2/20/2021
Az Észak-Karolinai Közlekedési Múzeum Spencer városában található. Charlotte-tól keleti irányban, majdnem egy órányira.
A belépés 6 USD / fő. Van lehetőség korabeli vonattal egy kis utazást tenni, ennek is 6 USD a jelenlegi díja. Természetesen kipróbáltuk. A vonat nem ment messzire, de mindenképpen nagy élmény volt belülről látni. Főleg, hogy milyen nagy a belső tér, az ülések kényelmesek és sokkal nagyobb tér van az ember lábának. (Már tervezzük, hogy egy modern vonattal is kéne tenni egy utazást valahova, akkor legalább kiderül, hogy a mostani vonatokra is ez-e a jellemző!)
Észak- és Dél-Karolina legnagyobb autó, repülőgép és vasúti jármű gyűjteménye található itt. A múzeumot 1977-ben alapították 16 000 m2-rel, majd két évvel később újabb 210 000 m2-rel bővítették. A múzeum az évek során tovább nőtt, újabb területek hozzáadásával.
A legnagyobb épülete 3 emelet magas és két futballpálya nagyságú. Hatalmas. Itt vegyes a látnivaló, van minden: autók, kamionok, korabeli iskolabusz, tűzoltóautók, kenuk, hajók, mozdonyok.
A múzeumi gyűjteményt önkéntesek restaurálták.
Egy másik épületben hatalmas mozdonyok és vasúti kocsik között sétálhatnak a látogatók.
A további épületek tematikák szerint vannak felosztva: van egy, ahol csak korabeli autókat lehet megcsodálni, egy teljes épületet a kerékpár fejlődésének szenteltek. Továbbá van egy, mely a repülés történetét hivatott bemutatni.
Itt is ki van állítva az első repülő (Wright fivérek, Kitty Hawk) teljesen pontos másolata (az eredeti Washington D.C.-ben van).
Kitty Hawk-tól a holdra jutásig 66 év telt el. Amikor nyáron Outer Banks-en voltunk a repülés történetének születési helyén, azóta sokszor eszembe jut ez, hogy micsoda fejlődésen ment át nagyon rövid idő alatt. Brutális.
Van két olyan kiállított vonat (egy vonatkórház a világháborúk idejéből és egy postavonat), melyet belülről is meg lehet nézni.
A vasúti fordítókorong most is működik, amit 1 USD-ért cserébe ki is lehet próbálni. Mi sajnos pont lekéstük az utolsó menetet aznapra.
A szerkezet egyébként a vasutak egyik vágányról a másikra való átirányítására, vagy megfordítására szolgál, amit főként vasúti telepeken használnak, ahol a váltórendszer kialakítására nincs lehetőség.
Ami a járványügyi intézkedéseket illeti: maszkot kell hordani alapvetően. Viszont mivel óriási területről van szó, így szerencsére eloszlik a “tömeg”. Amiről jelen helyzetben azért nem is beszélhetünk. A múzeum egyébként vasárnap és hétfőn zárva van.
Mi szombaton voltunk, előtte egy héten át esett az eső, így a hűvös, bár végre már napos idő hozzánk hasonlóan sok más embert is ide vonzott. Szóval bőven voltak, de tömegnek nem nevezném.
Mindenhol vannak kézfertőtlenítők kihelyezve, táblákkal emlékeztetnek, hogy viseld a maszkot.
A vonatozáson sokan vettek részt, itt nem volt ültetési sorrend vagy ilyesmi, viszont azt figyeltük meg, hogy a kalauz (mert persze ő sem hiányozhatott 😀 ) minden ülést, ahol ülnek megjelöl egy kis ragaccsal, hogy majd azokat kell fertőtleníteni.
Az indulás előtt egyébként azt is bemondták, hogy jelenleg a vonat csak 30%-os kapacitással működik, ennyi embert engednek felszállni rá.
Összességében jó kis időutazás volt, majdnem zárásig voltunk és kellőképpen elfáradtunk. Kicsit hűvös, szeles idő volt (de legalább már sütött a nap). Innen még átmentünk a szomszédos városba Salisbury-ba, mely első látásra nagyon szimpatikus kisvárosnak tűnt. De addigra már olyan fáradtak voltunk, hogy csak egy kávézóba ültünk be (igen, be lehet ülni) - egy kávéra és egy szendvicsre. Utána még a parkoló és kávézó közötti részen sétáltunk egy kicsit, de megbeszéltük, hogy inkább visszamegyünk és jobban megismerkedünk majd a hellyel! 😀
További képek
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
