Jarcuri

Tehát a stand-up est apropója:
Van egy srác, Jeff Arcuri, akit egy ideje követünk instán és youtube-on is. Vicces figura, általában a közönséget is bevonja a műsorába. Már jó ideje nézzük a videóit és nagyon szeretjük őket.
Még tavaly szeptemberben láttam, hogy jön majd Charlotte-ba és bár elég nagy kihívás volt jegyet szerezni, de sikerült.

Sok szempontból kíváncsiak voltunk, hogy milyen egy ilyen rendezvény. A helyszín a Bojangles Coliseum nevű 8600 férőhelyes többcélú aréna egyik nagy színház- és koncertterme volt.
(A Bojangles Coliseumról írok majd külön egy rövid kis posztot.)
Először is roppant szervezetten ment minden.
7-kor kezdődött a műsor (volt némi késés), 6-ra kellett megérkezni. Ez a hely tőlünk 25-30 percre van, a belvároson kívül, keleti irányban.
A parkolást is irányították (a parkolás ára benne volt a belépőjegyben), így nem volt káosz. Viszonylag közel a bejárathoz sikerült leparkolnunk. Mi még a kocsinál voltunk, mert aki mellettünk állt, szinte átlógott a mi helyünkre, így Csibinek ügyesen kellett beparkolnia.
Jött egy lány, akinek hasonló méretű táskája volt, mint nekem és mondta, hogy ezzel ne is álljak sorba, mert neki is most szóltak, hogy ezzel nem mehet be. Na akkor kipakoltuk, amit lehetett, a táskát elraktuk a kocsiba és úgy indultunk el.
A forgalmat irányító embereknél voltak átlátszó zacskók, olyat lehetett kérni, ha bele akartál pakolni. Mi is kértünk, de végül nem pakoltunk bele. Beálltunk a sor végére és úgy volt, hogy 18-kor lesz a kapunyitás és ez így is történt.
6-kor elindult a sor, mivel senkinél nem volt semmi, ezért nem volt külön ellenőrzés sem (talán csak egy detektoros kapun kellett átmenni).
Mi még sosem jártunk ebben az arénában ezelőtt. Volt büfé, meg kihelyezett kis büfék is, ahol lehetett venni enni- és innivalót. Mi két kólát vettünk, aztán mentünk egy kört. Fent az emeleten voltak asztalok székekkel, de szerintünk a hely nagyságához képest túlságosan kevés ülő alkalmatossággal.
De mindegy is, megkerestük a helyünket (fent ültünk), aztán szépen tele lett a nézőtér. Lent és fent is. Egy-két szabad hely maradt. Mi otthon is jártunk Dumaszínházba, szerintünk ott kevés a hely és azért tűnik zsúfoltnak, de mégis jobban tetszik az a verzió, mert közelebb érzed magad az előadóhoz. Itt úgy éreztük, hogy túlságosan nagy a tér, ráadásul nem voltak kivetítők sem, így nem láttuk mondjuk az arckifejezését sem, meg semmit sem. Azt láttad, hogy van egy ember a színpadon. Nekem ez azért levont egy kicsit a végeredményből.
(Az első sorokba sajnos nem tudtunk jegyet venni, mert azonnal elkapkodták őket.)
Jeff előtt volt még két másik fellépő. Az első fickóból én alig értettem bármit is, mert nagyon hangosan beszélt a mikrofonba, nehezen tudtam kivenni. Ráadásul azt hiszem, mindhárman new yorkiak és az ottaniak különösen gyorsan beszélnek.
A második fickót jobban lehetett érteni és tulajdonképpen Jeffet értettük a legjobban, de mondjuk neki már ismerjük a hangját, hanghordozását és így könnyebb volt.
Én egyébként azért nem értettem mindent. Nekem ahhoz túl nagy volt a zaj és túl gyorsan is történtek az események. Még Csibi sem tudta mindig követni, pedig ő aztán tényleg nagyon jól tud angolul. Szóval összességében ilyen szempontból is érdekes tapasztalat volt. 😀 De jól szórakoztunk, nagyon sokat nevettünk. Kb. negyed órával később kezdődött az egész műsor, de vagy 35-40 perccel tovább is tartott. Akkor is azért ért véget, mert a nagy érdeklődésre való tekintettel, még egy műsort beraktak a 7 órás utánra is.

Ja, azt még elmesélem, hogy mi majdnem a legszélén ültünk. Két hely volt mellettünk. Ott ült egy fiatal pár. Aztán kb. egy órás késéssel (!!!!) érkezett egy másik pár, akik kitalálták, hogy az az ő helyük. Két sorral előttünk volt két szabad hely a legszélén. Ha már kések egy órát, biztos nem lett volna pofám felállítani onnan két embert, hanem leültem volna az üres helyekre. De ők felállították őket… Ráadásul zavaró is volt. Hát ez is egy érdekes tapasztalás volt…

A végén a tömeg kulturáltan hagyta el a helyszín. Mivel közel parkoltunk, mi hamar elértük az autónkat és viszonylag gyorsan ki is jutottunk. Így, hogy itt is a szervezők + rendőrök irányították a forgalmat, tök flottul zajlott az egész.

Én a hazaúttól tartottam picit, ugyanis péntek és szombat esténként a várost elözönlik az idióta ralisok és nem akartam, hogy egy ilyenbe keveredjünk, mert rohadt veszélyes hülyegyerekek ezek.
Charlotte-ban ez illegális tevékenység, mégis kb. minden hétvégén ez történik a város több pontján is. Itt nálunk is, az ablakból szoktunk végignézni és/vagy hallani, hogy mit művelnek… De óriási szerencsére teljesen nyugodt volt az a 20 perces (este már csak kb. 20 perc volt) utazás és rendben megérkeztünk.

Szóval jó kis este volt.
Ha van kedvetek amerikai stand-upot nézni, ajánljuk Jarcurit:
@comedianJeffArcuri | @jarcuri
Vannak még páran, akiket szeretünk, de őt a legjobban.