4/26/2025
Kávészünet
Már itt is találtunk az út szélén a fák körül csomó tulipánt. Nagyon szépek voltak.
Ekkor már nyitottak voltunk egy kávé-sütire. Találtunk is egy kis cukrászdát: Pasticceria Rocco (📍 243 Bleecker St, New York, NY 10014).
Rengeteg csodaszép süti volt, amolyan igazi európai pékség-cukrászda. Ittunk egy kávét és kértünk két sütit, de én igazából nem tudtam megenni az enyémet, olyan kiadós volt. Szerencsére, ha sütiről van szó, Csibire mindig lehet számítani.
A térképen bejelöltem egy templomot, hogy nézzük majd meg, ha arra járnánk véletlenül és úgy adódott, hogy nagyon közel volt a cukrászdához.
De még előtte betértünk egy lottózóba, mert New Yorkban még nem vettünk sorsjegyet. Hát a srác nem kimondottan volt a munka hőse, finoman szólva. De úgy voltunk vele, hogy ha megkapjuk a milliókat érő sorsjegyet, egye fene. De persze sajnos nem így lett. Nyertünk ugyan, de csak nagyon minimálisat, épp visszenyertük az elköltött összeget.
A templomról csak két mondatot: Our Lady of Pompeii Church, vagyis a Pompei-i Boldogasszony-templom egy katolikus plébániatemplom. 1892-ben alapították nemzeti plébániaként, hogy az olasz-amerikai bevándorlókat szolgálják. Jelenlegi helyén 1926 óta áll, nagyrészt olasz-amerikai plébánia maradt, de a templom számos más bevándorló csoportot is befogadott.
Képek alapján nagyon szép belülről is, de mi most csak kívülről tekintettük meg.
Az utca túloldalán egy pici, de nagyon hangulatos park található. A Father Demo Square Antonio Demo atyáról kapta a nevét, aki a fent említett templom lelkésze volt.
Innen már csak pár perc sétára van a Washington Square Park, a következő állomásunk.
A minap olvastam valahol az Astoria nevű vad pulykáról 🦃, aki a Roosevelt szigetről kirándult át és össze-vissza bóklászik a városban (The New York Times cikke). Próbálták már befogni a rendőrök is, de eddig nem jártak sikerrel.
Na itt ezen a környéken mi is láttuk őt!
Remélem, azóta vagy továbbra is vidáman élvezi az új kalandjait vagy biztonságban visszakerült az eredeti lakhelyére!
Washington Square Park
A Washington Square Park régen temető volt, ma pedig New York egyik legpezsgőbb köztere tele zenészekkel, sakkozókkal és egy ikonikus diadalkapuval — de kevesen tudják, hogy a 18. század végén tömegsírokat rejtett a föld alatta.
Az 1790-es években sárgaláz-járványok idején ide temették a járvány áldozatait, és becslések szerint több mint 20 ezer ember fekszik még mindig a park alatt. Azt mondják, néha, amikor fákat ültetnek vagy munkálatokat végeznek, koponyák kerülnek elő.
Most tele volt emberekkel, csomóan sakkoztak, sétáltak, a padokon üldögéltek könyvvel, telefonnal vagy éppen laptoppal a kezükben. Rengeteg kutya is volt. Nagyon hangulatos park.
A Diadalív 1889-ben épült George Washington elnökké avatásának 100. évfordulója alkalmából. Ez az emlékív gipszből és fából készült, de annyira népszerű volt, hogy 1892-ben egy állandó, márványból készült ívet emeltek. Az 1806-ban Párizsban épült Diadalív mintájára készült.
A téren található szökőkút jelenleg nem működött.
Giuseppe Garibaldi szobrát 1888-ban avatták fel. Garibaldi olasz forradalmár, hazafi és tábornok, az egységes Olaszországért harcoló hadsereg egyik vezére.
New Yorkba menekült egy időre, ahol gyertyakészítőként dolgozott és megtervezte következő katonai hadjáratát.
Itt sétáltunk, fényképeztük, aztán megpihentünk egy padon. Néztük az embereket, hogy mit csinálnak. Aztán azon gondolkodtunk, hogy számunkra elképzelhetetlen, hogy egy parkba elmenjünk, és ott könyvet olvassunk vagy a padon ülve laptopozzunk. Nem azért, mert nem jó ötlet, mert pont hogy baromira tetszene. Csak mi folyton "rohanunk". Milyen jó nekik, hogy ráérnek megpihenni!
A pihenő jó is volt meg nem is. Jó volt leülni, mert a lábaink már nagyon fáradtak voltak, de aztán nagyon nehéz volt újra felállni és elindulni.
Váratlan ajándékok és kultúrszelet a város szívében
Még itt a téren egy lány szatyrokat osztogatott ingyen. Mi is kaptunk: 3 könyv volt benne. Kétszer hármat kaptunk (hármat a szállodában “felejtettünk”). Valami könyvkiadót promózhattak ezzel. Még nem olvastunk bele a könyvekbe. De a szatyor jó lesz bevásárláshoz! 🙂
Aztán a másik sarkon meg trüfrüt osztogattak. Ezt ismeritek? Nem tudom, hogy otthon van-e, mi még sosem kóstoltuk, de az ingyenes ajánlatot nyilván nem utasítottuk vissza.
Ez a gluténmentes finomság valójában fagyasztott gyümölcs fehér és étcsokiba mártva. A trüfrü 100%-ban valódi, éretten szedett gyümölcsöt használ.
Egyébként tényleg nagyon finom!
A 5th Avenue-n hagytuk el a teret és a New Yorki Egyetem bájos kis Willy kertjében megtaláltuk a spanyol Miguel de Cervantes (Don Quijote de la Mancha szerzője) szobrát.
1986-ban Madrid polgármestere elrendelte, hogy három másolatot készítsenek az 1835-ben készült eredeti Cervantes-szoborról. Az egyiket kapta New York városa (a másik kettő La Paz (Bolivia) és Peking (Kína) városában látható).
Ezt a szobrot eredetileg a Bryant Parkban állították fel, de később a New York Egyetemnek ajándékozták. Most az udvar végén szép kis növények között áll és a spanyol-amerikai kapcsolatok történetére emlékeztet.
Továbbhaladva minden fa körül csodás tulipánokba botlottunk, de a házak ablakát is gyönyörű tulipánok díszítették. Nagyon jól mutatott.
Később rákanyarodtunk a 14. utcára és tök egyenesen mentünk egészen a végéig.
Itt jött egy kis eső, de megint pont be tudtunk húzódni valahova és pár perc alatt el is állt szerencsére.
Egyébként nem volt hideg, a hőmérséklet pont oké volt, az esőt meg így nagyon ügyesen kibekkeltük. Nagy szerencse, hogy nem egész nap szakadt, hanem csak ilyen pár perces rohamokban tört rá! 🙂
Az utca végén található Little Island volt a következő állomásunk.
További képek
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
