Tavaly tavasszal Washington D.C.-be utaztunk a cseresznyevirágzás miatt. Nagyon szép volt, de akkora tömeg volt, hogy azt mondtuk, hogy oké, egyszer muszáj volt megnézni, de többet nem jövünk idáig.
Észak-Karolinában is van egy titkos favoritunk, ahol, ha nincs is annyi cseresznyefa, de az élmény így is átjön. Durham városában található a Sarah P. Duke Gardens nevű botanikus kert, amely ingyenesen látogatható és az egyik legismertebb szezonális látványosság a tavaszi cherry blossom. 🌸 🌸 🌸
Itt már többször is jártunk, írtunk is róla és továbbra is fenntartjuk a véleményünket, hogy ez az egyik legszebb kert, nemcsak az államban, de az összes közül, ahol eddig jártunk az országban is. (És elég sok helyen jártunk már, mert imádjuk a botanikus kerteket.)

Tavaly is szerettünk volna menni, de láttuk, hogy egy felújítás/bővítés miatt hétközben egyáltalán nem lehet parkolni, hétvégén pedig csak minimális parkolóhely áll rendelkezésre. Kiindulva abból, hogy legutóbb már nyitáskor is alig akadt szabad parkoló, úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk és majd idén utazunk.
Meg is néztem a honlapot és még mindig tart a felújítás, ezért a parkolós probléma is fennáll. (Azért van amúgy a probléma, mert ez a kert a Duke Egyetem része és hétközben az egyetemisták parkolnak, hétvégén pedig ezért tudnak több parkolót biztosítani.)
De azt gondoltam, kell lenni valami alternatív megoldásnak. A honlapon is azt javasolják, hogy érkezzél busszal, vagy taxival, vagy biciklivel, esetleg gyalog.
Na én úgy gondoltam, hogy kellene találni egy olyan szállodát, amely gyalogos közelségben van. Találtam és még járda is van. A legtöbb helyen a gyalogosok nehéz helyzetben vannak (mondjuk persze, túl sokan nem akarnak ám gyalog menni sehova). Alapvetően nem ezt a szállodát választottuk volna, mert nincs benne a reggeli az árban (fizetőset lehet kérni), de most nem ez volt a fő szempont.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Március 13-án, pénteken munka után indultunk el. 3-kor hagytuk abba a munkát, de már majdnem 5 óra volt, mire el tudtunk indulni. Innen Leland-ból is kb. 2,5-3 óra az út, mint Charlotte-ból. Elindultunk, majd kiderült, hogy a kontaktlencse folyadékot itthon felejtettük. Mindegy, megállunk egy drogériánál és veszünk. Szerencsére még csak kb. negyed órányit mentünk. Ahogy a parkolóban megálltunk, jött a következő felismerés. A kávé is itthon maradt. (Mostanában úgy szoktuk, hogy lefőzzük itthon és termoszban viszünk magunkkal.) És a víz is, sőt az egész bekészített hűtőtáska is. Oké, akkor inkább forduljunk vissza.
Jól indul az utazás, mi?!!
Itthon végül összeszedtünk most már tényleg mindent. Munka után nehéz elindulni, mert Csibinek több idő kell, hogy “letegye a munkát” és ne azon agyaljon még… 😀

Végre sikerült elindulni. Útközben egyszer megálltunk tankolni és vettünk vacsorára egy szendvicset is. Este 8 után érkeztünk meg. Ezúttal tehát a Hilton Garden Inn-t választottuk. A szoba teljesen jó volt, a parkolás ingyenes, csak a reggeli volt, amiért külön fizetni kellett. Első reggel vettünk reggelit, finom volt, de nem volt valami nagy szám, a személyzet sem volt különösebben lelkes. (Másnap már nem is vettünk.)

Nyitásra szerettünk volna a kertbe érni, de az persze nem sikerült… 😂 Egyébként gyalogosan tényleg nem volt messze a szállodától. 15 perces sétát írt a térkép, de szerintem 10 perc alatt oda is értünk. Nagyon egyszerű volt az útvonal is.
Amikor mi megérkeztünk, akkor még bőven volt parkolóhely egyébként és mi úgy láttuk, hogy viszonylag sok autó elfér.

Ekkor is már voltak, de még nem volt tömeg.
Most a felújítás miatt egy teljesen másik bejáraton lehet csak bemenni. De persze az első útja általában mindenkinek ahhoz a sétányhoz vezet, ahol a csodás cseresznyefák láthatóak.
A Duke Gardens híres Cherry Allee sétánya általában márciusban borul rózsaszínbe, de a pontos időpont minden évben az időjárástól függ. Ha melegebb a tél, korábban virágzik, ha hidegebb a tavasz, később virágzik. És teljes pompájában mindössze kb. egy hétig látható.
Én ilyenkor mindig követem, hogy áll a szitu. Ezúttal tök ügyesen választottunk hétvégét, mert pontosan erre a szombatra jósolták a virágzás csúcsát.
Csakhogy szerdán vagy csütörtökön mindenhol jött egy kis vihar, ami ezeket a fákat is megtépázta. Figyeltem az instán és a facebook-oldalon, ahol írták, hogy talán azért még marad némi látnivaló.
Ezt figyelembe véve arra számítottunk, hogy alig lesz már valami, de szerintünk még így is csodaszép volt.
A Yoshino cseresznyefákból álló sorok ilyenkor egy rózsaszín alagutat alkotnak, és amikor fúj a szél, a lehulló szirmok olyanok, mintha tavaszi hó esne. Gyönyörű!

A kertben egyébként több helyen is vannak még cseresznyefák, de itt a leglátványosabb. Természetesen már ekkor is elég sokan voltak itt, de azért még végig lehetett nyugodtan sétálni a fák alatt.
Annyi szépség van ebben a kertben, hogy nehéz meghatározni, hogy mi is a legszebb.
Van egy teraszos elrendezésű virágoskert (az egyik kedvencem), aztán van egy hatalmas rét egy csodás fűzfával, van japánkert, tavak, ösvények, mini vízesések, és mindenhol csodás növények.
Van egy fehér kert is, ahol általában csupa fehér színű növény van, de ez most a felújítás részeként sajnos nem látogatható.
Szerintem minimum 3 órát töltöttünk itt. A cseresznyesorhoz még egyszer visszamentünk, de ahogy haladtunk arrafelé, láttuk, hogy durván megnövekedett a tömeg. Ezért utána úgy döntöttünk, hogy akkor most a kertből elég lesz.

De ha valaki szereti a természetet, tényleg órákat lehet itt bóklászni, mert annyira gyönyörű minden.
Kifelé menet már óriási dugó volt és önkéntesek irányították a forgalmat.
Később láttam, hogy csak ezen a napon több mint 15 ezer látogató volt… És persze a parkolás óriási problémát jelentett, mert hiába van tényleg kb. kiplakátolva a honlap, az összes social media felület, hogy lehetőség szerint NE autóval érkezz… Még szerencse, hogy mi ekkor már távozóban voltunk és hogy volt annyi eszünk, hogy gyalogosan érkezzünk. 😀

Innen visszasétáltunk a szállodába. Van itt a városban egy német étterem, ahol szintén jártunk már korábban (Guglhupf étterem és pékség). A szállodától mindössze 9 percre található, viszont ebédidőben nyilván irtó sokan vannak. Ezért úgy gondoltuk, hogy átmegyünk Raleigh-ba és majd később megyünk enni, addigra lecseng a tömeg. (Vagy újra sokan lesznek a vacsoraidő miatt. 😂) Igaz, hogy már elég éhesek voltunk, de gondoltuk, hogy még bírjuk egy darabig!

A város másik részén van egyébként egy sima pékségük is, azt ismertük hamarabb, és nagyon szeretjük, mert igazi európai pékárut lehet kapni (amit itt azért nem olyan egyszerű találni).

Ha véletlen valaki egyszer erre járna és Schnitzelt szeretne enni, akkor itt a címük:
📌 2706 Durham-Chapel Hill Blvd, Durham, NC 27707 (Ez az étterem+pékség)
📌 1800 E Franklin St, Chapel Hill, NC 27514 (Ez pedig csak a pékség)

Na de akkor most irány Észak-Karolina fővárosa, Raleigh.

További képek