Bryant Park és Grand Central

11/09/2024

Korán keltünk, hétvégén 7-től van reggeli, ezért igyekeztünk korán érkezni, habár ezen a napon érezhetően sokkal többen voltak már a korai időpont ellenére is.
Gondolkodtunk, hogy milyen programot találjunk ki, ami ebbe a pár órába belefér, úgy, hogy a bőröndért is vissza kell jönnünk. Szerencsére a vasútállomás egyébként nincs messze a szállodától (10-12 perc).

Az lett, hogy elmegyünk a Bryant Parkba és a Grand Centrálhoz, mert azok viszonylag közel vannak. De előtte még tettünk egy minimális kitérőt a Penn Station felé, mert azt már régóta szerettem volna megnézni.

A Penn Station New York City fő távolsági vasútállomása és a nyugati félteke legforgalmasabb közlekedési csomópontja. 2019 óta naponta 600 000 utast szolgál ki. A Madison Square Garden alatt található az állomás (egy része). Felújítás és bővítés alatt áll jelenleg is. Lementünk kicsit körülnézni, aztán a Madison Square Garden mellett haladva folytattuk az utunkat.

A Madison Square Garden (MSG / The Garden) pedig a világ egyik legismertebb fedett sportcsarnoka, 20 ezer ülőhellyel. Jelenleg a New York Knicks kosárlabda- és a New York Rangers jégkorongcsapatok hivatalos otthona, de számos koncertet és egyéb eseményt is rendeznek itt. A valaha épített 10 legdrágább aréna egyike. Nevét James Madisonról, az USA 4. elnökéről kapta.
Korábban 3 másik helyszínen volt, a jelenlegi 1968 óta áll itt, kétszer renoválták azóta.
Évente kb. 320 eseménynek ad otthont:

• Sportesemények: kosárlabda, box, profi birkózás, jégkorong.
• Koncertek: olyan sztárok és együttesek koncerteztek itt, mint Michael Jackson, Elton John, John Lennon, Elvis Presley, a Kiss, Eric Clapton, Billy Joel, Lady Gaga.

Tartanak itt politikai rendezvényeket, de a Szerencsekerék több epizódját is forgatták itt. A New York-i Rendőrakadémia és további egyetemek itt tartják a diplomaátadó ünnepségüket, de volt már itt Grammy díjátadó is.
Egy friss esemény pedig: 2024. október 27-én Donald Trump - akkor még csak elnökjelölt - kampánygyűlést szervezett itt. Azért volt különösen figyelemre méltó az esemény, mert egy humorista, aki Trump előtt beszélt, olyan vicceket mondott, amely széles körben sértő volt a Puerto Rico-iakra nézve, ami aztán az elnökválasztás során jelentős beszédtéma lett.
Habár az eredményt figyelembe véve, úgy tűnik nem befolyásolta azt.

Na de menjünk is szépen tovább!
Nem messze innen van egy nagyon szép kis templom: az Assisi Szent Ferenc templom. Ennek érdekessége, hogy egy magyar ferences pap, Zachary Kunz (mondjuk ilyen névvel meg nem mondtam volna, hogy magyar) alapította.
A templom előtt sorban állás volt, olyan volt, mintha ételosztásra várnának az emberek.

Aztán átmentünk egy pici (és már karácsonyra feldíszített) parkon. Ez a Greeley Square Park. A park Horace Greeley-ről kapta a nevét. Greeley amerikai lapszerkesztő és kiadó, a New York Tribune alapítója és szerkesztője. Ezen keresztül óriási hatást gyakorolt az amerikai közvéleményre. Hamarosan az ország legnagyobb példányszámú újságja lett. Aktívan részt vett a politikában, 1872-ben még az elnökválasztáson is indult. Az új Liberális Republikánus Párt jelöltje volt, de alulmaradt Ulysses S. Grant hivatalban lévő elnökkel szemben.

A Macy’s áruház előtt pedig a Herald Square található. Ez a mára már megszűnt New York Herald nevű újságról kapta a nevét, korábban itt volt az újság székhelye. Ezt az újságot James Gordon Bennett Sr. alapította. A róla elnevezett emlékmű látható a kis téren: a bölcsesség istennője, Minerva baglyaival egy harang előtt áll, a harang mellett pedig két harangozó. A két bronzmunkás, Stuff és Guff azt a látszatot kelti, mintha ők kongatnák a harangot a kalapácsaikkal, valójában azonban a harang mögött elhelyezett kalapácsok kongatják. Mikor ott jártunk az előző napon, akkor pont sikerült elkapni azt a pillanatot, mikor megszólalt a harang.

Ez a két kis tér asztalokkal és székekkel ma amolyan pihenőhely a környék vásárlói számára, illetve “ebédlő” több ezer belvárosi irodai dolgozó számára. Nagyon hangulatosak. Főleg így karácsonyi pompában.

És végre meg is érkeztünk a Bryant Parkba.
A Bryant Park névadója William Cullen Bryant, amerikai romantikus költő, újságíró. A parkban számos szobor és emlékmű látható, habár jelenleg már a Winter Village uralja a terepet.
Néhány szobrot megtaláltunk mi is, de most nem ezen volt a fókusz.

Talán a Josephine Shaw Lowell szökőkutat azért említeném meg, mert ez New York első nyilvános emlékműve, melyet egy nőnek szenteltek.
A park már fel van díszítve, középen a korcsolyapályán rengetegen koriztak, mellette egy hatalmas feldíszített karácsonyfa, természetesen központi fotópont.

A kis karácsonyi bódék is várják már a látogatókat mindenféle portékákkal. Nagyon hangulatos ez a park, szeretjük. A felhőkarcolókról visszatükröződő fényeket, a fák árnyékait, a hangulatos padokat a fák alatt, a most még éppen szép őszi színeket, együtt a karácsony közeledtével. Nehezen szakadtunk el innen, de ugye muszáj tovább menni, mert még a vonatot is el kell érnünk.

Innen kb. 7 perc sétára található a Grand Central épülete. A Grand Centralról korábban már írtunk. Olyan szép és ikonikus épület, hogy most sem szerettük volna kihagyni. (Habár még vagy egy tucat olyan hely van, ahova szerettünk volna / szeretnénk majd eljutni a városban.)

Ez a főcsarnok újra és újra lenyűgöz. Én a repülőtereket is imádom és itt is olyan jó nézni, ahogy jönnek-mennek az emberek, hogy várakoznak az óránál, ahogy viszontlátják egymást, mikor valaki megérkezik a vonattal. Most is jó volt.

Visszafelé is a Bryant Park mellett haladtunk el, aztán ismét belefutottunk egy újabb női szoborba: Golda Meir. Golda Meir Izrael Állam alapítóinak egyike, 1969 és 1974 között Izrael miniszterelnöke volt, ő volt a világ harmadik női miniszterelnöke, külügyminiszter, munkaügyi miniszter.

Aztán pedig egy hatalmas gombot találtunk tűvel és egy varrógépen dolgozó férfit ábrázoló szobrot (Garment Worker). Ez Manhattan “ruházati” negyede, ugyanis az egész utca tele volt szöveteket áruló boltokkal. A Ruhamunkás című szobrot egy izraeli művész készítette. Judith Weller 1957-ben egy Izrael és az USA közötti kulturális csereprogram részeként költözött New York-ba. A városban szerzett tapasztalatai ihlették munkái nagy részét, főleg a ruhaipar munkásainak ábrázolást.

A szobor egyébként a zsidó ruhamunkások tiszteletére készült, akik a 20. század fordulóján a New Yorki zsidó élet alapját képezték. Kemény munkájuk, kitartásuk szimbóluma. (New York-ban található a világ második legnagyobb nagyvárosi zsidó közössége.)

Jópofa szobrok.

Nekem nagyon tetszik - nem csak New Yorkban - hogy kb. minden sarkon lehet találni egy-egy érdekes szobrot, vagy információs táblát vagy bármit, ami mindig feldobja az adott környéket. New Yorkban meg aztán kb. tényleg mindegy merre fordulsz, valamit tutira lehet találni. Inkább úgy mondom, hogy észrevenni, mert sokan annyira vakon csak mennek és a szelfiken kívül sok minden fel sem tűnik a többségnek…

Na, visszaértünk a szállodába kb. pont időben. Elkértük a bőröndünket, elmentünk mosdóba és elindultunk az állomás felé. Az előző utazásokról emlékeztünk, hogy itt van a sarkon egy pékség, ahol nagyon finom croissant vettünk akkor. Most is akartunk venni, hogy majd az állomáson vagy a vonaton megesszük. Vettünk is, de elég nagy csalódás volt, mert most nem volt olyan jó, mint anno. Egy eprest és egy pisztáciával töltöttet vettünk. Korábban a pisztáciás nagyon finom volt, mert lágy, habos krém volt a belsejében, most viszont inkább amolyan nagyon tömény verzió. Eprest korábban nem ettünk, de az szerintem most jobb volt. Hát most így jártunk.

További képek