Amikor a múlt héten végigsöpört az Egyesült Államokon az a bizonyos „történelmi téli vihar”, még senki nem tudta pontosan, mi marad utána.
Most már tisztábban látszik, hogy ez a vihar nem egyetlen látványos rekord miatt marad emlékezetes, hanem azért, mert egyszerre, sokféleképpen terhelte meg az országot.

Ahogy akkor is írtuk, a múlt heti vihar egyik legfontosabb jellemzője a mérete volt. Nem egy klasszikus, északkeleti hóviharról beszéltünk, hanem egy olyan hidegfront- és ciklonkombinációról, amely a déli államoktól egészen az északkeleti partvidékig éreztette a hatását.
Volt, ahol hó esett.
Volt, ahol ónos eső.
Volt, ahol „csak” extrém hideg volt.

Bár a látványos képek legtöbbször a hóról szóltak, a vihar legnagyobb károkat okozó eleme az ónos eső volt. A délkeleti és közép-keleti államokban, ahol a tél ritkán ilyen kemény, a jég vastag rétegben vonta be az utakat, fákat és vezetékeket terhelt meg és tömeges áramkimaradásokat okozott.

A vihar csúcspontján százezrek maradtak áram nélkül, főleg ott, ahol a jég súlya letörte a faágakat és leszakította a vezetékeket. Egyes régiókban napokig tartott a helyreállítás, különösen vidéki területeken.
Ez nemcsak kényelmetlenséget jelentett, hanem fűtés nélkül maradt házakat, bezárt üzleteket, elmaradt iskolai napokat és akadozó közlekedést.

A Közép-Nyugaton és a Nagy-Tavak térségében a hó és az erős szél rendkívül rossz látási viszonyokat eredményezett. Több helyen történt tömegbaleset, autópályákat zártak le, kamionok akadtak el.
A keleti nagyvárosokban inkább a járattörlések és késések domináltak: repterek, vasútvonalak, városi közlekedés egyszerre lassult le.

A vihar mögött érkező hideg levegő sok államban szokatlanul alacsony hőmérsékletet hozott. Nem feltétlen döntött mindenhol rekordokat, de elég hideg volt ahhoz, hogy csövek fagyjanak el, utak maradjanak jegesek napokig, és a helyreállítás is nehézkes legyen.

A „hidegebb, mint az Antarktisz” típusú címek túlzóak voltak, de az biztos: sok térség számára ez a hideg jóval az átlag alatt maradt.

Észak-Karolina ismét a határzónában volt.
A belső és északi részeken több gondot okozott a jég és a hideg, míg a délkeleti, part menti területek (köztük nálunk) meglepően enyhén megúszták az egészet. Egy államon belül is teljesen más élményt jelenthet ugyanaz az időjárási rendszer. Charlotte-ban például jeges eső esett és csúsztak az utak. Nálunk pedig tényleg szinte semmi sem történt.

A hideg levegő ide is megérkezett. Egyik este fúj a szél, aztán másnap reggel esett az eső. A bokrok leveleire ráfagyott a víz, de az utakon szerencsére nem volt semmi probléma.
Sőt, képzeljétek, az állam legkeletibb részén található Outer Banks-en azért tüntettek az emberek, mert “elmaradt a téli vihar”. Az óceánparton rengeteg ember gyülekezett olyan táblákkal, hogy “hol a hó”, vagy éppen, hogy miért vásároltak tejet és kenyeret?! 😀

Csibi kollégája Texasból (Dallas környéke) küldött képeket. Ott esett a hó, ami ónos esőbe ment át és több centi jéggel borította be havat.

Egyáltalán nem szokványos időjárás Texasban sem, amire a természet sincs felkészülve.

Aztán amikor a múlt heti téli vihar végül elvonult, sokan azt hitték, ezzel lezárult az idei tél legnehezebb fejezete. A hó elolvadt, a jég felszáradt, az áramszolgáltatás helyreállt, és az ország nagy része lassan visszatért a megszokott kerékvágásba.
De alig telt el néhány nap, máris újabb figyelmeztetések jelentek meg a térképeken. Ezúttal nem egy lassan vonuló, országos téli rendszer közeledett, hanem egy gyorsan erősödő, part mentén kialakuló vihar, amit a meteorológusok bombaciklonnak neveznek. De erről hamarosan bővebben!