Kb. 6 éve szerepel a listánkon, hogy elmenjünk a cseresznyefa virágzást megnézni Washington DC-be.
Mindig közbejött valami: volt a COVID, aztán túlságosan drága volt a repülőjegy, vagy pont nem voltunk itthon, szóval mindig volt valami.
Idén újra felmerült a dolog, habár tavaly ősszel jártunk éppen a fővárosban.
Tőlünk kb. 2 órányira található Durham városa. Tavaly tavasszal szembejött velem az instán egy videó, amiből kiderült, hogy a Sarah P. Duke Gardens-ben is van egy cseresznyefasor, ezért tavaly oda utaztunk. Idén is ez volt a terv, de ahogy nézegettem a honlapot, kiderült, hogy felújítás van a kertben, így parkolni sem lehet, sőt hétvégén a cseresznyefákhoz korlátozva van a látogatók száma. Mi hétközben nem tudtunk menni, ezért idén mást kellett kitalálni.
Így merült fel ismét Washington DC illetve a Georgia államban található Macon városának a neve. Macon-ban egy 10 napos nemzetközi cseresznyevirág fesztivált rendeznek minden év március végén (1982 óta). Ennek semmi köze a Washingtonban megrendezett nemzeti cseresznyevirág fesztiválhoz.
Macon egyébként Atlantától délebbre található, tőlünk kb. 4,5 óra az út.
Csibi viszont úgy döntött, hogy oké, akkor most elmegyünk Washington DC-be. Mivel a repülőjegyek aránytalanul magasak voltak, ráadásul januárban itt történt a repülőszerencsétlenség is, ezért nem igazán éreztem a késztetést én sem, hogy repülővel menjünk, habár legalább ennyire nem akartam autóval sem 6 órát menni…
Dehát valahogy muszáj eljutni oda, így aztán maradt az autó. Az instán van egy oldal, ahol mindig friss infókat lehet találni a cseresznyefák állapotáról, azt figyeltem folyamatosan és kb. pontosan március utolsó hétvégéjére jósolták a teljes virágzást.
Sokáig húztuk a döntést, de szerencsére még így is találtunk szállást viszonylag normális áron. Ezúttal Arlingtonban a Residence Inn szállodát választottuk.
Ami drága volt, az a parkolás. De ezt belekalkuláltuk nyilván. A többi helyen 45-50 USD/éjszaka volt az autó, itt 30 USD/éj. A reggeli benne volt az árban és ezt a szállodát szeretjük, ismerjük, így ez lett a végső választás. Kb. 5 percre a szállodától van metróállomás, amivel könnyedén át lehet jutni a National Mall-hoz.
Egyébként egy hídon átsétálva máris a Lincoln emlékműhöz lehet jutni, de azért tudjuk, hogy csak a National Mall-on végigsétálni is több órás mutatvány.
Na de ne rohanjunk ennyire előre.
3/29/2025
A terv szerint szombaton reggel indulunk, 6-kor. Ezt persze nem tudtuk pontosan betartani, de nem is csúsztunk meg olyan nagyon, mert fél 7 körül azért sikerült útra kelni. Idén iszonyúan sok pollen van a levegőben, nagyon durva a szezon. Annyira, hogy az autónk annyira sárga lett, hogy először a benzinkútra kellett menni, legalább az ablakokat megtisztítani, ugyanis nem lehetett kilátni… 😀 Aztán végre tényleg elindultunk. Csodás volt a napfelkelte, nagyon szép volt az ég.
Volt 1-2 tervezett megálló, mert ennyi időt nehéz kibírni az autóban. Először egy pihenőhelyen (rest area) álltunk meg, mert mosdóba kellett menni. Az utóbbi időben fedeztük fel ezeket. Jellemzően az autópálya mentén található helyekről van szó. Itt el lehet menni mosdóba, vannak étel-ital automaták, határátlépés esetén a Visitor Center is itt található. Megdöbbentően tiszta, jó állapotban lévő volt eddig mindegyik, ahol megálltunk.
Itt is. Emlékszem, hogy Magyarországon egyszer muszáj volt megállni egy ilyen helyen, de még most is látom magam előtt, hogy mennyire undorító volt a vécé. Remélem, az eltelt időben már javítottak ezeken és otthon is kulturáltabb lett.
Innen mentünk tovább Chapel Hill-ig, amely már Durham mellett található. Jó lett volna megállni a botanikus kertnél, de akkor sose értünk volna Washingtonba, meg hát így macerás is lett volna. Viszont Chapel Hill-ben található a Guglhupf nevű pékség, amit már korábbról ismerünk. Igazi európai pékség, hagyományos pékáruval. Szokás szerint nagyon sokan voltak, de ez nem szegte kedvünket, vettünk reggelit + kávét, és még le is tudtunk ülni elfogyasztani.
Aztán a szemben lévő boltba mentünk be ismét mosdóba (mert a pékségben nincsen), majd folytattuk az utunkat.
A következő megállóhoz két ötletünk volt: Virginia fővárosában Richmondban van a Maymont Gardens, ahol szintén jártunk már korábban. Egy rövid séta pihenésképpen jó ötletnek tűnt. Ez Chapel Hill-től kb. ugyanúgy 2 óra 15 perc vagy 2 és fél óra.
A másik ötlet pedig Fredericksburg városka volt, amely a képek alapján amolyan helyes kis történelmi városnak tűnik. Ez 3 óra 10 perc lett volna. Onnan meg már csak egy bő óra lett volna a szálloda.
De végül Csibi azt mondta legyen a Maymont, Richmondban. A városban egy helyen véletlenül rossz helyen kanyarodtunk le, ezért tenni kellett egy kis kitérőt, és amikor megérkeztünk, azt láttuk, hogy a szép idő miatt (egész hétvégén 28 fok volt, kicsit borult, de nagyon meleg idő) nagyon sokan vannak. A parkoló is tele volt. Ritkán van ezzel szerencsénk, de most valahogy pont úgy érkeztünk (biztos a kerülő miatt), hogy éppen akkor állt ki valaki előttünk és így azonnal be is tudtunk állni a helyére.
A kert még mindig ingyenesen látogatható. Adományozni lehet a bejáratnál. Emlékszünk, hogy az olasz és japán kert nagyon tetszett nekünk, amikor legutóbb itt jártunk. Most is szerettük volna megnézni, de sajnos az olasz kertben éppen valami rendezvény volt, ezért nem engedtek oda minket. Így csak sétáltunk egy közepeset (nagyon nagy a terület, sokan piknikeztek, sétálgattak), már itt is láttunk csodaszép cseresznyefákat, meg egyéb növényeket. Elmentünk mosdóba, aztán indultunk is tovább.
Elméletben másfél óra innen a Residence Inn, most azonban közel 3 órás utat írt még a Waze, mert Washington felé haladva dugókra kellett számítani.
Ezt az utolsó etapot már elég rosszul viseltem, tényleg minden bajom volt már, annyira szerettem volna már, ha megérkezünk.
Utálom, amikor ilyen hosszú útra megyünk autóval. És ha autópályán, azt meg még jobban. Gyűlölöm, hogy minden 2. sofőr mobilozik és hogy úgy vezetnek, mint az igazi idióták. Pont előtte olvastam, hogy a legvakmerőbb sofőrök éppen Virginiában vannak (pedig én már nálunk Észak-Karolinában is utálom a közlekedési morált…). Szóval itt már rendesen szenvedtem…
De persze előbb-utóbb csak odaér az ember, ahova tart… Majdnem délután 16 óra lett, mire megérkeztünk.
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
