12/10/2024
Következő reggelre szerencsére volt otthon reggeli, így azzal nem ment az idő, hogy étteremre vadásszunk és persze olcsóbban is megúsztuk. Utána pedig indultunk is. Most a 9 percre lévő óceánt céloztuk meg. Ide ismét autóval mentünk. A móló közelében parkoltunk.
Sehol máshol nem láttunk még ilyen hatalmas homokos vízpartokat, mint itt Amerikában. De először is rögtön egy érdekes közjáték szemtanúi voltunk. Egy rendőrautó érkezett és a rendőr elindult a parton, miközben egy másik rendőrautó a homokban közeledett. Aztán a rendőr a parton előszedett egy fickót - nyilván miatta hívták ki.. Pont ott álltunk a lépcső tetején, mikor odértek (volt még egy 3. mókus is velük) és valami nagy magyarázásban voltak, az “elfogott” fickó, meg olyan csúnya szemmel nézte őket, hogy csak reméltük, hogy nem lesz balhé. Aztán ők ott arrébb mentek, mi meg elindultunk ki a vízhez.
Tényleg hatalmas a homokos rész. Épp mondtam, hogy mennyire jó lenne delfineket látni, amikor szinte varázsütésre meg is láttam őket, így aztán szó szerint futottam a víz felé.
Karácsonyi csoda! Több kisebb csoportban úszkáltak (minimum 20-an lehettek) és tök közel voltak a parthoz, fel-felbukkantak, sőt némelyik dobott egy hátast is. Egy-két fotón sikerült őket elkapni, de a kiugrást azt csak a szívünkkel tudtuk most megörökíteni. Ez minimum 30-40 percre odacövekelt minket a partra.
Mikor már hosszabb ideje nem láttuk őket, akkor sétára indultunk, először a parton sétáltunk, aztán utána felmentünk a mólóra is. Alapvetően ez úgy van, hogy egy kis bolton keresztül lehet kimenni a mólóra és fizetős a móló, viszont most valamiért ingyen volt.
Ezen a napon egyébként nagyon meleg volt, 25-26 fok volt, szóval elég jó volt december 10-én az óceánparton egy rövid ujjú pólóban sétálgatni. Hozzá tudnék szokni, azt hiszem! 🌞
Nehezen, de végül elszakadtunk innen. Arra gondoltunk, hogy bemegyünk - még autóval - a városba és megnézzük az erődöt. Az erődnél van parkolóhely, de ahogy korábban már említettük mi sajnos nem tudtunk megállni, mert teljesen tele volt a parkoló. Szóval igazából csak ültünk egyet a dugóban, majd egy mini városnézés után inkább hazamentünk letenni az autót.
St. Augustine Beach, FL
Aztán akkor vágjunk neki újra, immár gyalogosan. Most a hídtól balra indultunk el (a San Marcos erőd jobbra van). Itt is van egy csomó érdekes látnivaló és történelmi épület. Itt van többek között a legrégebbi ház is, melyről szintén írtam már pár sort.
Eltévedni nem nagyon lehet, mert minden kis zegzugos utca rejt valami látnivalót és aztán meg a város központjába jutsz vissza.
Így is lett, hogy a kis utcákon bóklászva visszajutottunk a Főtérre és elmentünk gyalog az erődhöz. Nem mentünk be, bár biztosan érdekes lett volna, de mire odaértünk már nagyon éhesek is voltunk, és már előre kinéztünk egy éttermet, oda igyekeztünk. De persze kívülről azért körbejártuk az erődöt is.
Most nem bíztuk a dolgot a véletlenre és mivel tegnap nem jött össze a pizza, ezért most egy olasz étterembe mentünk, ahol kártyával is lehetett fizetni és persze végre pizzát kértünk.
Éppen happy hours volt, a pincérnő felhívta rá a figyelmünket, ezért kivételesen (soha nem szoktunk) kértünk egy pohár bort is. Az a vicces, hogy pont ugyanannyiba került, mint az üdítő, sőt még a pizzából is volt valami kedvezmény.
És hát a pizza… A listánk 2. helyezettje. Az első helyen a Goleta városában (Kalifornia, Santa Barbara mellett) evett pepperonis pizza áll továbbra is, de ez most erősen megközelítette. Nagyon-nagyon finom volt. Sima (5 féle) sajtos pizza. A hónap pizzája (Pizza of the month) nevet viselte.
Evés után ismét ránk esteledett és hát persze, hogy megint belementünk a karácsonyi fényekbe! 😀 Korábban kinéztünk egy francia pékséget (macaron-pékség), hogy majd ott eszünk valami sütit kávéval, de a pizza után sajnos már nem fért belénk semmi sem. Pedig nagyon csinos kis sütik voltak, korábban már körülnéztünk…
Szóval feltöltöttük magunkat karácsonnyal, beszívtuk a hangulatot, újra megnéztünk mindent. Az úton jött egy feldíszített autó, már az is tök jól nézett ki, aztán észrevettem, hogy a sofőr pont úgy néz ki, mint Santa! 😄 Nagyon mókás volt, a kis atlétájában! Kiabálta, hogy Merry Christmas! 😀 Szerencsére pont le is tudtam fotózni.
A hazafelé vezető út már kicsit megint szenvedős volt a hídon át, nagyon fájt már a lábunk. De szerencsére amúgy nem laktunk messze. A hídon átérve egy kis utcán kell végigmenni és már otthon is voltunk. Másnap már indultunk vissza Charlotte-ba, ezért este össze kellett pakolnunk.
12/11/2024
A hazaútra is volt két tervünk: Fernandina Beach és Charleston lett volna a két megálló, de sajnos nagy esőzéseket jósoltak szerdára.
Mondjuk én nem panaszkodom, mert amíg ott voltunk, varázslatos idő volt. És hideg nem is lett, csak tényleg nagyon esett. Ezért aztán végül úgy döntöttünk, hogy maximum a floridai Visitor Center-nél állunk meg (ami idefelé ugye már zárva volt), meg aztán valamikor tankolni/pisilni.
Reggel 8:30 körül indultunk el és tényleg rövid időn belül leszakadt az ég. Nagyon durván esett, kb. 3 órán keresztül - pici szünetekkel. Annyira, hogy nem láttuk az előttünk lévő autókat sem. Szép időben sem szeretek autózni, így meg, gondolhatjátok… 😀
A Visitor Center kb. másfél órányira van St. Augustine-től, jó volt kicsit megállni. Bent van egy csomó információs kiadvány, ebből begyűjtöttem egy csomót, és ajándékba adnak egy kis pohár narancs- vagy grapefruit levet.
Nagyon finom volt mindkettő.
Ezt követően folytattuk az utunkat és tényleg csak egyszer álltunk meg tankolni. Egy kis kerülővel jöttünk haza, mert az autópálya felhajtónál óriási sor volt, így másik útvonalat javasolt a Waze.
Még elugrottunk a Lidl-be gyorsan bevásárolni, hogy ne kelljen később újra nekiindulni és kb. 17 órára érkeztünk haza.
Ez már megint egy nagyon szuper kis kiruccanás volt.
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
