Newporti séta

09/06/2024

Ekkor már kb. ¾ 3 volt, szóval kezdtünk éhesek lenni. A kastély előtt van egy troli megálló, megvártuk a trolit és Csibi kinézett egy olasz éttermet, azt céloztuk meg. Pár megállót kellett mennünk.
Ahogy sétáltunk az étterem felé, ott parkolt egy jóvágású Porsche, mindenki abban gyönyörködött, és ahogy kiderült, az autó gazdája is ott volt, néhány fickó beszélgetett vele és áradoztak a bácsi kocsijáról.
Tényleg elég jól nézett ki!

Az étteremben (Mama Leone’s) senki sem volt fura módon (mondjuk elég eldugott helyen volt).
Egy nő éppen felmosott bent és az ajtó sem nyílt ki, így egy pillanatig azt gondoltuk, hogy lehet nincs is nyitva. Aztán kiderült, hogy csak rosszul próbáltunk bejutni. Végülis bementünk és aztán rájöttünk, hogy van itt forgalom, csak a legtöbben pizzát vásárolnak és vagy csak beugranak érte vagy futár viszi ki nekik.
Mi leültünk és az ott fogyasztást választottuk. Egy cézár salátát és egy pizzát ettünk. Finom volt minden.

Ebéd/vacsora után gyalogosan folytattuk az utunkat, mert elég közel volt ide egy csomó további látványosság. Elhaladtunk az Audrain Auto Museum mellett, ami sajnos már zárva volt ekkor, pedig szívesen bementünk volna. Nagyon szép maga az épület homlokzata is, amelyben a múzeum található.

Kb. két-három házzal arrébb pedig az International Tennis Hall of Fame áll.
Ennek a kertjébe bementünk, csináltunk néhány fotót, de ott volt valami rendezvény, szóval nem időztünk nagyon hosszan.

Az épület az egykori Newport Casino. 1879-ben épült a gazdag newporti nyári lakosok számára. Ahogy korábban már szó volt róla, az első amerikai nemzeti teniszbajnokságot 1881-ben rendezték meg a Newport Casino füves pályáin. 1914-ig minden évben megrendezték az eseményt, az üdülőhely fő attrakciójává vált a tenisz.

Az 1950-es évekre azonban pénzügyi nehézségek léptek fel, mert az idegenforgalmi preferenciák megváltoztak. De a gazdag newporti lakosok megvették és 1954-ben megalapították a nemzeti hírességek csarnokát és a múzeumot. A teniszmérkőzések és a múzeum kombinációja lehetővé tette az épület megmentését.
1975-ben pedig hivatalosan is nemzetközivé vált.

A múzeum a sport történetét mutatja be a 12. századtól napjainkig. Állandó gyűjteménye kb. 30 000 tárgyat tartalmaz: modern és történelmi tenisz felszereléseket, trófeákat, ruhákat. Számos digitális kiállítást is meg lehet tekinteni.
A Tenisz Hírességek Csarnokába való felvétel a teniszben a legnagyobb megtiszteltetés.
Néhány ismert híresség:
Andre Agassi, Boris Becker, Ivan Lendl, John McEnroe, Martina Navratilova, Pete Sampras vagy Gabriela Sabatini.

Innen elsétáltunk a St. Mary’s templomhoz, amely arról híres, hogy itt rendezték meg a világ egyik leghíresebb esküvőjét. 1953 szeptember 12-én itt házasodott össze John F. Kennedy és Jacqueline (Jackie) Bouvier több mint 750 vendég előtt. Egyébként pedig ez az állam legrégebbi katolikus temploma.

Érdekes élmény volt ott állni és elképzelni 1953-ban a helyet és a híres esküvőt.
A templom melletti utcában egyébként jelenleg elég nagy a forgalom, és ilyen vicces kis "autók" közlekednek mindenfelé. 1953-ban valószínűleg nem így volt még… 🙂

Innen még tovább sétáltunk a rakpartig. Találtunk egy szörfös szobrot, vagy mit ábrázol pontosan… Van valami víz melletti sétaútvonal, de azt nem találtuk meg valamiért. Megkérdeztünk egy helyi bácsit, mondta, merre menjünk, de végül csak úgy sétálgattunk.
Ja, itt láttuk a parkolót 30 illetve 50 dollárért is.
Az óceánparton (főleg) mindig annyira sok boldog kutyát lehet látni. Nagyon szeretem ezeket a vicces kis kutyusokat. Itt is volt egy, aki saját magát sétáltatta, a szájában vitte a pórázát. Nagyon cuki volt.

Volt egy csomó tök jó régi épület, és kisétáltunk egy nagyon hangulatos, emberekkel teli mólóra is, ahol nagy élet zajlott a különböző kis éttermekben. Sokan üldögéltek a padokon, idős urak beszélgettek egy jachtban ülve.

Elindultunk visszafelé, mert még a zsinagógát is szerettük volna megkeresni.
Így találtunk egy karácsonyi boltot véletlenül… Az ajtóban állva 20 másodpercig gondolkodtunk, hogy bemenjünk-e, de gondolom, kitaláljátok, hogy döntöttünk.
Karácsonyi boltra nem mondunk nemet!
Fények, díszek (tengerpartos és mindenféle díszek milliónyi változatban), megunhatatlan minden karácsonyos bolt! Nehezen szabadultunk innen (is).

Végül visszatértünk a zsinagógához, ami már zárva volt (¾ 6-nál tartunk). (10-13:45-ig van nyitva, szombatonként zárva). De legalább kívülről megnéztük.

Innen még sétáltunk, mert voltak még látnivalók, de igazából már úgy, hogy azért belőttünk egy troli megállót, mert kezdtünk nagyon fáradtak lenni ismét. Mindent megnéztünk, ami még útközben volt, aztán elértünk a megállóhoz. A velünk szemben lévő téren volt még egy látnivaló és mivel a buszra még viszonylag sokat kellett várni, ezért Csibi átszaladt fotót készíteni.

Ez pedig a Newport Windmill Tower nevű 17. század közepén épült köves malom / kerek kőtorony maradványa a Touro parkban, melyet rejtélyek sokasága övez. Több mint 7 méter magas és nyitott a belseje. Sok elmélet kering arról, hogy jött létre és milyen célt szolgált.
Egyes elméletek szerint a vikingek építették még jóval Kolumbusz előtt, mások szerint Newport kormányzója rendelte el az építését a telepesek érkezése idején. Van egy csomó új változat is, de valójában senki sem tudja, ki és hogyan építette a malmot.

A buszmegálló egyébként a US Naval Academy egykori épülete előtt van, amely ma közösségi házként üzemel a helyiek számára. És nem mellesleg közvetlenül egy zebrán van a megálló, így amíg vártam, hogy Csibi visszaérjen, több autós is át akart engedni az úton… Ez elég érdekes élmény volt.

Mindegy, Csibi visszatért még a busz érkezése előtt.
A parkolóban minden kiderült: tényleg 5 dollárt kellett fizetnünk a trolin kapott blokk felmutatásával.
Innen még hazafelé kb. félúton beugrottunk egy Aldi-ba, hogy normális vizet vegyünk és aztán újabb 20 perc múlva meg is érkeztünk.
Kb. negyed 8-ra értünk vissza a szállodába.

Előző (két) este azt tapasztaltuk fürdésnél, hogy forró víz jön a csapból. Ha a leghidegebbre van állítva, akkor is tűzforró víz folyik belőle. Ez nem a kellemesen meleg, hanem amikor már tényleg éget. Ezért szóltunk a recepción, hogy van-e esetleg valami trükk, vagy mit lehetne vele tenni. A recepción a hölgy nagyon kedves volt és felajánlott nekünk egy másik szobát. Egy nagyobbat (ahogy mondtam, a jelenlegi méretével sem volt gondunk és nem akartunk mindenáron átköltözni). A hölgy mondta, hogy előbb nyugodtan nézzük meg, hogy ott jó-e a víz, és döntsük el, hogy átköltözünk-e. Tulajdonképpen upgradelte a szobánkat. A víz ott is meleg volt, de elviselhetően, így végül átköltözünk a 3. emeletre, szóval még nem ért véget a nap… 😄

Elég sűrű nap lett. Newportot viszont örökre a szívünkbe zártuk!

További képek