Tehát irány Raleigh.

Raleigh Észak-Karolina fővárosa és kb. 30 percnyire található Durham városától.
Még 2019-ben jártunk itt utoljára, amikor autóvásárlási körútra indultunk. (Még bérelt autóval jártunk itt.)
Akkor viszonylag keveset láttunk a városból, de tudtuk, hogy egyszer visszatérünk, mert van itt jónéhány múzeum, amit szerettünk volna megnézni.
Ráadásul egy csomó ingyenesen látogatható közülük!

Csibi látta reggel, hogy Szent Patrik napi felvonulás van a városban valahol, de mire mi odaértünk már nem volt semmiféle fennakadás. Kinéztünk egy parkolóházat, ahol simán leparkoltunk és utóbb kiderült, hogy az első négy óra ingyenes volt, szóval még azért sem fizettünk semmit. Nagyon jó helyen volt a parkolóház, ugyanis kb. mindössze egyetlen utcát kellett gyalogolni és máris a dolgok sűrűjében van az ember.

Mivel amolyan kulturális-természeti hétvégét terveztünk, ezért én kinéztem 3 múzeumot: a Természettudományi, a Történelmi és a Művészeti Múzeumot. És persze, ahogy az már lenni szokott, ebből egyet sikerült megnézni… 😄 A Történelmi Múzeum felújítás miatt átmenetileg zárva van, a Művészetire meg már nem maradt sem erőnk, sem időnk.

North Carolina State Capitol

De még mielőtt a Természettudományi Múzeumhoz értünk volna, ott állt előttünk Észak-Karolina Capitoliuma.
A North Carolina State Capitol Raleigh belvárosának egyik legfontosabb történelmi épülete, és az egyik legszebben megmaradt állami capitolium az Egyesült Államokban. Az épület 1840-ben készült el és belülről is meg lehet nézni. Már meséltük, hogy Amerika idén 250 éves, és ezen apropóból extra kiállítások és programok láthatók nagyon sok helyen. Ezért aztán nyilvánvalóan be is mentünk. Ingyenesen látogatható, mindössze egy biztonsági kapun kell áthaladni, és már bent is van az ember.

A capitolium különlegessége, hogy a mai napig megőrizte az eredeti, klasszicista stílusú belső tereit. A rotunda, a régi szenátusi terem és a kormányzói iroda szinte pontosan úgy néz ki, mint a 19. században.
Érdekesség, hogy amikor az épület elkészült, Raleigh még egy viszonylag kis város volt, és a capitoliumot kifejezetten azért építették ide, hogy a város az állam politikai központjává váljon.

Az épület körül kis park található, ahol több történelmi szobor áll, köztük George Washington, továbbá az Egyesült Államok három észak-karolinai elnökének szobra. De itt áll a Konföderáció katonáinak emlékműve is. Ezek a szobrok az amerikai történelem különböző korszakait idézik.
Több mint 130 rabszolgasorban élő afroamerikai építette és tartotta karban a capitoliumot 1833 és 1865 között. Ezek a férfiak elsősorban helyiek voltak, itt éltek és dolgoztak. Ma a capitolium elkötelezett amellett, hogy mindent megtudjon az itt dolgozó emberekről és ezért elkezdték összegyűjteni az információkat róluk. Fel van sorolva mindenkinek a neve tisztelettel adózva emberségük és munkájuk előtt. Ez is valami, habár szerintem ez sajnos nem teszi jóvá mindazt, ami ebben az időben történt.

De amúgy tök érdekes így belenézni az élő történelembe, meg lehet nézni a könyvtárat, a termeket, ahol összeült a kormány. Viszonylag sok helyre lehet bepillantást nyerni.
Én nagyon szeretem az ilyen történelmi helyeket!

North Carolina State Capitol képek

North Carolina Museum of Natural Sciences

Innen aztán elindultunk a Természettudományi Múzeum felé (North Carolina Museum of Natural Sciences).
Ide is ingyenes a belépés, viszont számunkra egy kicsit meglepő volt, hogy semmilyen ellenőrzés nincsen. Washingtonban csak táskaellenőrzés és / vagy biztonsági kapun való áthaladás után lehet bemenni a múzeumokba. Szóval most ezt egy picit furcsálltuk, hogy itt semmi sem volt.
Ez az Egyesült Államok egyik legnagyobb természettudományi múzeuma. Az intézmény az állam legrégebbi múzeuma (1879-ben alapították), és központi szerepet tölt be a természettudományos oktatásban és kutatásban. Széleskörű gyűjteményei és interaktív kiállításai évente több mint egymillió látogatót vonzanak.

A múzeum tehát 1879-ben jött létre, eredetileg az állam természeti erőforrásainak dokumentálására. Az évtizedek során a gyűjtemény és a kiállítótér fokozatosan bővült, a legjelentősebb fejlesztés a 2000-es évek elején történt, amikor megnyílt a Nature Exploration Center és később a Nature Research Center, amelyek modern, interaktív kiállításokat kínálnak.

A múzeum kiállításai a dinoszauruszoktól és fosszíliáktól a tengeri ökoszisztémákig és az észak-karolinai élővilágig terjednek. Kiemelkedő látványosságai közé tartozik az Acreedorasaurus csontváza, a földtörténeti galéria, valamint az élő laborok, ahol a látogatók tudósok munkáját figyelhetik meg.

A múzeum nemcsak kiállítótér, hanem kutatási központ is, ahol paleontológiai, zoológiai és ökológiai projektek zajlanak. Az intézmény kiterjedt oktatási programokat működtet iskolák, tanárok és diákok számára, ezzel támogatva a természettudományos műveltség fejlesztését az államban.

Van néhány időszakos speciális kiállítás is, előfordulhat, hogy ezek fizetősek. Most is volt több ilyen lehetőség. Az egyik nekünk is nagyon megtetszett, így oda mi is vettünk jegyet (ha jól emlékszem, talán 18 dollár volt fejenként). Ez a kiállítás a Staying Alive nevet viseli és éppen aznap nyílt meg, amikor ott jártunk, így elsők között láthattuk.

Nagyon érdekes állatok és róluk szóló információs táblák vannak kiállítva. Van itt többféle béka, teknős, kígyó, csincsilla, lajhár, gekkó, tatu és további állatkák. Rengeteg infót lehet olvasni, van egy csomó érdekes dolog. Az egyik ilyen dolog, ahol különböző állatok bőrét lehet megtapintani és ki kell találni, hogy melyik állaté. Marha jópofa.

Az egész múzeum nagyon tetszett nekünk, de azt különösen kiemelnénk, hogy Észak-Karolina volt a fókuszban. A helyi növény- és állatvilág. A hegyek, a tengerpartok élővilága.
Én a dinókért nem rajongok különösebben, de számomra például az is meglepő volt, hogy egy igazi paleontológiai kutatóintézet is működik itt.
Ami szintén nagyon érdekes volt, az a különböző állatok migrációs útvonalának követése. (Ez a kolibrik és a bálnák miatt tetszett nekünk nagyon.)

Itt is voltak különféle állatok, például valami zöld kígyó(k) is, melyek közül az egyik mozgásba lendült. Messziről észrevettem és odamentem levideózni. Aki régóta olvas minket, az tudja, hogy leküzdhetetlen viszolygásom és rettegésem van a kígyóktól, szóval ez részemről már óriási dolog volt. Gondoltam, hátha segít a fóbiámon, hogy ilyen “bátor” vagyok, de kijelenthetjük, hogy nem segített… 😂

Na itt a vége felé már nagyon elfáradtunk, különösen Csibi tűnt nagyon elcsigázottnak. De akkor még kiderült, hogy egy csomó mindent nem is láttunk, szóval azért még mentünk egy további kört.
De mondanom sem kell, hogy a művészeti múzeum valahol itt esett ki a játékból… 😀
Egyszerűen már tényleg nem volt erőnk hozzá. (És gyanítom, hogy be is zárt volna, mire odaértünk volna.) Sajnálom, mert én tényleg szívesen megnéztem volna azt is.

Egyébként ez tipikusan az a múzeum, amit nem lehet egyetlen alkalom alatt “letudni”. Annyi kiállítás, információ és érdekesség van, hogy egy idő után egyszerűen elfárad az ember. Ilyenkor már kicsit szelektívebben nézelődsz, próbálod kiszűrni, mi fér még bele, de még így is rengeteg minden kimarad. Ez abszolút az a hely, ahova vissza kell járni, és több alkalom alatt lehet igazán felfedezni.

North Carolina Museum of Natural Sciences képek

Elfáradva, de élményekkel tele

Na mindegy is, visszasétáltunk az autóhoz (még szerencse, hogy nem volt túl messze), aztán pedig akkor irány a késői ebéd - korai vacsora. Gyakorlatilag fél 5 körül jöttünk el a múzeumból, onnan nagyjából fél óra volt visszajutni Durham-ba, így 5 után sikerült enni (előtte reggel fél 8-kor utoljára).
Az étteremnél nagy szerencsénk volt, mert azonnal találtunk egy parkolót, a bejárattal szemben és csak néhányan álltak sorba előttünk.
Itt úgy működik, hogy egy ablakhoz kell sorba állni, (vannak kirakva étlapok, onnan tudsz választani), az ablaknál megrendeled, fizetsz. A végén megkérdezik, hogy kint vagy bent szeretnél leülni és kapsz egy számot, amit ki kell tenned az asztalra. Így fog megtalálni a pincér. (Bent még értjük, hogy viszonylag egyszerű, mert mi most bent ültünk le és ott rajtunk kívül csak egy asztalnál ültek. De régen mi is kint ettünk és akkor is csodálkoztunk, hogy talál meg a pincér mindenkit, mert bárhova is leülhetsz…)
Na sebaj, szerencsére minket ezúttal igen könnyű volt megtalálni és már alig vártuk, hogy együnk végre. Mi itthon soha nem készítünk rántott húst, így adott volt, hogy akkor most azt kérünk, ha már német étterem… 😀 Nagyon finom volt! Kevés húst eszünk, azt is egyre ritkábban, szóval ritka alkalom az ilyen!

Evés után pedig már csak a szállodába mentünk. Szerencsére tényleg 9 percnyire volt, így hamar visszaértünk.

Vasárnapra még lett volna program, de mi úgy döntöttünk, hogy inkább reggel egyből elindulunk haza.
Vasárnap délutánra (és hétfőre) vihart és mindenféle veszélyes időjárási körülményt jósoltak, és mi szerettünk volna még előtte hazaérni.
Az volt a terv, hogy bemegyünk a durhami Costco-ba, ami vasárnap 10-kor nyit. (Az is kb. 9 percre volt a szállodától.)
De aztán úgy módosítottuk, hogy nyerjünk némi időt, hogy inkább elindulunk korán és akkor 10-re már visszaérünk ide Wilmingtonba és az itteni Costco-ba megyünk be inkább.
Így is tettünk. Bevásároltunk (nagyon-nagyon sokan voltak, nem tudjuk, hogy a közelgő vihar miatt, vagy szimpla hétvégi vásárlás tanúi voltunk…), de ismét megfogadtuk, hogy hétvégén többet nem jövünk Costco-ba!
Viszont cserébe még a vihar előtt hazaérkeztünk, és még a hétvégéből is maradt egy kicsi idő.

Hétfőre viszont 4-es fokozatú vészriasztást adtak ki, eső, vihar, hidegfront és lehetséges erős tornádók kialakulása miatt. (A két Karolinára, Georgia és Florida államokra.) Na, az az, amitől irtóra félek…
A hétfő így elég ijesztő lett, de azt kell mondanom, hogy szerencsére “simán” megúsztuk. Tényleg szakadt az eső nagyon durván és szél is fújt. Habár előtte pár nappal volt egy sokkal erősebb szélvihar is, amikor a szomszéd székét is elvitte a szél.. Viszont ennél nagyobb baj nálunk szerencsére nem történt. Charlotte-ban, a város északi részén viszont volt egy kisebb tornádó. (Mi a város délnyugati részén laktunk korábban.)

Izgalmas és mozgalmas hétvége volt!