Van egy karácsonyi hagyomány, amikor az ország elcsendesül. A templomok ilyenkor elsötétülnek, a fények elhalványulnak, és csak a gyertyák meleg arany fénye marad. Ez a Candlelight Service (szó szerint gyertyafényes szertartás), vagyis a karácsonyi istentisztelet.
A templom fényét lekapcsolják, a gyülekezet kézbe vesz egy-egy vékony gyertyát, és a csend olyan mély lesz, hogy hallani lehet, ahogy felmelegszik a levegő.
A pap meggyújtja az első gyertyát, aztán odanyújtja valakinek. Majd útjára indul a fény, emberről emberre, szépen sorban. És ahogy a láng körbejár, a templom aranyló derengésben kezd úszni. Egyszerű, mégis mély jelentésű gesztus ez: a fény születése és továbbadása.
Ez a pillanat sok amerikai számára a karácsony.

A Candlelight Service jellemzően december 24-én történik.
Az utcákon már karácsonyi csend van, a házakból fény szűrődik ki, és a templomok előtt kisebb tömeg gyülekezik.
Sok helyen több időpontban tartják. 5-kor a családoknak, 7-kor a gyülekezet nagy részének, 11-kor pedig a klasszikus, éjféli, „csendes éj”-hangulatú verziót.

A Candlelight Service nem koncert, mégis olyan, mintha az lenne.
A karácsonyi himnuszok lassan, gyertyafényben szólalnak meg, és az egész terem együtt énekli a Silent Night-ot, majd mindig és mindenhol felcsendülnek a következő dalok is: O Holy Night, Joy to the World, Hark! The Herald Angels Sing.
Amikor a „Silent Night” felhangzik, és csak a kis lángok remegnek a levegőben, az az amerikai karácsony egyik legikonikusabb, legbékésebb képe.

Az amerikai karácsonyi prédikációk gyakran rövidek, kedvesek, emberiek. Általában a reményről, a családról, új kezdetekről, békéről és a közösségről szólnak.
Sokak számára ezért különösen fontos a Candlelight Service.

Sok templomban a hivatalos istentisztelet előtt a gyerekek előadják Jézus születésének történetét: kis pásztorok, papírkosztümös angyalok, papírból készült bárányok és egy mosolygó „kis Jézus” a jászolban.
Nagyon sok filmben látni hasonlót! Ugye? 😃

Sok amerikai közösségben karácsony este papírzacskókba tett gyertyák világítják meg az utcákat.
A luminaria mexikói hagyományból érkezett, ma pedig széles körben elterjedt.
Ezek a kis fények a vendégszeretetet, békét és reményt jelképezik. Csodálatos látvány, amikor egész utcák, egész negyedek ragyognak tőlük.
Ilyet mi is láttunk tavaly Savannah városában.

Habár akkor még világos volt, és nem világítottak, de tényleg szép látvány a sötétben.
Idén, itt a mi közösségünkben is volt lehetőség ilyen gyertyákat venni. Minden megvásárolt gyertya utáni összeg adomány volt, mely a Brunswick Family Assistance nonprofit szervezethez került, akik élelmiszerrel valamint az alapvető megélhetéshez szükséges anyagi támogatással segítik a rászorulókat.
Természetesen mi is vettünk. De a képen nem a miénk látható, mert itt nálunk még alig laknak, szóval nem volt annyira mutatós.

Amerikában a vallási karácsonyi hagyományok szorosan összefonódnak a közösségi szolgálattal, a karácsonyi önkéntességgel: ételosztás hajléktalanoknak, élelmiszergyűjtés, toy drive-ok, Angel Tree ajándékakciók. Ez a „karácsony a tettekben”, egy olyan része az ünnepnek, amely sokak számára legalább olyan fontos, mint a gyertyafény.

Tehát a karácsony Amerikában nem csak csillogás, hanem csend is.