiköltözésünk előzményének is tekinthető. Miután nagyon sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen az irány, amely felé mozdulni szeretnénk, eljutottunk az USA-ig. Addig az USA-ig, ahol előtte még egyikünk sem járt.
Ezért azt gondoltuk, hogy azért mégiscsak meg kéne nézni magunknak, mennyire tudjuk elképzelni az életünket ott, legalább valami képet kapjunk, mert nyilván azt azért mi is tudtuk, hogy egy kéthetes nyaralás alatt nem tudjuk eldönteni, hogy jó lenne-e nekünk itt, vagy sem… 😀
De mondjuk jó indok volt egy nyaraláshoz is.
Igazából már 2016-ban egy mexikói nyaralás utáni hazautazás során jött az első sugallat, amikor Atlantában kellett átszállnunk hazafelé. Ez adta az első lökést, utána jött ez a 2017-es floridai körutazás. És mindezt úgy, hogy engem korábban egyáltalán nem vonzott ez az ország.
Na, szóval ilyen előzmények után keltünk útra.
Viszont kijelenthetem, hogy szerelem lett első látásra, mely azóta is tart.
Nehéz megfogalmazni, hogy mi minden ennek az oka, egyszer talán azzal is megpróbálkozom majd.

Akkor most megpróbáljuk feleleveníteni, mi minden történt velünk ezen az úton.

Azt mondják, ha már az ember a tengerentúlra utazik, akkor minimum két hétben érdemes gondolkodni. Mi is így voltunk ezzel. Kitaláltuk az időpontot, megvettük a repülőjegyet. Viszont a programtervezés nehezebbnek bizonyult első ránézésre. Mivel korábban még sosem jártunk itt, nem volt könnyű kitalálni, hogy egy helyen hány napot lenne érdemes eltölteni. Végül az érdeklődésünk, az ismereteink és a térkép segítségével összeállítottunk egy tervet és ehhez kerestünk szállásokat (ebben segítségünk is volt).
Egyébként azóta már tudjuk, hogy a helyszínen is lehet neten szállást foglalni pillanatok alatt, viszont a repülőtéren nagyon gyakran megkérdezik, hogy hova mész, mennyi ideig maradsz és még a szállások felől is érdeklődnek, így azért nem árt, ha az ember tud mit mondani!

Floridát valószínűleg senkinek nem kell bemutatni: pálmafák, tenger, napsütés, mindenkinek ez jut eszébe elsőre. A Sunshine State azonban ennél sokkal több mindent kínál!

Miami igazi kozmopolita város, latinos hangulata azonnal magával ragadja az embert. Elsőre nagyon meglepő, hogy itt többen beszélnek spanyolul, mint angolul.
Ide érkeztünk, de nem innen indult a körutunk.

A reptéren átvettük az előre bérelt autót. Az autókölcsönzőt a reptérről a MIA Mover nevű magasvasúttal lehet elérni. Ingyenes, gyakran jár és percek alatt át lehet jutni az autókölcsönzőkhöz. Legalább 15 különböző cég van. Az ügyintézés gyorsan és gördülékenyen zajlott ott, ahol mi béreltünk. Mi például még otthon kinéztük és lefoglaltuk az autót.
Nekünk elsőre nagyon fura volt, hogy mikor végeztünk a papírmunkával, mondta az ember, hogy akkor menjünk a parkolóba és válasszunk egy autót. Nyilván meg van határozva a kategória alapján, hogy mely sorokban álló autókból lehet választani, de azért még így is szokatlan élmény volt.

Az utazásunk főbb állomásai:

  • Fort Lauderdale
  • Orlando
  • St. Pete Beach
  • Naples
  • Miami

A kaland tehát Fort Lauderdale-ben kezdődött. Két éjszakát töltöttünk itt és az Atlanti-óceánnal is itt találkoztunk életünkben először közvetlen közelről.
A környéket gyalog fedeztük fel: ámulatba ejtően széles a (homokos) tengerpart. A parton van egy csomó grillező hely, melyet bárki használhat. Mindenhol van kuka, nincs szemét eldobálva, csomó helyen van nyilvános vécé. Az első benyomás nagyon pozitív volt.

Fort Lauderdale, FL

Autóval pedig a közeli Pompano Beach és Deerfield Beach strandjait fedeztük fel, de a Cypress Parkba is ellátogattunk egy rövid séta erejéig. Itt nem voltak túl sokan, helyes kis park pavilonokkal, grillezőkkel, tóval, madarakkal.
A parkolásért szinte mindenhol fizetni kell, legtöbb helyen parkolóóra van, 1-2 dollár a parkolás díja óránként (az esetek nagy százalékában kártyával is lehet fizetni).

Pompano Beach, FL
Pompano Beach

Fort Lauderdale után Orlando-ba indultunk.
Útközben pihenésképpen megálltunk Boca Raton városában, pontosabban a Mizner Parknál. Ez egy nagyon szép park, illetve bevásárlóközpont is egyben. Sétáltunk egyet a parkban, mely nagyon hangulatos, majd beültünk egy kávézóba, hogy igyunk egy kávét mielőtt tovább indulunk. Egy sima eszpresszó kávé 4 dollárba került, ami szerintünk kicsit sok (bár, most hogy már két éve itt élünk, ez egy teljesen átlagos ár, de akkor ott, abban a pillanatban drágának tűnt). Azóta is úgy emlegetjük, hogy “tudod, ahol a 4 dolláros kávét ittuk”.

Boca Raton, FL

Később West Palm Beach-re is benéztünk. Ez a város a milliomosok kedvelt üdülőhelye. Mi csak a parton tettünk egy sétát, így ebből a városból annyi maradt meg nekünk is, hogy látszik, hogy gazdag hely és a kikötőben horgonyzó rengeteg yacht is erre engedett következtetni.
Orlando közelében pedig még egy tengerparti sétát beiktattunk, Wabasso Beach-en. Nyilván bármelyik partnál megállhattunk volna, mind ugyanolyan szép valószínűleg, mi ezt választottuk. Így az utazós napon is egy csomó élménnyel gazdagodtunk.

Orlando-ban adná magát a program, hogy Disneyland meg Universal Studios, de a mi programunkba ez nem fért bele sajnos. Eljátszottunk a gondolattal, de mikor láttuk, hogy többnapos jegyek vannak, hosszú várakozással, mi ezt passzoltuk, mert elég sok más dolgot is lehet csinálni a városban és a környékén.

Orlando, FL

Az első napon rögtön a Kennedy Space Center felé vettük az irányt. Én ezzel úgy voltam, hogy ez “fiús program”, tuti nem töltünk itt sok időt. Ez nem így lett. Még engem is beszippantott a hely szelleme, így természetesen az egész napot itt töltöttük.
2017-ben jártunk itt, akkor fejenként 50 USD volt a belépőjegy.
A jegyet a helyszínen vettük meg kb. 3 perc alatt, úgy hogy elég sokan voltak. A hagyományos pénztárak mellett ugyanis nagy kijelzővel ellátott automaták is sorakoznak, a jegy kiválasztása egyértelmű és a fizetés is könnyen megy bankkártyával.

Kennedy Space Center - Cape Canaveral, FL

Miután bejutottunk, megpihentünk picit a pár órás autóút után. Próbáltuk kideríteni, hogy merre menjünk, mit csináljunk. Hamar megtaláltuk a megállót, ahonnan buszok visznek körbe. Akkor még nem tudtuk, hogy innen minden helyszín egymás után fog következni, nem kell kóborolni és keresgélni semmit. A busz ráadásul nem csak transzferként üzemelt, hanem a sofőr az idegenvezető szerepét is betöltötte.
Az első megálló a rakéta összeszerelő üzem és kilövő állomás. Ez buszos helyszín, ahol sajnos nem lehet kiszállni, de a buszról meg lehet nézni a kilövő állomásokat, a gépeket, amelyekkel mozgatják a rakétákat. A következő állomás az Apollo és Saturn kiállítás. Ennyi rakétát, holdjárót, kőzetmintát, ruhát, kapszulát maximum csak a tévében láttunk.
Az eredeti irányítóközpontot megmentették és itt állították ki. Van egy kb. 10 perces vetítés is, ami a legelső Apollo kilövésének anyagát dolgozza fel. A kilövéskor az ülőhelyek is remegnek. Nagyon jó élmény!
A harmadik állomás: Atlantis. Ez az állomás nincs messze a bejárattól, ide érkeznek vissza a buszok. A tárlat előtt van egy rövid vetítés az Atlantis történetéről.

Kennedy Space Center - Cape Canaveral, FL

Minden nagyon modern, nagyon interaktív, sok mindent ki lehet próbálni. Szóval ez lazán egy egész napos program, de inkább kettő (van ilyen belépő is). Aki ide készül (majd ha újra lehet), úgy tervezzen! És ismétlem: nem, nem csak a pasik élvezik… 😁

Következő napon Daytona Beach-re mentünk. Az 1920-as évek óta a világ leghíresebb tengerpartjaként említik. Ez ki is van írva egyébként. Évente több mint 8 millió turista látogat el ide.

Daytona Beach, FL

Én nem tudom, hogy valóban ez-e a leghíresebb, de az biztos, hogy itt maradt tátva másodszor is a szánk a tengerpartot bűvölve. Ilyen széles, homokos tengerpartot még elképzelni is nehezen lehet, nemhogy a saját szemünkkel látni. A homok sima és kemény, így itt is voltak autó- és motorversenyek. 1959-ben felépítették a Daytona International Speedway-t, ahol most zajlanak az ilyen típusú versenyek, de autók most is közlekedhetnek a parton (ez is ilyen “leg” élmény).

Szóval tátott szájjal néztük a vizet, próbáltuk megemészteni a látottakat, de közben beszélgettünk a NASCAR-ról is, és bár nem szerepelt a programtervünkben, végül persze az lett, hogy kerestünk gyorsan wifit, megnéztük mikor van túravezetés és gyakorlatilag azonnal el is indultunk, hogy odaérjünk. Utolsó másodpercben sikerült, szerencsére megvárt minket a csoport, így végül ez sem maradt ki. Ez egy kb. 30 perces túra. Megmutatják a pálya legfontosabb részeit és a "fan zone"-ban is ki lehet szállni. Az idegenvezető egész idő alatt érdekességeket mesél.
A túra alatt amatőrök gyakoroltak, ami hozzátett mind a vizuális, mind az audió élményhez, ahogy ott köröztek a pályán. A túra után a hírességek csarnokába mentünk. Nem tudtuk, hogy a múzeumba is bejutunk, így ez meglepetés volt. Ez a kiállítás is nagyon igényes.
A NASA-s és ez a NASCAR-os kiállítás is csúcs!
Aki arra jár és érdeklődik az ilyen típusú programok iránt, semmiképp se hagyja ki!

Daytona International Speedway - Daytona Beach, FL

Visszafelé, hogy azért Orlando-ból is lássunk valamit, a Lake Eola felé vettük az irányt. Ez egy elég nagy tó, mely a belváros közvetlen szomszédságában fekszik.
Felhőkarcolók között egy tó hattyúkkal, kacsákkal, teknősökkel, rengeteg mókussal, szabadtéri színpaddal és olyan tiszta nyilvános WC-vel, amilyet még soha nem láttam. (Még ventilátor is volt a mosdóban!)

Lake Eola Park - Orlando, FL

A szálloda ablakából látni lehet a híres outletet. Gondoltuk, ha már itt vagyunk és mindenki szerint olyan jó móka ez, akkor mi sem hagyjuk ki, pláne, hogy gyakorlatilag az utca túloldalán van. De itt Amerikában a távolságokat kicsit másképp mérik, így végülis autóval mentünk oda.
De mi nem vásároltuk össze magunkat, sőt akkor igazából nem is értettük, hogy mitől annyira jó ez… Szóval nem 20 szatyorral távoztunk.
Nekünk most ennyi jutott Orlando-ból!

Másnap reggel ugyanis a nyugati oldal felé vettük az irányt, Tampán keresztül Clearwater-ig mentünk. Itt még nem a szállásunk volt, hanem a Clearwater Marine Aquarium-ba (CMA) igyekeztünk. Ha valaki látta a Delfines kaland című filmet, akkor tudja, hol járunk. Ez itt Winter és Hope - a filmből ismert két delfin - jelenlegi lakhelye.
Igazából két helyszín van: az egyik maga a “Delfines kaland” Múzeum. Itt a sztori hátteréről és a filmes kellékekről lehet több dolgot megtudni.
A legjobb rész a hurrikán szimulációs ház. Kialakítottak benne egy nappalit és folyosót, miközben “kint” tombol a hurrikán. Villódznak a fények, mozognak a bútorok. A folyosó a kertbe vezet, ahol villámlást és szélvihart szimulálnak. Egyszerre érdekes és félelmetes. Még szerencse, hogy csak szimuláció, mert az biztos, hogy ez alapján nem nagyon szeretnénk testközelből átélni egy igazi hurrikánt.
A tárlat megtekintése után csónakkal vittek át minket a másik helyszínre. A CMA valójában egy állatkórház. Sérült és beteg állatok megmentésével, gyógyításával, rehabilitációjával foglalkoznak. Azokat az állatokat, amelyek teljesen felépülnek, visszaengedik a természetes élőhelyükre. Továbbá foglalkoznak közoktatással, valamint terápiás kezeléseket és kutatásokat végeznek állatok segítségével. Nagyon gyorsan eltelt az idő, zárásig nézelődtünk. Nem csak delfinek élnek itt, vannak teknősök, ráják, pelikán is többek között.
Visszafelé nem kishajóval, hanem trolley-val jöttünk. Jópofa kis járgány.

Clearwater Marine Aquarium - Clearwater, FL
Winter

A szállodába vezető út során még megálltunk Madeira Beach-en, ahol gyűjtöttünk egy csomó kagylót, de innen aztán már a szállodába mentünk. Ezúttal St. Pete Beach-en töltöttünk újabb két éjszakát. Másnap a Sunshine Skyway Bridge-en áthaladva mentünk kirándulni. A híd díja 2 USD volt, mikor ott jártunk, viszont egyrészt nagyon szép a híd, így különleges dolog átkelni rajta, másrészt pedig 45 percet lehet irányonként megspórolni, ami nem mindegy, pláne ha olyan feszített a tempó, mint a miénk. 😁 Itt véletlen bekeveredtünk Anna Maria Island-re, mely nagyon szép tengerparttal rendelkezik.

Madeira Beach, FL
Madeira Beach

Ezt követően Lido Key Beach-et szerettük volna megnézni, de itt szó szerint az összes parkoló foglalt volt. Legalább 3 kört mentünk, hogy találjunk egy helyet, de végül feladtuk. Én kiugrottam készíteni egy fotót, de aztán mentünk is tovább. Ez itt amolyan nyári balatoni feeling, tele strandoló emberrel.

A következő úticél Naples, de útközben még érintettük Venice-t. Nekem ez a tengerpart nagyon tetszett a csodálatos színeivel. Talán kicsit még jobban is, mint az atlanti-óceáni part. Gyönyörű kék szín, fodrozódó hullámok, varázslatosan szép.

Venice, FL

Sétáltunk egyet a parton és a mólón, majd a Ford’s Garage nevű helyen ebédeltünk. Ahogy a neve is sejteti, úgy van berendezve az étterem, mint egy garázs, egy autó lóg a bár fölött, az étterem előtt is áll egy nagyon szép Ford és még a berendezés is egy igazi garázsra emlékeztet. Az étel finom volt, itt kóstoltuk először a híres Key Lime Pie nevű sütit, mely Florida leghíresebb sütije volt az 1950-es évektől kezdve.

Ford's Garage - Cape Coral, FL

Jóllakottan folytattuk az utunkat Naples felé, ahol újabb 2 éjszakát szándékoztunk eltölteni. Amikor megláttuk a szállodát, akkor picit sajnáltuk, hogy nem több napra jöttünk. Ez a top-favorit szálloda az összes eddigi közül: tágas szobák, hatalmas erkéllyel, csodás panorámával, szóval ezt nagyon imádtuk! Itt csak az erkélyen ülve is eltöltöttem volna szívesen egy-két napot!
De persze nyilván nem a szobában üldögéltünk, hanem itt is kihasználtuk az időt. Fürödtünk a medencében is, sőt a medence melletti tóban láttunk először mondjuk úgy, közvetlen közelről (és nem elzárva) aligátort. Ott úszkált vidáman…
A kis tó túloldalán is akartunk sétálni egyet, amikor egy táblán olvastuk, hogy kígyók és aligátorok is lehetnek arra, szóval csak óvatosan. Na, ennyi pont elég is volt ahhoz, hogy már ne akarjunk arra sétálgatni.

Naples, FL

Kis golfkocsikkal (is) le lehet menni a partra. Bizonyos időközönként jön egy ilyen kis autó, felpattan az ember és pár perc múlva máris a homokos tengerparton találja magát. Ez a szállodához tartozó partszakasz, de persze gyalogosan is ki lehet menni odáig.
Nagyon szuper hely.

Naples városa nagyon gyorsan a szívünkbe férközött. Sétáltunk itt is a part menti utcákban, valamint a mólónál: csodálatosan szép házak, gondosan ápolt kertek, pálmafák, szóval ez is gyorsan szerelem lett.

A közeli Barefoot Beach-re is elautóztunk, ahol a parkolóban egy óriás teknősre bukkantunk, kedves kis jószág volt. Utána a parton sétálva megvártuk a csodaszép naplementét.
De ez a part sokkal de sokkal fontosabb szereppel is bír az életünkben: itt kérte meg a szerelmem (azóta már férjem 😁) a kezemet! 💍 ❤️ Szóval ez a város különleges helyet foglal el a szívünkben.

Barefoot Beach, FL

Itt van még egy másik maradandó élményünk is, vagyis hát ez nem élmény, hanem csak amolyan elgondolkodtató jelenet volt. Másnap reggel a közeli Panera Bread-be mentünk reggelizni (itt lehet kapni meleg ételt is, de alapvetően finom péksütiket árulnak). Voltak kirakva asztalok, így mi kint ültünk le. Egyszer csak jött egy nyitott tetejű sportkocsi, kipattant egy idős úr (bőven 70 felett lehetett), rikító sportcipőben, meg amúgy is sportosan öltözve, majd két szatyornyi péksütivel távozott. Az volt, ami megfogott minket, hogy nálunk otthon a nyugdíjasok többsége sajnos nem így él… Pedig a hosszú ledolgozott élet után, ők is megérdemelnék ezt.

Innen aztán Miami felé vettük az irányt - egyenesen az Everglades-en át! Itt természetesen egy túrára is megálltunk, de egy szoftosabb verziót választottunk, nem akartunk mindenképpen rengeteg aligátort látni. Egy olyan helyre vittek minket, ahol delfineket (kisdelfint is) láttunk, illetve egy mosómedvéhez is szerencsénk volt. Izgalmas kaland volt! Ezek a propelleres vízihajók nagyon hangosak, ezért fülvédőt is adnak, ami egyben mikrofon és hangszóró is, mert azon keresztül lehet hallgatni, amit az idegenvezető mesél, illetve kérdezni is lehet. Nagy riadalmat keltett, amikor egy béka felugrott a hajóra… Akik elöl ültek, szinte felugrottak ijedtükben. Volt sikítozás!

Everglades

A túrát követően folytattuk utunkat, ahol nagyon mókásnak találtuk, mikor láttuk a táblán a kiírást, hogy “panther crossing”. Bár valószínűleg ha megjelent volna egy tényleg, akkor azt nem találtuk volna olyan viccesnek.

Végül megérkeztünk az utolsó állomásra, már ami a szállást illeti. Miami külvárosában volt a szálloda, itt az utolsó 4 éjszakát töltöttük. Az első napon hosszú túrára indultunk, ugyanis Key West volt a célpont. Az odavezető út tényleg varázslatos, ahogy szigetről-szigetre haladunk, a 7 mérföldes híd pedig a legimpozánsabb része az útnak. Az út maga elég hosszú, 4 óra alatt lehet eljutni Key Westre.
Egy parkolóházban álltunk meg, a parkolás emlékeink szerint elég drága volt. Onnan kilépve emlékszem az első, amit megláttunk - mert nagyjából minden mást ki is takart-, az egy hatalmas óceánjáró hajó volt a kikötőben.
Itt a trolley-s utazást választottuk, mely körbevisz a szigeten és ahol kedved van, leszállsz, majd a következővel mész tovább.
Így sikerült ezt a különleges hangulatú szigetet is felfedezni: megnéztük a világítótornyot, kívülről a híres író, Hemingway házát, elcsodálkoztunk az utcán bármerre és mindenfelé szaladgáló kakasokon, láttunk gyorsan iszkoló iguánát is, szóval volt itt minden.

Key West, FL

Az biztos, hogy ezt a kirándulást így utólag másképp csinálnánk, mert ide nem elég egy nap! Ha újra mennénk, tuti eltöltenénk itt legalább egy éjszakát, mert így kevés idő jut mindenre, hiszen csak az út 4-4 óra minimum.
Egy gyorsétteremben találtunk vacsorázási lehetőséget, amely cserébe legalább az óceán partján állt, így pazar látványban volt részünk, mielőtt visszaindultunk Miami-ba, ahova természetesen már majdnem éjjel értünk vissza.
Másnap ezért lazulós napot terveztünk, így a South Beach-et céloztuk meg. A kikötőben egy csomó óceánjáró horgonyzott. Akkor elhangzott, hogy “ezt is ki kéne próbálni egyszer”… (Nem is sejtettük, milyen hamar valóra válik ez az álom is!) Itt fürödtünk, napoztunk, sétáltunk és az Ocean Drive hangulata itt is nagyon gyorsan magával ragadott minket. Szuper nap volt.

South Beach - Miami Beach, FL

És persze az utolsó napra is volt még egy szuper programunk: ezt a helyet igazából már az első napokon meg kellett volna látogatnunk, mert ott mentünk el kb. mellette. Fort Lauderdale közelében, Coconut Creek városában található a Butterfly World nevű hely.
Ez (is) egy szavakkal nehezen leírható hely. Csodálatosan szép növények, madarak és ezernyi, különböző színű és méretű pillangó.
A háttérben kellemes zene szól és pillangók ezrei repkednek körülötted. Röviden szólva is lenyűgöző. Nem tudom pontosan hány órát töltöttünk itt, de nagyon nehéz elszakadni innen.
Kifelé menet amúgy átvizsgálják az ember cuccait, mert előfordul, hogy egy-egy pillangó rád vagy a táskádra repül és úgy akaratlanul is kiviszed a helyéről…
Mi kimentünk, hogy megnézzük a madarakat és a botanikus kertet is. Van még egy rovarház is, de a rovarokkal annyira nem vagyunk jóban, így ezt könnyű szívvel ki tudtuk hagyni.
Ellenben visszamentünk még egyszer a pillangókhoz újabb néhány órára… 😁
Ha az ember türelmes, akkor előfordul, hogy leszáll rá egy pillangó. Fantasztikus élmény. 🦋

Butterfly World - Coconut Creak, FL

Az emberek egyébként mindenhol nagyon kedvesek, barátságosak és közvetlenek, ez is nagyban hozzájárult a szerelem első látásra érzéshez.
De ehhez is van egy jópofa sztorink: Floridában a kedvenc éttermünk a Denny’s lett, itt ettünk a legtöbbször. Van reggeli, ebéd, vacsora - minden napszakban lehet találni finom kajákat. A reggeliket különösen szerettük. Ez egy tipikus amerikai étterem, biztosan fogunk róla írni külön egy posztot.
Utolsó napon betértünk egy búcsúebédre: aznap éppen anyák napja volt, így tele volt az étterem, nagyon sokan voltak. Mondták, hogy egyedül csak a pultnál tudunk leülni, vagy várni kell. Mondtuk, hogy nekünk ott is nagyon jó lesz, úgyis szerettük volna kipróbálni ezt is. Ott ülsz és látod, ahogy hátul a szakácsok dolgoznak. Szóval nekünk ez nem jelentett gondot.
És ahogy már említettük, Miami-ban többen beszélnek spanyolul, mint angolul… Én angolul nem tudok valami jól, így általában Csibi szokott beszélni. Itt viszont nagyon hamar kiderült, hogy a pincérnő, akihez kerültünk spanyol anyanyelvű, úgyhogy ezúttal enyém volt a szó. Annak ellenére, hogy tele volt az étterem, nagyon sokat beszélgettünk vele. Kiderült, hogy Venezuelából jött ide, ahol ügyvédként (!) dolgozott, itt pedig egy étteremben felszolgáló. Venezuelában akkor már javában zajlott a válság, azt mondta, nem nagyon volt más választása; nagyon sok ember hagyta hátra mindenét egy jobb jövő reményében. Szeretek helyiekkel beszélgetni, mert annyi de annyi érdekes sorsot lehet megismerni közben.
Így történt az is, hogy visszatért hozzánk azzal, hogy a pult másik szélén ülő úr azt kérdezi, hogy hol tanultam spanyolul, hogy ilyen jól tudok. Teljesen meglepődtünk. Aztán közelebb ültünk a bácsihoz és vele is nagyon jót beszélgettünk. Ő pedig alapvetően Kubából származik, de már vagy 40 éve Amerikában él, korábban valamelyik északibb államban lakott, majd nyugdíjas éveire jött Miami-ba. Sok érdekes dolgot mesélt még.
Szóval ez is egy nagyon pozitív élmény volt, nem csak a spanyol miatt, hanem jó tapasztalat volt arra is, hogy mennyivel lazábban szólnak egymáshoz az emberek, milyen közvetlenek és tök jó kis beszélgetések alakulnak ki, ha az ember egy picit is nyitott! Azt mondta nekem, hogy olyan jól tudok spanyolul, hogy akár holnap Miami-ba költözhetnék! 😁 Ez nagyon jólesett.
Hát, így ért véget a floridai kalandunk első része!

Ez után ugyanis már csak a hazaút maradt, de itt még muszáj elmesélnem, hogy röviddel a hazatérésünk után szembejött velem egy hely a neten: egy sziget, ahol halomban hevernek a kagylók. Gondoltam, rákeresek, hol is van ez… Na, majd felrobbantam, mikor kiderült, hogy ott mentünk el mellette… Szóval ekkor el is dőlt, hogy muszáj lesz visszamenni, mert olyan nincs, hogy ezt nem látjuk a saját szemünkkel…

Így született meg a következő évi nyaralás ötlete. Akkor még nem sejtettük, de ez esküvőnk is Miami-ban volt és egy karibi hajóútra is eljutottunk.
De ez már egy másik történet!

További képek

Error during Flickr API call with code :

Iratkozzatok fel a YouTube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!

előző következő