Úgy néz ki, hogy idén decemberben végre látogatóink lesznek. Hugiék jönnek! Hugi, a Férje és a Gyerekek! 💕
Már januárban elkezdtük az előkészületeket és máris szembesültünk egy csomó érdekes “nehézséggel”, amire nem is gondolna az ember.

Az első kérdés rögtön az volt: hova is menjünk?
Kézenfekvő lett volna, hogy jöjjenek hozzánk Észak-Karolinába, hogy itt mutassuk meg nekik Amerikát.
De a gyerekek miatt csak két időszak jöhetett szóba: a nyári vagy a téli szünet. Ráadásul a szülők szerették volna, ha az út egyben ajándék is a gyerekeknek, és ebbe valamilyen formában belefér a Disneyland. Így a lehetőségek gyakorlatilag Kaliforniára vagy Floridára szűkültek.

Mivel a családnak ez lesz az első amerikai utazása, szerettük volna, ha igazán emlékezetes élményben lesz részük.

A nyári verziót viszont elég hamar elengedtük. Július–augusztusban mindkét államban olyan meleg van, amit mi sem bírunk túl jól, nemhogy egy háromhetes, aktív programmal teli utazás során.

Így maradt a téli Florida az időjárás miatt is, és mert így a Disney-élmény is megvalósulhat.

Miután megbeszéltük, hogy Floridába megyünk, szinte azonnal jött a következő ötlet, hogy miért ne kössük össze egy hajóúttal?
A nemzetközi járat Miamiba érkezik, onnan pedig adja magát, hogy Miami vagy Fort Lauderdale kikötőjéből felüljünk egy hajóra. Így nem csak Floridát látnák, hanem egy teljesen másfajta élményt is kapnának az utazás részeként.

Nekünk már volt részünk hajóútban a Karib térségben, és bár Hugiék Európában voltak, szerintünk az itteni hajókázás nekik is emlékezetes lesz. A gyerekek pedig még nem voltak ilyenféle utazáson, úgyhogy nekik is felejthetetlen élmény lesz. Mi persze kíváncsiak vagyunk, hogyan működik majd egy ilyen élmény hét fővel.

Ahogy elkezdtük nézni a lehetőségeket, a hajóút egyre inkább az utazás központi elemévé vált.

Meg kellett beszélni, hány napos legyen. Elég hamar megszavaztuk, hogy nagyjából egy hetes útban gondolkodjunk. Ha már hajóra szállunk, lássunk különböző helyeket, és fedezzük fel a hajót. Egy hosszú hétvége nagyon rövidnek tűnt, hosszabbat pedig nehéz lett volna a teljes programba beilleszteni.

Itt kezdődtek a nehézségek…
A hajók nem indulnak minden nap, úgyhogy korlátozottak a lehetőségek. A hajó menetrendje köré kellett szervezni az egész utazást.

Ráadásul a karácsonyi és újévi időszak miatt ezek az indulások nagyon gyorsan telítődtek. Már januárban is azt láttuk, hogy bizonyos hajókon alig maradt kabin.

És ekkor jöttek a személyes igények.

Jó lett volna, ha minél több helyen áll meg a hajó. Fontos volt, hogy gyerekbarát legyen. Felmerült, hogy jó lenne, ha Dominikai Köztársaság is benne lenne az útvonalban a szivarok miatt. És persze az sem volt mindegy, hogy sikerül-e valamilyen akciós ajánlatot kifogni.

Olyan opció viszont nem nagyon volt, ami minden elvárásnak egyszerre megfelelt volna. Olyan egyszerűen nincs.

És hogy még jobban cifrázzuk, az is kérdés volt, hogy karácsonykor vagy inkább újévkor hajózzunk?
Az újévi út talán több opciót hagyott volna nyitva, de végül úgy gondoltuk, hogy a karácsony hangulata egy hajón különösen szép élmény lehet. Valahogy ünnepibbnek, meghittebbnek tűnt, és úgy gondoltuk a gyerekeknek is jobban tetszene.

Ez mind szép és jó, de ezzel viszont tovább szűkült az amúgy is limitált lehetőségek száma.

Hugiék repülőindulását hamar tisztáztuk és adtunk magunknak egy plusz napot az érkezés és a hajó indulása között, hogy ha a repülő késik, nehogy a hajóút is veszélybe kerüljön. Ez nagyon fontos. A hajó nem vár.

Ahogy nézegettük a lehetőségeket, és még nem tudtuk eldönteni, mit engedjünk el a sok elvárásból, 1–2 hajó egyszerűen kiesett a játékból, mert elfogytak a helyek.

Ekkor érezte mindenki, hogy valamit el kell engedni.

Alapvetően ezeket a hajóstársaságokat kezdtük el nézni kezdetektől fogva:

• Royal Caribbean
• Celebrity Cruises
• Norwegian
• MSC

A kezdeti keresgéléseknél még sok minden „jó lett volna” kategóriába tartozott.

Például három kabint szerettünk volna, mert a rendszer mindenhol négyfős kabinokat dobott ki, még akkor is, amikor láttuk, hogy elvileg öt fő is beférne. Reméltük, hogy találunk majd összenyitható szobákat, ami ideális megoldás lenne Hugiéknak.

Aztán, ahogy szűkültek a lehetőségek, lassan el kellett engednünk néhány dolgot:

• Nem baj, ha nem a leggyerekbarátabb hajót választjuk. A hajózás önmagában úgyis hatalmas élmény lesz a gyerekeknek.
• Nem baj, ha Dominikai Köztársaság végül nem jön össze.
• És az sem baj, ha nem összenyitható a kabin.

Ami viszont fontos maradt: az ár, a karácsony a hajón, és az indulási dátum, ami legalább egy nappal a repülő érkezése után legyen.

Mire idáig eljutottunk, már csak két hajó indulása jöhetett szóba, két különböző hajóstársaságnál.

Megbeszéltük, átgondoltuk, számolgattunk. Mire újra ránéztünk az egyik lehetőségre, az akció egyszerűen megszűnt.

Így végül maradt az MSC. Mivel Hugiék amúgy is az MSC-re szavaztak korábban, így mi nyugodtabban engedjük el a másik lehetőséget. Mi inkább a Norwegian felé hajlottunk. Ránéztük még egyszer a Royal-ra, de ott sem volt akció és úgy nagyságrendekkel drágábbra jött ki mint az MSC.

Az MSC-nél még éltek a gyerekekre vonatkozó kedvezmények, és ami legalább ennyire fontos volt: volt elérhető kabin is a számunkra megfelelő dátumon.

Ekkor még mit sem tudtunk a green card szabályról.

Láttam a rendszerben, hogy vannak szabad, összenyitható kabinok. Amikor viszont a második kabint próbáltuk kiválasztani, egyszerűen nem engedte a szomszédosat.

Csibi felhívta őket. A kezelő nagyjából csak annyit tudott mondani, amit a honlapon is láttunk: nem lehet. Nagy segítség, mondhatom.

A beszélgetés közben egyszer csak megkérdezte: mindenki amerikai állampolgár? Nem. Senki. Van-e zöldkártya? Van, hétből kettő.
Ekkor mondta, hogy egy kabinhoz legalább egy amerikai állampolgár vagy zöldkártyával rendelkező utas kell.
Na, remek.

Pár órával később Csibi újra felhívta őket, hátha más ügyintéző többet tud segíteni az összenyitható kabin ügyében. Az továbbra sem működött. A zöldkártyás kérdésre viszont azt mondta az új kezelő, hogy nincs ilyen előírás.

Ezek után jött a tényleges foglalás, amit őszintén szólva utáltunk. Két külön foglalást kellett csinálni. A Royalnál és a Celebrity-nél ez sokkal, de sokkal egyszerűbb folyamat volt korábban.

A foglalás végén, amikor a személyes adatokat kell megadni, jött az igazi csavar: ki kellett "választani" a lakóhely szerinti országot (Puerto Rico és Egyesült Államok lehetőségek közül). Emiatt csak mi tudtunk 1-1 kabint foglalni.
Hugiéknak egy nagyobb, a hajó végén lévő, nagyobb erkéllyel rendelkező kabint foglaltunk négy főre, magunknak pedig egy kisebbet, nem messze az ő kabinjuktól, három főre.

Ez például egy olyan megoldandó helyzet volt, amire korábban egyáltalán nem gondoltunk. A Celebrity-nél annak idején mindössze annyi volt az előírás, hogy amerikai kibocsátású hitelkártyával fizessünk. A státuszunk nem számított, és maga a foglalási folyamat is sokkal egyszerűbb volt. Szerintünk A Royallal vagy a Celebrity-vel nem lett volna gond 3 kabint foglalni.
Arra számítottunk, hogy itt is elég lesz, és mi foglaljuk le mind a három kabint, ahogy azt eredetileg akartuk. Mivel az árak személyenként vannak, a három szoba foglalása kb. 100 USD-vel lett volna több. Sajnos nem tudtuk így foglalni, de biztosan jól fogjuk magunkat érezni két kabinban is.

Az MSC menetrendje gyakorlatilag meghatározta a kezdést: a Miami érkezést követően két éjszakát töltünk a környéken, aztán irány a hajó. Ez a része meglepően egyszerű volt.

A következő sarkalatos kérdés az volt, mikorra időzítsük a Disney-t. Első gondolatként az merült fel, hogy legyen közvetlenül újév után, de még a Disney-maraton előtt. Teljesen üres biztosan nem lesz, de talán valamivel kezelhetőbb, mint közvetlenül az ünnepek alatt.

Ebből viszont az következett, hogy nem rögtön a hajó után megyünk Orlandóba. Kicsit később kell odaérnünk, így a hajó után inkább nyugat felé indulunk: Everglades, Naples, St. Pete, Clearwater, Tampa és csak ezután Orlando.

A család kérése az volt, hogy ne legyen túl sok szállodai megálló. Inkább legyenek „bázisok”, ahonnan csillagtúrákat tudunk tenni, ne kelljen két-három naponta csomagolni.

Ezen a ponton még nem tűnt zsúfoltnak a program.
Miami kényelmes kezdésnek ígérkezett, a hajó útvonala és megállói fixek voltak, és a Disney-re is belőttünk három napot…

A hajó utáni rész eleinte csak annyi volt, hogy „majd megnézzük a nyugati oldalt”. Aztán jöttek az ötletek: Everglades, Fort Myers Beach, delfinles, Clearwater, delfines kaland, Tampa, Orlando, NASCAR…

Minden napra jutott volna valami érdekes.

Miután felírtuk, hogy melyik napra mi jut, láttuk, hogy ez bizony inkább menetelős lesz, mint sem pihenős. Nem biztos, hogy a gyerekeknek vagy akár nekünk ez lesz az ideális tempó.

A NASA-ra eredetileg két napot szántunk, mert hatalmas terület és rengeteg látnivaló van. A Disney-re pedig három napot terveztünk, mert ott is annyi minden van. Szerettünk volna Hugiéknak minél többet megmutatni, de tényleg tartottunk attól, hogy majd mozdulni sem tudunk. Ezért 1-1 nappal lerövidítettük ezeket a programokat, hogy majd valami pihentetőt is csináljunk.

Most itt tartunk. Megvan a váz, megvannak a főbb helyek, amiket meg szeretnénk nézni illetve mutatni és már a szálláslehetőségeket is szűkítettük. De hogy a valóságban hogyan fog működni, azt még mi sem tudjuk.

Heten még sosem utaztunk együtt sehova. Náluk már voltunk látogatóban, de ez most teljesen más helyzet lesz.

Más ritmus, más igények, négy különböző korosztály, és nem ketten döntünk majd mindenről menet közben. Kicsit tartunk tőle, hogy ki hogyan bírja majd, és hogy kinek mihez lesz, vagy éppen nem lesz kedve.

De talán pont ettől lesz igazán emlékezetes.