4/10/2026

Van egy aprócska sziget New York kikötőjében, amelynek neve ma már szinte egyet jelent a szabadsággal. Ez a Liberty Island, az a hely, ahol az ikonikus Szabadság-szobor (Statue of Liberty) áll, és amely generációk millióinak jelentette az első találkozást Amerikával. De mielőtt a Szabadság-szobor ide került volna, a szigetnek egészen más története volt.

Az indiánok „kis szigetnek” (Minissais), a telepesek pedig először az ott talált osztrigákról Great Oyster-szigetnek nevezték. A 18. században még Bedloe’s Island néven ismerték, és katonai célokat szolgált. Tulajdonosáról, Isaac Bedloe farmerről nevezték el, aki 1670-ben szerezte meg a szigetet. Erőd állt rajta, ágyúkkal védték New York kikötőjét, hiszen ez a pont stratégiailag kulcsfontosságú volt. Aki ezt a bejáratot ellenőrizte, az gyakorlatilag a várost is védte.
A történelem során többször is erősítették a védelmet, de a sziget igazi jelentősége csak később született meg.
A nagy fordulópont 1886-ban érkezett el, amikor Franciaország ajándékaként felállították itt a Szabadság-szobrot. A Frédéric Auguste Bartholdi által tervezett alkotás nem csupán egy monumentális szobor volt, hanem a szabadság, a demokrácia és az új kezdet ígéretének üzenete.

A 19–20. század fordulóján bevándorlók milliói érkeztek hajóval Amerikába. Amikor a hajóik lassan beúsztak a kikötőbe, először ezt a szobrot pillantották meg. Nem a felhőkarcolókat, nem a várost, hanem egy nőalakot, aki fáklyát tart a magasba. Sokak számára ez volt az első jele annak, hogy “megérkeztünk”.
A közeli Ellis Island volt az a hely, ahol az adminisztráció zajlott és ahol eldőlt, ki maradhat és ki nem. (Erről a következő poszt fog szólni.) De a lelki pillanat, az igazi érkezés érzése, az Liberty Islandnél történt meg. Ott, ahol a remény először kézzelfoghatóvá vált.

Nekünk is fura érzés volt Manhattan felől megérkezni. Ahogy a hajó halad a vízen, a város lassan mögöttünk maradt, és egyszer csak ott állt előttünk a Szabadság-szobor teljes pompájában. Közelről sokkal hatalmasabb, mint ahogy a képeken látszik.
A szigeten sétálva körbe lehet járni a talapzatot, fel is lehet menni a magasba. Külön jeggyel a talapzatba és a Koronába is. A Koronához viszont előre tervezésre van szükség, mert mi most csak a talapzatig jutottunk. Innen Manhattan skyline-ja is különleges. Nekünk bárhonnan nézve különleges amúgy… 😀

Liberty Island egy hely, ahol a történelem, az emberi sorsok és az álmok találkoznak. Egy apró sziget, amely valahogy mégis az egész világ számára jelent valamit.
A hajóról leszállva először csak sétálgattunk egy kicsit, minden szögből megnéztük a szobrot, és az előtte nagy számban csoportosuló gágikat. Ezek itt valahogy kisebbnek tűnnek, mint a többi gági, akiket szoktunk látni. Viszont nagyon sokan vannak. Hivatalosan kanadai ludak és sokszor visszatérnek ugyanarra a helyre. Ha találnak egy biztonságos, ideális helyet, akkor azt amolyan bázisnak tekintik. A Liberty Island szerintem igazi “luxuslakópark” számukra, hiszen mindenhol víz veszi körül, a fű rövidre van nyírva, kevés a ragadozó. (Max. az ember lehet zavaró tényező számunkra. Bár még az emberektől se nagyon tartottak.)

Na de először is beszéljünk picit a Szabadság-szoborról is.
A Statue of Liberty első ránézésre „csak” egy híres szobor. De amikor ott állsz alatta, egészen más érzés, mert sokkal emberközelibb és közben mégis monumentális. A története már önmagában is szimbolikus. Franciaország ajándéka volt az Egyesült Államoknak, az amerikai függetlenség 100. évfordulójára. A szobrot Frédéric Auguste Bartholdi tervezte, a belső szerkezeten pedig nem más dolgozott, mint Gustave Eiffel. Igen, ugyanaz a mérnök, akinek később a párizsi Eiffel-tornyot köszönhetjük. De ami igazán érdekes, az az, hogy minden részlete jelentést hordoz.

A nőalak a római szabadságistennőt, Libertast idézi. A kezében tartott fáklya a megvilágosodást és az utat mutató fényt jelképezi. A bal kezében lévő tábla pedig egy dátumot rejt: 1776. július 4., az amerikai függetlenség napját. A lábánál pedig, amit sokan nem is vesznek észre, egy széttört lánc található, ami az elnyomásból való szabadulást szimbolizálja.
És van még egy apró, de nagyon beszédes részlet: a koronán lévő hét sugár a hét kontinenst és hét tengert jelképezi. Vagyis a szabadság üzenete az egész világnak szól. A színéről most írtunk egy “nahát” posztban.
A szobor eredetileg rézszínű volt, mint egy frissen vert pénz. A ma ismert zöld árnyalat a természetes oxidáció (patina) miatt alakult ki az évek során. Ezt a réteget ma már védőrétegként kezelik, tehát nem tisztítják le, mert pont ez óvja a szobrot.

A koronába több mint 300 lépcsőfok vezet csigalépcsőn, állítólag meglepően szűk térben.
Azt mondják, hogy a Szabadság-szobor erős szélben enyhén kileng. Maga a szobor pár centit, a fáklya akár 10–15 cm-t is. Ez teljesen normális, így tervezték meg, többek között ezért volt kulcsfontosságú Gustave Eiffel mérnöki munkája a belső szerkezetnél.
A Szabadság-szobrot rendszeresen érik villámcsapások, évente akár több tucat is. Elképesztő fotók vannak arról, amikor a villám „belecsap” a fáklyába. Régen egyébként még a fáklyába is fel lehetett menni, ma viszont már több mint 100 éve zárva van. Még a 20. század elején történt egy esemény, ami mindent megváltoztatott: az 1916-os Black Tom robbanás. Ez egy hatalmas robbanás volt a kikötőben, amely megrongálta a szobrot is, különösen a fáklya részét. Ezután biztonsági okokból lezárták a fáklyába vezető utat, és azóta sem nyitották meg újra a látogatók előtt.
A mai fáklya egy felújított, aranyozott változat. Az eredeti darabot lecserélték, mert az évek során megsérült, és beázott. Az eredeti fáklyát ma a múzeumban lehet megnézni.

Ennyi apró, de fontos érdekesség után, menjünk be a talapzatba. Itt ismét át kell esni egy szigorú ellenőrzésen. Ott kezdődik, hogy hátizsákot nem lehet bevinni. Vannak kint csomagmegőrzők, oda be kell zárni a táskádat. Az enyém viszonylag kicsi volt, így az jöhetett. Utána jött a reptérihez hasonló ellenőrzés és csak utána lehet menni. Itt van egy kisebb múzeum és aztán lifttel visznek fel a talapzatig. Mi a múzeumot a végére akartuk hagyni, szóval egyből a lift felé vettük az irányt.

A talapzat, más szóval a pedestal körbejárható. Engem egy világítótoronyra emlékeztetett, ahogy ott körbe lehet járni és ki lehet kukkantani. Csak picit túl sokan voltunk szerintem az én ízlésemnek. Itt nem is töltöttünk nagyon sok időt. Körbementünk és aztán vissza. Lefelé gyalog mentünk. Most sajnos nem találom a fotók között, de talán 186 vagy 196 lépcsőfok. Szóval nem vészes.

Ahogy leértünk, kikerültünk az épületből és már azt hittük, hogy így sajnos elbuktuk a múzeumot, mert innen nem lehet visszajutni, de végül vissza tudtunk menni. Itt egy kisebb kiállítás látható arról, hogyan építették fel a szobrot darabokból, hogyan érkezett meg Franciaországból és milyen volt az eredeti szerkezete. És ami nagyon különleges, hogy belülről lehet látni a szobor vázszerkezetét, azokat a fém tartóelemeket, amelyek „életben tartják” ezt az óriást.

Nagyon érdekes kiállítás volt. Ezt követően még kint akartunk sétálni, de láttuk, hogy az idő nagyon gyorsan telik és hát még Ellis Island is a program része, ami ha így marad, nem fog beleférni, mert el se érjük az utolsó hajót.
Szóval itt kicsit be kellett gyorsítani. Láttuk, hogy vannak kajáldák, de az ételről gyorsan lemondtunk, volt egy kilátópont is vagy valami hasonló, azt is elengedtük. Valójában az volt a terv, hogy megyünk és beállunk a sorba, mert amikor érkeztünk, láttuk, hogy mennyien várják a hajót…

Viszont a kikötő mellett van egy különálló múzeum, ahol (és ez már kívülről is látszik) az eredeti fáklya van kiállítva. És bár a korona miatt tervezünk egyszer majd visszatérni, de mégis úgy gondoltuk, hogy ide azért menjünk még be inkább. Ez itt a Statue of Liberty Museum, amely egy modernebb, interaktív tér és szerintem sokakat meglep, hogy mennyire jó. Mert itt tényleg „testközelbe kerül” az egész történet.

Az egyik legnagyobb élmény az eredeti fáklya teljes méretben és amit mi mindig nagyon szeretünk, az interaktív részek. Van egy fal, ahol a látogatók által készített fotókból áll össze a Szabadság-szobor. Ezt mi is kipróbáltuk. Ki kell választani egy csomó lehetőség közül, hogy számodra mit jelent a szabadság, és abból összeáll a Te kis montázsod, ami aztán felkerül a nagy montázs részeként a táblára. Ez marha jó!

Ezenkívül is számos érdekesség van itt: például meg lehet nézni, hogyan változott a szobor arckifejezése, sőt konkrétan ott az arc teljes méretben, meg lehet érinteni. Mondjuk volt néhány idióta (bocsánat a kifejezésért, de valahogy mi nem annyira találtuk viccesnek, hogy az arc orrlyukába állnak bele fotózkodni. Persze lehet megint velünk van a baj.)

Ugyanígy a hatalmas lábfejet is meg lehet nézni, érinteni. Szerintem tudtunk volna még hosszabban időzni és sokkal több részletben elmélyülni, de nem akartunk Ellis Island-ről teljesen lemaradni, ezért aztán hamarosan indultunk tovább. A hajóval óriási szerencsénk volt, mert pont bent állt és nem is volt óriási sor előttünk, így tutira felfértünk. Pár perc múlva pedig már Ellis Island-en találtuk magunkat! Tartsatok velünk, mert az is nagyon izgalmas hely!

További képek