A külföldre költözés gondolata már jó ideje foglalkoztatott minket, de valahogy nem volt elég erős a késztetés, ahhoz hogy lépjünk is. Emiatt évekkel ezelőtt egy salzburgi és egy brémai lehetőséget is elengedtünk. Alapvetően mindenünk megvolt, nem éltünk rosszul.
Nyaralások során azonban gyakran merült fel bennünk a kérdés: “El tudod képzelni, milyen lenne itt élni?” Többek között 2016-ban is, amikor Mexikóban jártunk. A Yucatán-félsziget nagyon tetszett nekünk, de nem volt reális az elképzelés, hogy ott éljünk. Hazafelé azonban Atlantában szálltunk át, ahol elkapott egy érzés, amit a mai napig nem tudunk megmagyarázni.
De az biztos, hogy tulajdonképpen ez után kezdtünk el komolyabban foglalkozni a külföldre költözés gondolatával.
Mivel az otthoni események alakulása sem tetszett (lásd politika, negatív emberek stb.), ezért már konkrétan azon kezdtünk el gondolkodni, hogy hova lenne érdemes menni. Minden - számunkra fontos - szempontot figyelembe véve merült fel az USA, mint lehetőség. Holott korábban még sosem jártunk ott (leszámítva azt a bizonyos atlantai átszállást) - így aztán első körben úgy döntöttünk, hogy elmegyünk nyaralni az Államokba. Egy floridai körutazás totális szerelemmel végződött. Két egymást követő évben tértünk vissza, sőt itt is házasodtunk össze a második út során.
Akkor már tudtuk, hogy “itt jó lenne”. Persze az álmodozástól a megvalósításig nem volt minden ilyen egyszerű. Az biztos volt, hogy mi kizárólag legálisan fogunk ide költözni, ha egyszer összejön. Mivel Csibi egy nemzetközi cégnél dolgozik, úgy gondoltuk, az lenne a legkézenfekvőbb, ha cégen belül pályázna meg valamit.
2018-ban felvette a kapcsolatot egy-két emberrel és az otthoni főnöke is abszolút támogatásáról biztosította. Ezután vártunk.
2018 közepén alakulni látszott valami, de sok egyeztetés után végül még a vízumig sem jutottunk el. Beletörődtünk és megbeszéltük, hogy pár év múlva újra megpróbáljuk.
Tehát ez a lehetőség nem jött össze, de cserébe felajánlottak egy új-zélandi állást és Hamburgban is volt egy lehetőség. Nem mondom, Új-Zéland csábítóan hangzott (Hamburg nem annyira), de abban maradtunk, hogy nem vesszük le a szemünket a célról. Ha most elmegyünk Új-Zélandra, akkor ki tudja eljutunk-e valaha Amerikába. Ebben maradtunk és éltük tovább az életünket.
Egy novemberi éjjel aztán váratlanul érkezett egy e-mail azzal a kérdéssel, hogy továbbra is nyitottak vagyunk-e arra, hogy Amerikába költözzünk. Naná, hogy nyitottak voltunk.
Az első (meghiúsult) lehetőséghez képest két hely közül lehetett választani: Naugatuck (Connecticut), vagy Charlotte (Észak-Karolina). Túl sokat nem tudtunk egyik helyről sem. Annyit hallottunk csak, hogy Naugatuck inkább egy álmos kisváros, míg Charlotte délebbre van, és pörgősebb hely.
Nem hezitáltunk, Charlotte-ot választottuk. Ezután felgyorsultak az események és az egyeztetések után december 31-én megérkezett a hivatalos ajánlat is.
Január elején Csibi aláírta a szerződést, és ezzel eldőlt, hogy költözünk, ha a vízum is rendben lesz.
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
