Carolina Beach és házkeresés

Az elmúlt két évben minden tavasszal pontosan ugyanazon a hétvégén elutaztunk Wilmingtonba, Carolina Beach-re. És mindkétszer azt mondtuk, hogy többet nem jövünk ezen a hétvégén, mert mindkét alkalommal szörnyen rossz időt fogtunk ki sajnos.

Nos, hát úgy alakult, hogy idén a fogadkozások ellenére is pont ugyanazon a hétvégén mentünk újra… 🙂 Március 21-23.

Egy jó ideje nézegetjük a lakhatási lehetőségeket. Talán emlékeztek, hogy tavaly novemberben is jártunk Wilmingtonban, illetve Leland városában, mert ott is néztünk házakat. Ahogy mondtam, a költözésről Csibi ír most hosszabban, de azért én sem tudom kihagyni a témát teljesen.

Szóval én továbbra sem rajongok a ház ötletéért, viszont albérletet fizetni hosszú távon valóban pénzkidobás. Lakásból nincs túl sok a piacon, vagy ugyanannyiba kerül, mint egy ház. És akkor már én is inkább arra szavazok, hogy ne legyen közvetlen az arcunkban szomszéd, ha nem muszáj.
Viszonylag sok házat néztünk már meg, rögtön az első itt volt a szomszéd utcában.

Szombaton megnéztük és igazából mindkettőnknek tetszett is, vasárnap kerestük az ingatlanost, de mire hétfőn reagált, már azt írta, hogy aláírták a szerződést valakivel.
És kb. az összes házzal így történt, amit láttunk és esetleg tetszett.
Az a legdurvább, hogy konkrétan építési területen is jártunk, ahol még fel sem épültek a házak, de már eladták az összeset. Szóval irtó durva, hogy pörög itt a piac.
Néztünk itt Charlotte-ban, kb. olyan területeken, amelyek 15-20 percre vannak tőlünk. És elmentünk egy szomszédos városkába is (kb. 30 perc innen), ahol volt egy ház, ami szintén tetszett. Viszont 7 szobás (5+2) volt, ami nyilvánvalóan túl nagy számunkra.

Mivel azonban annyiba került, mint egy 3 szobás, ezért komolyan elgondolkodtunk rajta, mert akár befektetésnek sem rossz, amikor majd el akarjuk adni…

Ráadásul vannak sétautak, van pickleball és kosárlabda pálya, medence, közösségi ház.

Boltok kb. 10 perc távolságra. Sok helyet néztünk a neten, de egy csomó hely szóba sem jöhet, mert mondjuk nem lehet sétálni a környéken, vagy nem felel meg az általunk támasztott elvárásoknak.
Az is érdekes, hogy amint Charlotte-on kívül mész, máris 30-40 ezer dollárral olcsóbban lehet házakat találni.
És persze Csibi továbbra is figyelte Leland környékét. Talán emlékeztek, ott a Waterford lakópark tetszett nekünk nagyon, ami nem a legolcsóbb környék, és csak ritkán is kerülnek eladósorba házak. Volt egy, de az pont nem annyira tetszett nekünk.
Na de Csibi nézte a városban a többi lehetőséget is, és vannak vadiúj építésű házak (az menet közben már kiderült, hogy ha teljesen új házat vesz valaki, akkor kedvezményesebb hitelt lehet felvenni bizonyos feltételekkel), szóval elkezdtünk ilyeneket is (főleg ilyeneket) keresni.
Volt néhány, ami tetszett nekünk, ehhez viszont oda kellett utazni.
És március végére már volt egy útitervünk, április 4-én pedig egy programunk, így történt, hogy ismét ugyanazt a hétvégét kellett belőnünk. Csibi szombatra egyeztetett is időpontot, hogy megyünk házat nézni.
A 7 szobás lakást csütörtökön, március 20-án láttuk és egyelőre az még versenyben volt, hátha. Persze az eddigi tapasztalatok alapján nem sok reményt fűztünk hozzá, mert eddig bármit láttunk, ami tetszett kb. 2 óra múlva már el is volt adva…

3/21/2025

Na tehát, március 21-én pénteken, munka után elindultunk Carolina Beach-re. Ez kb. 4 órás út. Nyilván már sötét lett, mire megérkeztünk, szóval ezen a napon túl sok minden nem történt már.
Ja, és szerencsére idén az időjárás sem volt rossz! 🙂

Szállást ugyanott béreltünk, ahol az előző években is. Sea Colony nevű helyen már a 3. különböző lakást. Airbnb-t szoktunk ilyenkor választani. De ezt a mostanit nem magánszemély, hanem egy cég adta ki. A lakás berendezése tök jó volt, az elrendezést is ismerjük, de eddig ez volt a legkevésbé jó a 3 közül.
Egyrészt nem volt tusfürdő (habár ezt állítólag előre megmondták… - lehet, hogy így volt, de nem gondolnám, hogy pont az nem fér bele a büdzsébe.) Mindegy, nyilván megoldottuk. De az ágy is szörnyen kényelmetlen volt. Az erkély tök szuper volt, itt meg volt csinálva a teteje, hogy ne essen be az eső. Viszont sajnos bal oldalról a kilátást kitakarta a másik épület. De mondjuk ebből nem csináltunk ügyet, mert lementünk a partra, aztán kész.

3/22/2025

Korán keltünk, hogy a napfelkeltét lássuk, aztán pedig elmentünk a Kate's Pancake House-ba. Ha itt vagyunk, egyszer tuti itt szoktunk reggelizni. Jó időben menni, mert hirtelen rengetegen lesznek és akkor már nehéz helyet találni. Nem csak palacsinta van, hanem tojásos reggeli, szendvics, french toast meg minden más is. És azt hiszem, később még ebéd is van, de azt még sosem ettünk itt.
Szeretjük ezt a családias kis helyet. 3 percre van autóval a szállástól.

Innen már rögtön el is indultunk Leland felé (kb. 30 perc), mert 10-re volt időpontunk az ingatlanos nővel.
Könnyen odataláltunk és egy picit hamarabb is érkeztünk. Kb. 5 különböző házat néztünk meg. A legtöbb itt is kétszintes, de a modellház például egy egyszintes ház.
Kettő volt, ami egyértelműen tetszett nekünk, a többire pedig könnyű volt nemet mondani. Én a modellházakat szeretem, mert azok be vannak rendezve, így sokkal könnyebb elképzelni igazi otthonként. Az üres házakkal nem tudok mit kezdeni, azzal meg végképp nem, ahol még zajlik az építkezés.

Ami nekünk eddig - az összes ház közül, amit láttunk - a legjobban tetszett, az a modellház volt.

Az egyszintes. Tök tágas, fényes, jó elrendezésű.
Amikor a 7 szobás házat néztük, ott mondta az ingatlanos hölgy, hogy “ha meglátjuk, úgyis érezni fogjuk”… Hát itt éreztük. Pont, mint amikor a jelenlegi apartmant megtaláltuk ill. beköltöztünk.
Az itteni ingatlanos hölgy pedig mondta, hogy ez a legkedveltebb háztípus, az elmúlt héten 5 darabot adtak el csak ebből a típusból… Ezzel kb. az összeset… Egy van, amit még építenek éppen, azt nyilván megnéztük, de egy sarki ház, ahol feltételezhetően nagy lesz a forgalom, így azt mondtuk, hogy ez nem lesz jó…
És roppant csalódottak voltunk.
A másik, ami még komolyan tetszett nekünk, az egy kétszintes, ami valami kis víz partján állt. A fenti részt képzeltük el irodának, habár nekem kicsit fura volt, meg ugye a víz azt jelenti, hogy ott valószínűbb a kígyó is… De ettől még ez volt az, ami még szóba jöhetett.

Ezzel elkészült a top 3-as listánk, az első helyen mindkettőnknél a modellház volt, Csibinek ez a vízparti volt a második, és a 7 szobás a harmadik. Nálam pedig fordítva volt a 2. és 3. helyezett.
A modellházba a végén még egyszer bementünk, mert az tényleg nagyon-nagyon tetszett mindkettőnknek.
Habár amikor pénteken utaztunk, akkor én már mondtam, hogy nem akarok ennyire messzire költözni…
Abban maradtunk, hogy a vízparti házat még átgondoljuk, de azt még aznap délután el is adták, szóval aztán már nem maradt mit átgondolni.

Még azt is megkérdeztük, hogy a modellházat nem lehet-e megvenni… 😄 Amúgy meg lehet, de csak miután az összes házat eladták. És még van néhány fázis, ugyanis még épülnek újabb házak.
Talán ha épül olyan, mint a modellház, akkor azt megpróbáljuk majd.
Egyébként kerestük máshol is ezt a típusú házat, de egyből csak Leland-ot dobta ki a kereső, Charlotte-ban sajnos nincs ez a típus.

Hát ennyi a házkeresésről. Az a durva, hogy ha egy héttel előbb jövünk, akkor talán lett volna még belőle. Tipikus. Amúgy szerintünk azért az a legkelendőbb, mert abból van a berendezett modellház és mindenkinek könnyebb így elképzelni és beleszeretni…
Ja, és azt azért még elmesélem, hogy állítólag ez a terület (Brunswick County) az egyik leggyorsabban és legnagyobb ütemben fejlődő megye az államban. A néni szerint az országban, de szerintünk az túlzás. Mondjuk tény, hogy itt is mindenütt építkezés van, csakúgy, mint Charlotte-ban.

Na sebaj, drukkoljatok, hogy előbb-utóbb megoldódjon ez a projekt is!

Most ennyi volt a háznéző program. Innen elmentünk enni. Egy Cava nevű helyet találtunk, ami mediterrán beütésű étterem, főként egészséges bowl-okat lehet kapni.

Nagyon finomat ettünk, aztán pedig mentünk a szokásos és kötelező helyre, az Airlie Gardens-be. Ez a helyi botanikus kert. Már említettük, hogy ha esetleg ide költözünk majd, tutira bérletünk lesz ide. Egyszerűen gyönyörű. Ilyenkor tavasszal tele van tulipánokkal, minden ragyogó színekben pompázik. Nyílik a cseresznyefa, a magnóliafa és mindig gyönyörűek a tölgyfák a csüngő mohával. Ezt a helyet egyszerűen nem lehet megunni.

Airlie Gardens képek

Pár percre innen található a New Hanover County Arboretum is, ahova szintén mindig ellátogatunk. Ez a hely ingyenesen látogatható. Sokkal kisebb, mint a botanikus kert, de itt is mindig jó egy kört tenni. Tavasszal különösen szép. (De tavaly ősszel sem okozott csalódást.)

New Hanover County Arboretum képek

Úgy próbáltunk időzíteni, hogy még világosban érjünk vissza a szállásra, hogy az óceán partján is tudjunk még egy sétát tenni. Útközben bementünk egy boltba, hogy vegyünk reggelire valót, aztán siettünk vissza. Igaz, hogy kicsit (eléggé) szeles volt az idő, de azért sétáltunk egy nagyot a vízparton is. Mezítláb mentünk, nekem kicsit hideg volt, főleg, ahol vizes volt a homok, de azért jó volt a homokos parton sétálgatni.

3/23/2025

Másnap igyekeztünk még korábban kelni, hogy lemenjünk megnézni a napfelkeltét (sajnos az épület pont kitakarta).
Lementünk és bár kicsit hűvös volt, de azért nem volt rémesen hideg. A napfelkelte gyönyörű volt, sokan voltak lent a parton és imádjuk a vidáman csaholó kutyákat is. Belőlük is nagyon sok volt! 🙂

A sirályok, a pelikánok és a többi madár is a napfelkeltét várta. Talán delfin is volt, de arra most pontosan nem emlékszem. Később, amikor felmentünk és reggeliztünk, akkor viszont biztos, hogy rengeteg delfint láttunk úszni a ház előtt. Nagyon sokan voltak, de persze nehéz volt őket lencsevégre kapni. Azért Csibi le tudott fotózni néhányat.

Mielőtt még hazaindultunk volna, úgy gondoltuk, hogy elmegyünk újra a közelben található akváriumba. Korábban már jártunk itt, akkor azért mentünk, mert rossz időben jó programnak tűnt, most meg csak szimplán jó programnak tűnt.
Gyakorlatilag majdnem a földnyúlvány végén van a North Carolina Aquarium at Fort Fisher.
A belépő most is 12,95 USD + adó / fő, mint 2023-ban volt.
Először rögtön leragadtunk a kis vidráknál, akik megint nagyon viccesek voltak. Ebben a teremben továbbra is a vidrák az első fő attrakció, aztán vannak itt még mindenféle halak és a két aligátor: Luna és Gantu.
Korábban már meséltük, de azok kedvéért, akik anno nem olvasták a posztot: Luna egy albínó amerikai aligátor. Fehér színe miatt a vadonban nem élné túl, mert nem tudja álcázni magát a vadászat során és a hőszabályozása sem jó. Közel 20 éve minden korosztály kedvence. Bőrszíne miatt nagyon érzékeny, ezért itt is megfelelően gondoskodtak a fényekről, illetve a megfelelő árnyékolásról. Társa Gantu, és még mindig úgy néz ki, hogy nagyon jól érzik itt magukat.

Volt még itt két kígyó is, mint tudjátok, abszolút nem a kedvenc állataim… De egyébként nagyon szép mintázatuk van. Nem tudom, milyen fajta kígyók, az biztos, hogy nem mérges kígyók.

A következő teremben ismét van egy csomó tök szép hal, teknősök (most mi csak egyet láttunk) és a rája simogatóban sem ráják voltak, hanem olyan tengeri jószágok, amelyeket meg lehet érinteni is.

Ez az akvárium nagy hangsúlyt fektet az oktatásra. A küldetésüknek tekintik, hogy a vízi környezet megbecsülését és megőrzését ösztönözzék. Iskolai csoportok is járnak ide, oktatási programokat tartanak nekik.

A hurrikánoknak is van egy egész fal szentelve: melyik milyen pusztítással jár, milyen nagyobb viharok voltak a múltban. Nagyon érdekes szerintünk.

Egy 235 000 gallonos akváriumban a közeli Cape Fear Shoals élőhelyről származó cápák, egy tengeri teknős, ráják és egy muréna, valamint számos más faj felfedezésére nyílik lehetőség.
A teknőst most nem nagyon lehetett közelről látni, de a cápák idén is nagyon ijesztőek voltak. Most még az volt különleges, hogy három búvárruhás alkalmazott is a medencében volt. Itt most is jó sok időt töltöttünk.

Utána van egy informatív és interaktív rész, ahol a delfinekről, bálnákról és cápákról lehet további érdekességeket megtudni. A terem közepén pedig a megalodon vagyis az óriásfogú cápa szája látható, egy óriásfoggal ábrázolva. Brutális mérete van.
A megalodon tehát magyarul “nagy fogat” jelent. Ez a cápafaj kb. 3,6 millió évvel ezelőtt létezett.
A valaha létezett egyik legnagyobb húsevő gerincesként tartják számon.

A csikóhalak, medúzák és további nagyon szép, színes halak most is nagyon tetszettek.

Legutóbb nem mentünk ki a külső részre, de most ezt sem hagytuk ki. Kint van egy játszótér a gyerekeknek, egy kisebb büfé és itt él a Maverick nevű fehérfejű rétisas (ez a fajta sas az Amerikai Egyesült Államok nemzeti szimbóluma). Maverick 2014 óta él az Akvárium gondozásában, amikor Wisconsinban törött szárnnyal, repülésre képtelen állapotban találtak rá.
Nagyon szép madár, szegény, hogy nem tud repülni.

Itt még van egy kis tó, ahol madarakat, teknősöket lehet látni. Madarakat nem nagyon találtunk, a teknősöket viszont láttuk, sőt a vízben még egy aligátort is felfedeztünk. Az a durva, hogy ő bárhol ki tud jönni a vízből, szóval akár az ösvényen is össze lehet vele futni… Szerencsére mi csak a vízben láttuk, bár amikor mentünk még egy kört, akkor nem volt ott, szóval ki tudja, hol lehetett éppen!

Ezt követően már elhagytuk az akvárium területét és elindultunk vissza Charlotte-ba. A hazaút hosszú volt, de szerencsére eseménytelenül telt, egyszer megálltunk tankolni és kb. 4 óra alatt meg is érkeztünk.

North Carolina Aquarium at Fort Fisher képek