3/7/2021
Amikor a Közlekedési Múzeumban voltunk, hazafelé betértünk Salisbury városába. Addigra már nagyon fáradtak voltunk, így csak egy kávézóba mentünk be, majd utána annak a közvetlen közelében látható dolgokat néztük meg, de első látásra nagyon szimpatikus volt a városka. Megbeszéltük, hogy inkább egy újabb kirándulás keretében visszatérünk. A város közel egy órányira van keleti irányban Charlotte-tól.

Salisbury Észak-Karolina nyugati régiójának legrégebbi, folyamatosan lakott gyarmati városa. Ez a koloniális stílus most is nagyon érezhető, elsősorban az építészetén.
Még Washington elnök is ellátogatott Salisbury-be 1791. május 30-31-én.
A városban 1792-ben hozták létre a postahivatalt, mely azóta is működik.
Tipikus kereskedőváros volt, majd vasúti csomóponttá fejlődött. Mára már inkább a kultúra és a turizmus a húzóágazatok. Kb. 34 000 lakosa van.
A városban minimum 20 templom van.

Minket a város nyugodt hangulata fogott meg.
Igazi tipikus amerikai kisváros. A belváros nagyon könnyen bejárható, megnéztük az összes templomot, elsétáltunk a vasútállomásra, tettünk egy jó nagy kört.
A Hall House (Dr. Josephus-ház) 1820-ban épült, eredetileg a Salisbury Női Akadémia (1820-1825) tantermeként építették. Dr. Josephus Hall 1859-ben vásárolta meg az otthont és kezdte átalakítani nagy déli rezidenciává. A ház a Hall család négy generációját szolgálta, mielőtt 1972-ben megvásárolta a Historic Salisbury Foundation, sok eredeti tartalmával együtt Hall unokájától, így ma múzeumként működik. Ide szerettünk volna bemenni, de sajnos ez most éppen nem volt nyitva.

Természetesen visszatértünk a kávézóba is, ahol a lány felismert minket és “de jó titeket újra látni” felkiáltással köszöntött minket. Nagyon elcsodálkoztunk, holott ez nem először történik meg itt velünk. De még mindig meglepő!

Utána az egyik templom előtt állt egy férfi, aki a túloldalról kedvesen ránk köszönt, kérdezte, hogy mi újság, hogy vagyunk és milyen gyönyörű napunk van…
Ezeket a dolgokat nagyon szeretjük itt, őszintén szólva.
Innen még elmentünk a Hurley parkba, ahol van egy városi tó, mellette játszótér, sportolási lehetőség (minimum 10 teniszpálya többek között). Körbejártuk a kis tavat, aztán sétáltunk egyet a parkban, ahol már láthatóak a tavasz egyértelmű jelei. A madarak vidáman csiripelnek, a tavaszi virágok is kibújtak, a fák is rügyeznek, szóval gyönyörű nap volt.
