John R. Cash 1932-ben született Kingsland-ben, Arkansas államban, egy szegény gyapottermesztő farmercsaládban.
Gyerekkorát a Great Depression, vagyis a gazdasági válság évei árnyékolták be. Kemény munka, istentiszteletek, és a rádióból szóló country és gospel zene jellemezte napjait. A család személyes nehézségei életre szóló együttérzést keltettek benne a szegények és a munkásosztály iránt. Számos dalát is ez ihlette. Gyermekkorának legmeghatározóbb alakja az édesanyja volt, ő szerettette meg vele a zenét is. 12 éves korában kezdett zenélni és dalokat írni.

Születésekor J.R. nevet kapta, mert a szülei nem tudták eldönteni, hogy mi legyen a neve. Ezt később azért változtatta John R. Cash-re, mert a hadsereg nem fogadott el csak kezdőbetűket. A Johnny Cash nevet 1955-ben kezdte el használni, amikor leszerződött a Sun Recordsnál.

Az egyik legnagyobb tragédia 1944-ben érte, amikor bátyja, Jack, egy szörnyű balesetben életét vesztette. Johnny ekkor mindössze 12 éves volt. A bűntudat és a hit keresése egész életén át kísérte.
Ebből a kettősségből (a földi fájdalomból és az isteni reményből) született meg az a hang, amit soha senki nem tudott utánozni.

Négy évet szolgált a légierőnél, ennek nagy részét Nyugat-Németországban. Az ötvenes évek közepén leszerelt a légierőtől, majd Nashville-be ment szerencsét próbálni. Rádióbemondónak tanult, miközben háztartási gépeket árult. Koncertjeit a később hagyománnyá vált "Hello, I'm Johnny Cash" bemutatkozással kezdte.

Az első nagy sikere, a Folsom Prison Blues (1955) című szám volt, mely egyik védjegyévé vált. Ez már előrevetítette mindazt, amiért olyan népszerűvé vált: egyszerűség, őszinteség, nyers érzelmek.

Miután a karrierje az 1950-es évek végén beindult, erősen inni kezdett és évtizedekig alkohol- és gyógyszerfüggőséggel küzdött. Ez idő alatt többször került összetűzésbe a törvénnyel, és összesen hétszer került börtönbe különböző szabálysértések miatt, de minden alkalommal csupán egy éjszakát töltött bent. Súlyos drogfüggősége váláshoz vezetett első feleségével. A legnehezebb időkben azonban állt mellette egy másik nő, June Carter, a Carter Family zenészcsalád tagja. June segített neki (időlegesen, 1977-ig) leszokni a szerekről.

Az 1950-es évek végén Cash börtönkoncerteket kezdett adni. Első említésre méltó koncertjét 1958-ban adta a kaliforniai San Quentin Állami Börtönben. Az előadásait élőben rögzítették és később nagy sikerű albumokon jelentek meg: Johnny Cash at Folsom Prison (1968) és Johnny Cash at San Quentin (1969). A raboknak énekelt, akikben saját küzdelmeit látta; a szabadság és bűnbánat harcát.
A Live at Folsom Prison című album a zenetörténet egyik legsikeresebb koncertfelvétele lett.

Az őslakos amerikaiak aktivistájaként is ismert.

Cash szinte mindig fekete ruhát viselt. Azt mondta, azért, mert könnyebb tisztán tartani őket a hosszú turnékon.
De a legenda szerint egyszer megkérdezték tőle, miért nem hord vidámabb színeket, mire így felelt: „Feketében vagyok a szegényekért, a kitaszítottakért, a börtönben sínylődőkért, és mindazokért, akiket elfelejtett a társadalom.” Innen ered a beceneve is: „The Man in Black”.

Több amerikai elnökkel is szoros barátságot ápolt. Többek között Richard Nixonnal és Jimmy Carterrel.

1980-ban 48 évesen a Country Music Hall of Fame legfiatalabb élő tagja lett, habár ekkoriban nem voltak már nagy slágerei.
A 2000-es évek elején, már idős korában aztán újra a reflektorfénybe került.
A Hurt című dal feldolgozása (eredetileg a Nine Inch Nails száma) szívszorító vallomás lett, melyben egy öreg ember néz szembe saját múltjával. A Hurt című dal Grammy-díjat is kapott.
2003. szeptemberében hunyt el, csupán néhány hónappal felesége halála után.

Johnny Cash minden idők egyik legsikeresebb zenei előadója, világszerte több mint 90 millió eladott lemezzel.