8/12/2026

Az első estén tehát nem koncertre érkeztünk a Sphere-be, hanem egy filmre. Bár ebben az esetben már maga a „filmnézés” kifejezés is meglehetősen félrevezető.

A The Wizard of Oz at Sphere 2025. augusztus 28-án debütált, alapjául pedig az 1939-ben bemutatott The Wizard of Oz, vagyis az Óz, a csodák csodája szolgál, Judy Garlanddal Dorothy szerepében. Nem újraforgatták a klasszikust, hanem az eredeti filmet alakították át kifejezetten a Sphere számára. Ez pedig jóval bonyolultabb feladat volt annál, mint hogy egyszerűen felnagyítsák a régi képet.

Az eredeti filmet hagyományos, közel négyzetes képarányban forgatták, a Sphere hatalmas kijelzője viszont körülöleli a közönséget. A készítőknek ezért valahogy létre kellett hozniuk mindazt, ami az eredeti kamera látómezején kívül volt.

A Sphere Studios a Google Clouddal, a Magnopusszal és filmes, technológiai, illetve archív szakemberek egész csapatával dolgozott a projekten. Mesterséges intelligenciát és hagyományos vizuális effekteket egyaránt alkalmaztak az eredeti felvételek felbontásának növelésére és a képek kiterjesztésére. Vagyis ahol az 1939-es képkocka véget ért, ott 2025-ben tovább kellett építeni Kansast, Munchkinlandet, a sárga köves utat vagy éppen Smaragdvárost. Egyes esetekben olyan részleteket és szereplőket is rekonstruáltak, amelyek az eredeti felvételen a képkivágás miatt nem vagy csak részben látszottak. Mindezt úgy kellett megoldani, hogy az újonnan létrehozott részek ne egy modern számítógépes filmnek tűnjenek, hanem amennyire csak lehet, beleolvadjanak az 1939-es eredetibe.

A hanggal hasonlóan komolyan foglalkoztak. A film zenéjét újra felvették egy 80 tagú zenekarral, ráadásul ugyanazon a történelmi hollywoodi stúdiószínpadon, ahol 1939-ben az eredeti filmzenét is rögzítették. Judy Garland és a színészek eredeti énekhangját azonban megtartották.

Aztán ehhez jöttek a Sphere fizikai effektjei. 

A tornádós jelenetnél például már nemcsak azt nézzük, ahogy Dorothy házát felkapja a forgószél. Megmozdul alattunk az ülés, feltámad körülöttünk a szél, a hatalmas kép pedig szinte az egész látómezőnket elfoglalja. Egy ponton már sokkal inkább az az érzésünk, hogy mi is benne vagyunk a viharban, mint az, hogy egy 1939-ben forgatott filmet nézünk.

Amikor pedig Dorothy megérkezik Óz birodalmába, és a fekete-fehér Kansas után egyszer csak színessé válik a világ, a Sphere-ben ennek egészen más hatása van. Munchkinland nem ér véget egy mozivászon szélén, a táj folytatódik körülöttünk, a sárga köves út szinte kifut a nézőtérre, fölöttünk pedig ott az ég.

A film során szél, köd és más fizikai effektek is megjelennek, bizonyos pillanatokban pedig még a teremben felcsapó lángok is részei az előadásnak. Tulajdonképpen valahol egy film, egy 4D-s vidámparki attrakció és egy óriási audiovizuális show között van az egész.

A mi legkedvencebb jelenetünk a tornádós jelenet (az tényleg brutál). A jelenet végénél egy pillanatig mindenki néma csendben volt, de utána kb. tapsvihar tört ki, meg mindenki mondta, hogy hú, meg ha… A másik pedig, amikor a filmben hullik az alma a fáról, akkor igaziból is dobálnak ilyen plüss almákat (nem biztos hogy pont plüssből van.) Én már előre mondtam Csibinek, hogy mindenképpen szerezzen almát! 😂 Szerzett is! Pont a kezébe pottyant egy! De elejétől végéig hatalmas élmény!! 

A Sphere-változat ráadásul nem teljesen azonos az eredeti filmmel. Körülbelül 75 perces, míg az 1939-es változat nagyjából 102 perc hosszú, így bizonyos jeleneteket lerövidítettek vagy kihagytak. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy feszesebb legyen az előadás. A készítők tesztelés közben azt is tapasztalták, hogy egyes eredeti kameramozgások, amelyek egy hagyományos mozivásznon teljesen természetesnek hatnak, ilyen óriási méretben, a látómező szinte teljes kitöltésével már kellemetlen érzést vagy akár rosszullétet is okozhatnak. Éppen ezért szerintem nem is érdemes úgy tekinteni rá, mint az eredeti Óz egyszerű, modernizált moziváltozatára. Sokkal inkább egy 75 perces utazás Óz világába, amelyhez az 1939-es film adja a történetet, a szereplőket és azt a különleges hangulatot, amitől ennyi évtized után is klasszikus maradt.

És a jelek szerint nagyon bejött az ötlet. A The Wizard of Oz at Sphere ugyanis hatalmas siker lett. Az első év alatt több millió nézőt vonzott, és több százmillió dolláros jegybevételt termelt. Nem rossz teljesítmény egy olyan filmtől, amelynek premierjekor még a színes televíziózás is a jövő zenéje volt. Ezen az előadáson nem volt teltház, így elég jól feloszlott a nép.

Másnap este viszont kiderült, hogy ugyanez a hely egy koncerten egészen más arcát mutatja. De arról majd később! 😀

Számunkra ez volt az első alkalom, amikor belülről is megtapasztaltuk, mit tud a Sphere. Ha erre jártok, szerintünk mindenképpen érdemes megnézni, hatalmas élmény!! 

Az előadás után még egy kicsit kívülről néztük a folyton változó gömböt. Illetve itt láttuk először a robotaxit (Zoox) és Csibi mondta, hogy ezt muszáj lesz kipróbálni. Én nem annyira osztoztam a lelkesedésében és azt reméltem, hogy ezt csak úgy mondja. 😂

Mi visszafelé is azt választottuk, hogy gyalog megyünk. (Egyszerűen nem bírunk magunkkal. Még Philadelphiát sem hevertük ki, de már megint csak mentünk, mint a hülyék!) 

Visszafelé betértünk a Denny’s nevű étterembe vacsorázni, és utána ismét szállodáról-szállodára haladtunk visszafelé. A Bellagio-nál még megnéztük a szökőkutat. Kb. kettő előadást bírtunk kivárni, de akkor már nagyon-nagyon fáradtak voltunk. Korán is keltünk, volt időeltolódás is, hosszú utazás, meg minden. Ezért ezt követően már csak a szállodáig vonszoltuk el magunkat! 😀