Tehát akkor az a bizonyos bombaciklon…
Ez a vihar különösen a Karolinákat érinti, de nem egyformán. Miközben a part menti területeken (például nálunk) szinte semmi extra nem történik, Charlotte és Észak-Karolina belső részei vastag hótakaró alatt ébredtek és azóta is esik a hó.
A „bombaciklon” (angolul bomb cyclone) nem új jelenség, csak ritkán érinti ennyire látványosan a délkeleti államokat. A lényege az, hogy egy alacsony nyomású vihar nagyon gyorsan megerősödik, szinte „felrobban” az Atlanti-óceán felett vagy annak közelében. A légnyomás hirtelen zuhanása miatt a rendszer önmagát erősíti, és erős szelet, intenzív csapadékot és gyors hőmérséklet-változást hoz magával.
Ez a mostani vihar klasszikus keleti parti nor’easterként viselkedik: a part mentén fejlődött ki, majd észak-keleti irányba mozog tovább, miközben a hideg levegő belülről „táplálja”.

Charlotte földrajzi helyzete kulcsszerepet játszott abban, ami a hétvégén ott történt. A város épp a vihar egyik legerősebb havazási sávjába került, ahol a hideg levegő és a nedves, óceán felől érkező rendszer tökéletesen találkozott. Az eredmény ritka, de nagyon intenzív havazás.
Sok helyen 15–20 centiméter hó hullott le rövid idő alatt, ami Charlotte esetében már önmagában is rendkívüli. (Végül kb. 28 cm lett.) A város nincs hóra tervezve: kevés a hókotró, kevés a tapasztalat, a közlekedés gyorsan lebénul. A hétvégén például az egész tömegközlekedési rendszer is leállt a hóhelyzet miatt.
Charlotte-ban ez a havazás rekordnak számít.

És hogy lehet, hogy Charlotte hó alatt van, miközben Wilmington, Shallotte vagy a tengerpart környéke megússza?
A válasz a vihar sávos működésében rejlik. Ez a bombaciklon nem egyenletesen borította be az államot. A melegebb tengeri levegő a part közelében feljebb tolta a hőmérsékletet, így ott inkább eső vagy semmi nem hullott. Pár tíz kilométerrel beljebb viszont már épp elég hideg volt ahhoz, hogy a csapadék hó formájában essen.

Én például már hajnalban néztem kifelé az ablakon, mint valami lelkes kisgyerek, hogy vajon esett-e… Aztán kb. úgy telt el az egész szombat, hogy vártam, hogy na majd most, hátha, végre… De semmi. Közben egész nap mindenhol láttam a különböző videókat, fotókat. Mindenhol havazott, még az említett Outer Banks-en is, és innen tőlünk 30 percnyire található városokban is. De itt?! Fújt a szél, és nagyon hideg lett. Szombat este fél 8-kor talán néhány kósza hópelyhet lehetett látni, de ez minden. Kicsit csalódott voltam! 😂

Összegzésként azt mondhatjuk, hogy a múlt heti téli vihar inkább szélesebb körű, lassabb téli vihar volt: sok helyen ónos eső, jég, hosszabb ideig fennálló veszélyek. A mostani bombaciklon ezzel szemben gyorsabban érkezett, gyorsabban erősödött és helyileg sokkal látványosabb hatásokat produkált.
Ezért lehetett az, hogy egyes városokban szinte semmi nem történt, míg máshol évek óta nem látott havazás borította be az utcákat.

Sokan érzik úgy, hogy egyre sűrűbben jönnek ezek a szélsőséges események. A meteorológusok szerint valóban gyakoribbá válik az ilyen gyorsan erősödő, kontrasztos időjárási helyzet, amikor nagyon hideg és nagyon enyhe légtömegek találkoznak.
A Karolinák különösen érzékeny terület, mert közel az óceán, de nincsenek messze a hegyek sem, és a kettő között gyakran „ütközőzóna” alakul ki.

Juhuu! Szombat este 8 után megérkezett a havazás hozzánk is. Egyből ki is mentünk egy körre. Ki tudja meddig tart? 😃 Charlotte-ban is többször megtörtént, hogy óriási pelyhekben hullott a hó, és mondtuk nagy lelkesen, hogy hú de szép, gyorsan menjünk ki. És mire leértünk a 3. emeletről már nem volt semmi… 😄 Szóval most azonnal mentünk.
Irtó hideg van, nagyon erősen fúj a szél, szóval a havat is fújja rendesen. Nem az a “szép” havazás, hanem kicsit inkább vad.

Egyből egy csomó kisgyerek kint volt. Ahogy sétáltunk az egyik ház előtt szülők és gyerekek álltak, apuka konkrétan ujjatlan trikóban. (Csak halkan mondom, hogy -13 fok van…)
Egy másik kupac gyerkőc biciklizett, meg ki tudja még mit csinált.
Az egyik kislány odajött hozzánk, hogy neki ma van a szülinapja és nem akarunk-e hógolyó csatázni!?! A hó még éppen hogy csak látszik a földön, semmiképp sem alkalmas kb. semmire… 😀

Na szóval így telt az első és később valószínűleg legendás havazásunk Leland-ben!
Még este 10-kor is kinézünk, hogy lett-e nagyobb hó. (A fenti képek is már akkor készültek.)

Közben az is kiderült - éppen nemrég láttam egy meteorológus oldalán, hogy tőlünk nyugatra és keletre is havazott és kifejezetten csak egy sávban (természetesen, ahol mi is élünk) nem volt havazás… De úgy tűnik, hogy mostanra összeért a két rész, így érkezett meg hozzánk is a hó.

22 óra után aztán még egyszer kimentünk. A szél ugyanolyan erővel fújt, de addigra érezhetően még hidegebb lett. Hiába öltöztünk fel jobban, hamarabb átfagytunk, mint korábban. Azt mondják, hogy szinte hurrikán erejű volt a szél! A hó viszont addigra már mindenhol látszott, legalábbis ott, ahonnan nem hordta el a szél. Az utcák furcsán néztek ki így. Nem maradtunk sokáig, egy rövid, nagyjából félórás körre mentünk ki, csak hogy átéljük a hóesést.

Vasárnap reggel eredetileg időben szerettünk volna kelni, hogy még az érintetlen hóban tudjunk sétálni és fotókat készíteni. Ehhez képest végül már nagyon korán, valamikor hat óra körül felébredtünk egy furcsa zajra, amit azóta sem sikerült megfejteni. Így viszont legalább volt időnk rendesen felöltözni.

Vastagabban öltöztünk, mint annak idején New Yorkban, és erre most valóban szükség is volt. A szél még mindig fújt, hordta a havat, és elképesztően hideg volt. Meglepő módon nálunk is sok hó esett. Nagyjából 20–30 centiméter gyűlt össze. Séta közben sokszor nehéz volt megállapítani, hol ér véget a járda, hol kezdődik az úttest, és meddig tart egyáltalán az út. Ilyen mennyiségű havat már régen láttunk.

Ezúttal is csak egy rövid körre készültünk, de végül bő másfél órás séta lett belőle. Alaposan elfáradtunk, de megérte, mert ez itt errefelé igen ritka esemény. Nem esik minden évben, és mint kiderült, 1989 óta nem esett ennyi hó (karácsonyi part menti hóvihar 1989).