Ahogy az előző posztban meséltük, nagy vihart és erős tornádókat jósoltak, amelyek szerencsére aztán elkerültek minket.

Később olvastam egy meteorológus oldalán, hogy mi is történt és hogy mekkora szerencse, hogy így alakultak a dolgok.
Hiszen minden adott volt, a viharok mégsem érték el a beharangozott potenciált. (Hála Istennek.)

Még régebben egyszer már tisztáztuk, hogy mi a különbség a tornádók és a hurrikánok között, ezért most csak nagyon röviden: tornádók gyakorlatilag bárhol a világon kialakulhatnak, bár gyakoriságuk bizonyos földrajzi régiókra jellemző, például az Egyesült Államok középnyugati része (a tornádó-út / tornádó-folyosó,vagy ahogy itt mondják Tornado Alley).
A tornádók az Egyesült Államok egyik legismertebb és legfélelmetesebb természeti jelenségei közé tartoznak. A filmekben gyakran látni a tölcsér alakú forgószelet, amely házakat emel a levegőbe, autókat sodor el, és percek alatt romba dönt egy egész települést. De vajon hogyan alakul ki egy tornádó? Mi kell ahhoz, hogy a levegő ilyen pusztító erővel kezdjen forogni?

A tornádók kialakulásához több különleges időjárási feltételnek kell egyszerre teljesülnie. Szinte mindig erős zivatarokhoz kapcsolódnak. A legfontosabb feltétel, hogy meleg, nedves levegő és hideg, száraz levegő találkozzon.

Az Egyesült Államokban ez nagyon gyakran megtörténik, mert délről a Mexikói-öböl felől meleg, párás levegő érkezik, északról vagy nyugatról pedig hideg, száraz légtömegek. Amikor ez a két levegőréteg egymás fölé kerül, a meleg levegő gyorsan emelkedni kezd, és hatalmas zivatarfelhők alakulnak ki. Ezeket a különösen erős viharokat szupercellának nevezik.

A következő fontos tényező a szél irányának és erősségének változása a magassággal. A meteorológusok ezt szélnyírásnak hívják. Ez azt jelenti, hogy a föld közelében a szél más irányból fúj, mint a magasabb rétegekben.

Ez a különbség a levegőt forgásba hozhatja, mintha egy láthatatlan hengert kezdenénk el pörgetni a felhő alatt. Ha a zivatar elég erős, ez a forgás függőleges helyzetbe fordul, és kialakul a szupercellára jellemző forgó feláramlás. Ha a forgó légoszlop egyre erősebb lesz, a felhő alól egy tölcsér alakú képződmény kezd lefelé nyúlni. Amikor ez a tölcsér eléri a földet, tornádóról beszélünk. A tornádó belsejében a szél sebessége elérheti a 150–300 km/h-t, de a legerősebb tornádókban akár 400 km/h feletti széllökéseket is mértek.

Ez az oka annak, hogy egy tornádó néhány perc alatt is hatalmas pusztítást tud okozni, miközben a szomszédos utcák akár teljesen érintetlenek maradnak.

Az Egyesült Államok földrajza szinte ideális a tornádók kialakulásához. Itt nincs magas hegylánc észak–déli irányban, ami megakadályozná a légtömegek keveredését, ezért a hideg levegő akadálytalanul érkezhet Kanadából, a meleg, nedves levegő pedig a Mexikói-öböl felől. Ezért fordul elő, hogy az USA-ban évente több száz tornádót regisztrálnak, jóval többet, mint bármely más országban.

A tornádó tehát nem „csak úgy” jelenik meg, hanem nagyon különleges időjárási helyzet kell hozzá, amikor meleg és hideg levegő, erős zivatar és forgó légmozgás találkozik. Amikor mindez egyszerre történik meg, a természet egyik legerősebb és leglátványosabb jelensége születik meg.

Na tehát, minden adott volt ahhoz, hogy ezen a hétfőn akár nálunk is erős tornádók söpörjenek végig. Épp a minap láttam, hogy szokatlan módon Michigan államban is volt egy igen pusztító tornádó.

A mi mostani szerencsénkben több tényező is közrejátszott. A reggeli záporok és viharok hűvösebb levegőt és tartós felhőzetet hagytak maguk után. Ez megakadályozta, hogy a hőmérséklet 20 fok fölé emelkedjen, és korlátozta a viharok virágzásához szükséges "üzemanyag" mennyiségét.
A nap folyamán a part menti viharok is szerepet kaptak. Ezek a viharok a rendelkezésre álló energiát használták fel, lényegében ellopva azt a szárazföldön nyugatabbra lévő viharoktól. Így gyakorlatilag egymást oltották ki, a mi legnagyobb szerencsénkre!!

Mindeközben Michigan-ben és Közép-Nyugaton történelmi hóvihar söpört végig…