4/12/2026

Utolsó reggelinél még mindig inkább csak pirítóssal próbálkoztam. Aztán lassan összeszedtük magunkat, ezúttal nem kapkodtunk és csak 10 óra után csekkoltunk ki a szállodából. A bőröndöket otthagytuk megőrzésre, hiszen csak este megy a gépünk.

Metróval elmentünk a Little Island közelébe. Ahol leszálltunk, nagyon vicces kis figurák voltak az állomáson.
Innen kisétáltunk a Little Island-hez, útközben láttunk egy tök jó köztéri installációt. Charlotte Colbert: Where Angels Live című alkotását. Állítólag van egy másik is valahol Manhattanben, de ezt is csak véletlen találtuk, szóval nem tudjuk, hol a másik. De ez jól néz ki!

Little Island-en sétáltuk, a tavasz jelei már itt is erősen látszanak, csomó virágzó fa, színes virág és friss zöld hajtások. Egy picit leültünk élvezni a napsütést. Előttünk ült egy pár, akik ettek és szemtelen (és cuki) kis verebek mentek oda kéregetni. A lány próbált a tenyeréből adni neki egy-egy falatot és látszott, hogy a kismadár el is venné, de a lány nem merte kivárni… Nagyon sokadik próbálkozásnál hagyta, hogy a kezéből vegye el. Nagyon cuki volt.

Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, mintha magyar hangokat hallanék. Utána kiderült, hogy tényleg egy idősebb magyar házaspár ül mellettünk. Hallottuk, ahogy a híreket olvassák és várják a választási eredményeket. Mi nem fedtük fel, hogy magyarok vagyunk, és ők sem szóltak hozzánk (hallhatták, hogy mi is magyarul beszélünk). Igazából csak érdekes, hogy mennyi volt az esélye annak, hogy éppen oda ülnek le mellénk.

További képek