Marble House

09/08/2024

Tehát a kert után ismét Newportba mentünk. Természetesen ugyanott parkoltunk, a buszvégállomás mellett és ismét a trolit választottuk, hogy bejussunk a városba.

Két nappal ezelőtt a pénztáros néni még két további kastélyt ajánlott nekünk: azt mondta, hogy a Marble House a nagyon fényűző és puccos, az Elms pedig a Breakers-hez képest sokkal visszafogottabb.
A Marble House-t választottuk és gondoltuk, hogy itt akkor most felhasználjuk az utolsó jegyünket. Az itteni pénztáros néni ugyanúgy bevonta a jegyünket, viszont amit kaptunk, azon az állt, hogy még egy újabbra is felhasználhatjuk.. De azzal már nem éltünk. Itt most fejenként csak 8 dollárt kellett fizetni. (Az eredeti ár 29 USD) Szóval mindenképpen megéri élni ezzel a felminősítős jeggyel, ha valaki erre jár.

De először is várjuk a trolit. Még volt vagy 20 perc az indulásig és iszonyú tömeg várakozott a megállóban. Nem is értettük. Először azt gondoltuk, hogy biztosan a hétvége miatt.

Akkor egy pillanatig azt hittem, hogy nem is fogunk felférni, mert tényleg annyian várakoztunk ott. Amikor a troli beállt, akkor egy tolószékes férfi érkezett és neki kellett elsőként felszállni. Viszont volt ott egy csapat (ilyen 60-as korosztály, szóval nem dilis hülyegyerekek - pedig amúgy tök úgy viselkedtek. Tolakodtak, fel akartak szállni a tolószékes ember előtt. Még le volt engedve a rámpa, ők már azon akartak felszaladni. Jézusom. Mi meg csak néztünk, hogy ezt most hogy?! És persze volt egy csapat ferdeszemű is (sajnos nem tudtuk eldönteni, hogy milyen náció), de ők is csapatostul törtek előre… 😄

Na mindegy, szerencsére jó helyen álltunk, így aztán mi is feljutottunk és leghátul le is ültünk. És persze kértünk a sofőrtől ismét blokkot (le volt takarva a jegykiadó, szóval egy pillanatra megijedtünk, hogy most hogy lesz, de nem volt semmi gond).

A Marble House sokadik (kb. 21.) megállója a trolinak (majdnem az utolsó megálló), mi naivan azt gondoltuk, hogy a buszon lévő tömeg addigra feloszlik és mindenki leszáll a Teniszes helynél. De képzeljétek, kb. senki sem szállt le, így aztán amikor elérkezett a mi megállónk, alig tudtunk onnan leghátulról kiszabadulni, mert a busz még mindig dugig volt. És ott is csak mi szálltunk le kb, holott az egyik legfontosabb látványosság. Na ezt nem annyira értettük, de mindegy is, mi lejutottunk, aztán ők meg menjenek, ahova akarnak.

A buszmegállóval pont szemben van a bejárat, így túl sokat nem kellett gyalogolni.

Marble House: Ezt a kastélyt egy másik Vanderbilt építtette igen kifinomult ízléssel. Ma a Newport Hagyományőrző Társaság üzemelteti. 1888 és 1892 között épült Alva és William Kissam Vanderbilt nyári rezidenciájaként. Ez egy társadalmi és építészeti mérföldkő volt, mely meghatározta az ütemet Newport későbbi átalakulásához, faházak csendes nyári kolóniájából pazar kastélyok legendás üdülőhelyévé.

William Kissam Vanderbilt apja halála után 55 millió dollárt örökölt (1892-ben). Családja vasúti beruházásait irányította, üzletember és lótenyésztő volt. 1888-ban pénzt adott feleségének, hogy 39. születésnapjára felépíttesse ezt a kastélyt.

A hírek szerint 11 millió dollárba került, ebből 7 millió csak a márvány volt. Mivel Alva rajongott az európai építészetért, több mint 300 olasz művészt hozatott ide, hogy befejezzék a kastélyt. 36 szolga dolgozott a kastélyban (komornyikok, szobalányok, kocsisok, lakájok). Alva szeretett kérkedni vagyonával.

A pazarló életmód részeként lóversenyistállójuk és egy csomó jachtjuk is volt, (mellesleg). Vanderbilték egyébként 1895-ben elváltak (állítólag William hűtlen volt hozzá). A válás ebben az időben nagyon ritka volt az elit körökben. Alva több jelentős vagyontárgy mellett 10 millió dollárt is kapott, plusz ő lett Marble House tulajdonosa.

1896-ben újra férjhez ment Oliver Hazard Perry Belmonthoz (volt férje egyik régi barátjához - no comment 😀) és átköltözött új férje házába (elnézést, kastélyába), Belcourt-ba (ami kb. ugyanebben az utcában áll.) Férje halála után visszaköltözött a Marble House-ba, hozzáépítette a kínai teaházat a tengerparti sziklán, ahol a nők választójogáért szervezett gyűléseket.

Egyébként William is újraházasodott néhány év múlva és Franciaországba költözött új feleségével. Ott élt haláláig.

Marble House tényleg pazar. Rakunk fel képeket természetesen, de a honlapon egy virtuális túra keretében ingyen is körbe lehet nézni a kastélyban.

És ha már ennyi szó esett a kastélyokról, akkor mesélnék még egy-két sztorit további fényűző kastélyokról és gazdag arisztokratákról. Itt aztán van miből válogatni.

A többi helyen nem jártunk, csak érdekesnek találom a sztorikat:

A Rough Point ma múzeumként várja a látogatókat. Ez egy angol uradalmi stílusban épült ház. A Cliff Walk mellett található és az Atlanti-óceánra néz. 1894-ben a Vanderbilték (ki más?!) elkezdték bérelni a nyári vendégeiknek. 1922-ben James Buchanan Duke, a dohány- és villamosenergia-iparos és 2. felesége vették meg a házat. Lányuk, Doris Duke 13 éves volt, mikor megörökölte szülei közel 80 millió dolláros vagyonát. Ő volt a ház utolsó tulajdonosa. 1938-ban a New England hurrikán elpusztította Rhode Island-et, akkor egy időre elhagyta a várost, de később visszatért és ez volt az egyik kedvenc rezidenciája. Volt két házi kedvence is: két igazi teve! Ma két teveszobor állít emléket az igazi állatoknak.

Doris Duke 1993-ban halt meg, legtöbb villáját elajándékozta vagy inasára hagyta. Neki köszönhetően itt van a legtöbb 18. századi stílusú épület.

A Bailey’s Beach egy privát strand és klub, elzárt terület, csak előkelő felmenőkkel lehet tagságit szerezni. Manapság állítólag a strand északkeleti része nyitva áll a nagyközönség számára is.

A Marble House szomszédságában áll Beechwood, az Astor-kastéllyal. Tengeri villának épült, 1880-ban William Backhouse Astor Jr. megvásárolta és feleségül vette Caroline Webster Schermerhorn-t, akit családtagjainak és barátainak is úgy kellett szólítani, hogy “The Mrs. Astor”. Caroline Estor az amerikai felső tízezer koronázatlan királynője. A ház a new yorki társasági élet központja lett.

William nagyapja, John Jacob Astor német származású amerikai üzletember, kereskedő, ingatlanmágnás és befektető volt. Akkoriban a leggazdagabb ember volt Amerikában.

Igaz, hogy nem mai lista, de 1998-ban készült egy lista a valaha volt 40 leggazdagabb amerikairól. Az érdekesség kedvéért ezen a listán 4. helyen szerepelt John Jacob Astor és 5. helyen Bill Gates.

Lehet, hogy ma már más lista születne, de szerintem mindenképpen érdekes!

Na de visszatérve: Az Astor család nagyon sok eseményt szervezett, híres volt a nyári báljuk.

“The Mrs. Astor” 1906-ban vonult vissza a társasági élettől és két év múlva meghalt. Beechwood Astor fiára, John Jacob IV.-re maradt, aki elvált első feleségétől és 1911-ben a kastély báltermében elvette Madeleine-t.
29 év korkülönbség volt kettejük között (Madeleine 18, John 47 éves volt). Emiatt (és a korábbi válása miatt) “meghosszabbított nászútra” mentek Európába. Hazafelé azonban a Titanicra vettek jegyet… Astor fiatal, állapotos felesége túlélte az utat, Astor azonban nem!

De nem csak ők, hanem egy másik newporti család (Widener) is a hajón volt. George D. Widener nyári otthona, a Miramar kastély még csak épülőfélben volt, amikor George Widener, fia Harry és felesége Eleanor Elkins Widener felszálltak a Titanicra.

George és fia, Harry életüket vesztették. de a Miramar a Widener család tulajdonában maradt. 2006-ban több mint 17 millió dollárért cserélt gazdát, állítólag ennél többet még nem fizettek kastélyért a szigeten.

(Azóta egyébként de, mert 2021-ben Stephen A. Schwarzman 27 millió dollárt adott érte.)

Na hát ennyit a korabeli felső tízezer életéből. Elképesztő!

Azóta az ipari forradalom gyáróriásai eltűntek, a 20. század titánjai már a technológiai cégek és kockázati alapok menedzserei. Ők is rohadt gazdagok, csak maximum nem annyira hivalkodóak (vagy de, csak máshogy). Most a jelenlegi felső tízezer jachtjai sorakoznak a vízen.

További képek