Mostanában egyre gyakrabban lehet hallani az amerikai időjárás-jelentésekben az El Niño nevét. Az idei hurrikánszezon kapcsán is előkerül, és már arról is beszélnek, hogy milyen hatással lehet majd a következő télre.

De mi is pontosan az El Niño? Egy vihar vagy egy óceáni áramlat? És mi a La Niña, ami időnként szintén felbukkan a hírekben?

Kezdjük az elején, és próbáljuk meg egyszerűen! 

Az El Niño és a La Niña valójában ugyanannak a természetes éghajlati jelenségnek két ellentétes állapota. A tudományos neve ENSO (El Niño–Southern Oscillation), és a trópusi Csendes-óceán óceáni és légköri viszonyainak változását jelenti.

A rendszernek három állapota lehet:

• El Niño -  amikor a Csendes-óceán egyenlítői területének középső és keleti részén a tengervíz tartósan melegebb a megszokottnál.
• La Niña – amikor ugyanezen a területen a víz hidegebb az átlagosnál.
• És természetesen van egy semleges állapot is, amikor egyik jelenség sincs jelen.

A váltakozás nem pontos menetrend szerint történik. Átlagosan néhány évente jelenik meg valamelyik fázis, és hónapokon át, időnként akár tovább is fennmaradhat.

Normális körülmények között az Egyenlítő közelében uralkodó úgynevezett passzátszelek keletről nyugat felé fújnak, és gyakorlatilag magukkal tolják a Csendes-óceán felszínén lévő meleg vizet Ázsia és Ausztrália irányába. Képzeljük el úgy, mintha folyamatosan fújnánk egy hatalmas tál víz felszínét. A víz egyik oldalon feltorlódik, a másik oldalon pedig a helyére hidegebb víz tud feláramlani a mélyből. Nagyjából ez történik a Csendes-óceánon is.

El Niño idején azonban ezek a szelek meggyengülnek. A meleg víz ezért nem torlódik annyira nyugaton, hanem keletebbre terjed vissza a Csendes-óceánon. Ennek következtében hatalmas területen az átlagosnál melegebb lesz az óceán felszíne.

La Niña idején pedig éppen az ellenkezője történik. A passzátszelek a szokásosnál erősebben fújnak, még több meleg vizet tolnak nyugat felé, miközben keleten több hideg víz kerül a felszínre.

Eddig oké. Csakhogy itt jön a kérdés, hogy mégis kit érdekel, hogy milyen meleg a víz valahol a Csendes-óceán közepén? Minket például Amerikában nagyon is. 😊 

A Csendes-óceán ugyanis olyan hatalmas, hogy ha több ezer kilométeres területen megváltozik a víz hőmérséklete, az a fölötte lévő levegő viselkedését is megváltoztatja. Máshol kezd felemelkedni a meleg, nedves levegő, megváltozik a csapadék eloszlása, a légnyomás és a szélrendszer, ez pedig továbbgyűrűzik a légkörben.

Az egyik legfontosabb következmény, hogy megváltozhat a jet stream, vagyis az a nagy magasságban, óriási sebességgel áramló levegősáv, amelynek elhelyezkedése komoly szerepet játszik abban, merre haladnak a hideg és meleg légtömegek, illetve a viharok.

Ezért képes egy Csendes-óceánon kezdődő jelenség végül Észak-Amerika időjárását is befolyásolni.

Az El Niño hatása az Egyesült Államokban általában télen a legerősebb. Egy tipikus El Niño-tél során az USA déli részén (Kaliforniától egészen a délkeleti államokig) nagyobb az esély a hűvösebb és csapadékosabb időre. Az ország északi részén ezzel szemben több helyen az átlagosnál enyhébb és szárazabb tél alakulhat ki.

La Niña idején ennek nagyjából az ellenkezője jellemző. Az USA déli területein gyakrabban alakul ki melegebb és szárazabb idő, míg északon több helyen hűvösebb, csapadékosabb tél fordulhat elő.

De itt nagyon fontos a „jellemző” szó, az El Niño ugyanis nem időjárás-előrejelzés. Nem azt jelenti, hogy ha El Niño van, akkor december 18-án biztosan esni fog Floridában. 😊 Csupán megváltoztatja bizonyos időjárási helyzetek kialakulásának valószínűségét. Minden El Niño egy kicsit más, és közben rengeteg más légköri folyamat is befolyásolja az időjárást.

És mi történik most, 2026-ban? Az El Niño már kialakult, és jelenleg folyamatosan erősödik. A NOAA augusztusi előrejelzése szerint több mint 90 százalék az esélye annak, hogy 2026 őszére és a 2026–27-es télre nagyon erős El Niño alakul ki. Sőt, jelenleg annak is számottevő esélye van, hogy egészen rendkívüli eseménnyel állunk szemben.

A NOAA számításai szerint 69% az esély arra, hogy az október–decemberi időszakban olyan erősséget érjen el, amely meghaladná az 1950 óta nyilvántartott korábbi El Niño-eseményeket. Ez természetesen még előrejelzés, nem kész tény, de érthetővé teszi, miért figyelik most ennyire a meteorológusok a Csendes-óceánt. Ennek ráadásul a hurrikánokhoz is nagyon sok köze van. Az El Niño általában nem kedvez az atlanti hurrikánok kialakulásának és megerősödésének. 

Hogy ezt megértsük, meg kell ismerni a vertikális szélnyírás kifejezést is. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a szél különböző magasságokban eltérő sebességgel vagy más irányból fúj. Egy fejlődő trópusi viharnak az a jó, ha viszonylag szépen, függőlegesen tud felépülni. Ha azonban az alsó részét az egyik, a felső részét pedig egy másik irányba  viszi a szél, sokkal nehezebben tud rendezett, erős rendszerré fejlődni. Kicsit olyan, mintha egy magas kártyavárat próbálnánk építeni, miközben valaki oldalról folyamatosan fújja. 😊

El Niño idején az Atlanti-óceán és a Karib-térség fölött általában megerősödik ez a szélnyírás, ami valósággal szétszedheti a kialakulóban lévő viharrendszereket, mielőtt azok hurrikánná fejlődnének. Ez az egyik fontos oka annak, hogy a NOAA augusztusban lefelé módosította a 2026-os atlanti hurrikánszezonra vonatkozó várakozásait. Jelenleg 75 százalék esélyt adnak arra, hogy az idei szezon az átlagosnál gyengébb lesz.

És szeptember közepéig valóban egészen szokatlanul nyugodt maradt az Atlanti-óceán. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem alakult ki trópusi vihar. Voltak névvel ellátott rendszerek (Arthur, Bertha, Cristobal, Dolly és Edouard), de egyikük sem tudott hurrikánná erősödni. Hurrikánnak azt a trópusi ciklont nevezik, amelyben a tartós szélsebesség eléri legalább a 119 kilométer/órát.

2026. szeptember 20-ig egyetlen hurrikán sem alakult ki az Atlanti-óceán térségében. Ilyen hosszú hurrikánmentes időszakra a szezon kezdetén a modern, műholdas megfigyelések 1966-os kezdete óta nem volt példa. Már a 2025-ös atlanti hurrikánszezon is arról volt nevezetes, hogy 13 elnevezett vihar – köztük 5 hurrikán és 4 jelentős erejű hurrikán – alakult ki benne, ugyanakkor ez volt az első olyan szezon egy évtizeden belül, amelyben egyetlen hurrikán sem ért partot az Egyesült Államokban. Én ennek kifejezetten örülök, mert ez az egyik legnagyobb parám, mióta ide költöztünk a partvidékre! Szóval maradjon is így!! 

Miközben az Atlanti-óceán feltűnően nyugodt maradt, a Csendes-óceán keleti és középső térségében jóval mozgalmasabban alakult a szezon. Szeptember elején egy időben három hurrikán (Karina, Lowell és Marie) is jelen volt a térségben. Lowell rövid idő alatt 4-es kategóriájú hurrikánná erősödött, később pedig Hawaii közelében haladt el.

Ez a különbség sem véletlen. El Niño idején a Csendes-óceán keleti és középső részén a melegebb víz és a kedvezőbb légköri viszonyok segíthetik a trópusi ciklonok kialakulását és megerősödését. Vagyis ugyanaz a jelenség, amely az Atlanti-óceánon gyakran visszafogja a hurrikántevékenységet, a Csendes-óceán bizonyos részein éppen kedvezőbb körülményeket teremthet hozzá.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az Atlanti-óceánon az idén már biztosan nem lesz hurrikán. A szezon hivatalosan november 30-ig tart, és egy átlagosnál gyengébb évben is kialakulhat veszélyes vihar. Ha pedig éppen lakott területet talál el, az ott élők számára teljesen mindegy, hogy az adott szezonban összesen hány hurrikán alakult ki. 

Akkor most az El Niño jó vagy rossz? Erre nincs egyszerű válasz. Van, ahol áradásokat és heves esőzéseket okozhat, máshol szárazságot. Egyes területeken enyhébb telet hozhat, máshol több csapadékot. És nemcsak Amerikára van hatással. Az El Niño és a La Niña következményei a világ számos részén megjelenhetnek a csapadékban, a hőmérsékletben, a mezőgazdaságban, sőt akár a halászatban is.

Hogy honnan származik a neve ennek a jelenségnek, arról egyszer már korábban írtam egy posztot. Röviden: Dél-amerikai halászok már évszázadokkal ezelőtt észrevették, hogy időnként szokatlanul meleg víz jelenik meg Peru és Ecuador térségében. Mivel ez gyakran karácsony környékén vált feltűnővé, a jelenséget El Niño néven kezdték emlegetni. Spanyolul az el niño egyszerűen azt jelenti, hogy „a kisfiú” vagy „a gyermek”, ebben az esetben azonban eredetileg a gyermek Jézusra utalt. Amikor később felismerték a jelenség ellentétes, hideg fázisát is, kézenfekvő volt, hogy az a La Niña („a kislány”)  nevet kapja.

Szóval amikor legközelebb azt halljuk, hogy „El Niño…” akkor nem egy viharra és nem is egy közelgő hurrikánra kell gondolni, hanem egy hatalmas, a Csendes-óceán és a légkör között zajló természetes „hintázásra”, amely képes egy kicsit átrendezni bolygónk időjárási rendszerét.

És 2026-ban éppen ennek a hintának az El Niño-oldalán vagyunk, méghozzá egyelőre úgy tűnik, jó nagy lendülettel. Hogy pontosan mekkorával, és ebből milyen lesz a 2026–27-es amerikai tél azt még nem tudjuk biztosan.   

Decemberben és januárban személyesen teszteljük majd…  🌴🌧️☀️