Ha egy európai szurkoló a világbajnokságra gondol, valószínűleg először stadionok, zászlók, telt lelátók, sörözőkben nézett meccsek és izgatott tömegek jutnak eszébe. Az idei amerikai–kanadai–mexikói világbajnokságon azonban van még néhány dolog, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A hőség, (habár ahogy látjuk, abból most éppen Európának is kijutott, ott is jól befűtöttek) a páratartalom, a délutáni viharok, a villámlás. És időnként a kígyók.
Mert a nyári Amerika egészen más terep, mint egy európai futballtorna helyszíne. Itt már az is komoly feladat lehet, hogy valaki délután kimenjen a parkolóba anélkül, hogy úgy érezné, mintha egy hajszárítóval fújnák az arcát. A déli államokban nem is feltétlenül maga a hőmérséklet a legnehezebb, hanem az a bizonyos páratartalom, amelytől a 35-37 fok is sokkal többnek érződik.

Most, a világbajnokság idején ez különösen aktuális. Több helyszínen is extrém hőségre figyelmeztettek, ezért a meccseken kötelező hidratációs szüneteket tartanak. Ez persze a játékosoknak fontos, de a lelátón ülő szurkolóknak sem mindegy, hogy árnyékban, légkondicionált stadionban vagy tűző napon próbálják végignézni a mérkőzést.

Az amerikaiaknak ez nem újdonság. Itt nyáron az ember megtanulja, hogy kulacs nélkül nem igazán indulunk el, a boltba pedig kabátot viszünk a légkondi miatt, és ha délután sötétedni kezd az ég, akkor nem biztos, hogy csak egy kis eső jön.
A délkeleti államokban a nyári zivatarok szinte mindennaposak. Egyik pillanatban még süt a nap, a következőben pedig leszakad az ég. A villámlás miatt itt sok szabadtéri programot azonnal félbeszakítanak, és ez alól a foci-vb sem kivétel.

És akkor még ott van a hurrikánszezon is.
Június elejétől november végéig hivatalosan is tart az atlanti hurrikánszezon, ami persze nem jelenti azt, hogy minden nap hurrikán érkezik. Sőt, ilyenkor még egyébként viszonylag “biztonságban” vagyunk. De az is biztos, hogy a Mexikói-öböl, Florida és az atlanti partvidék környékén a szervezőknek a trópusi viharok lehetőségével is számolniuk kell.

És ha mindez nem lenne elég, néha az amerikai élővilág is beszáll a történetbe.
A német válogatott például Észak-Karolinában, Winston-Salemben alakította ki az edzőtáborát. Winston-Salem Charlotte-tól nincs túlságosan messzire, régebben mi is jártunk ott. De mivel a vb eseményeit nem igazán követjük, én is csak a hírekben olvastam, hogy a csapat tagjai állítólag egy mérges rézfejű kígyót, vagyis egy copperheadet is láttak. Ezek a kígyók Észak-Karolinában nem ritkák, de egy német játékosnak valószínűleg nem ez jut eszébe elsőként, amikor arra készül, hogy világbajnoki meccset játsszon.

Európában egy edzőtáborban az ember talán attól tart, hogy túl kemény a pálya, késik a busz, vagy nem megfelelő a szálloda. Amerikában viszont érdemes a földet is figyelni, mielőtt pályára lép valaki. 😂

Az biztos, hogy a világ minden tájáról érkező csapatok és szurkolók most nemcsak egy futballtornát ismernek meg, hanem az amerikai nyarat is.
A maga teljes, párás, légkondicionált, villámlós, néha kígyós valóságában.

A következő posztban pedig arról lesz szó, hogy a külföldiek mely dolgoktól kaptak kultúrsokkot… 🙂

A borítókép mesterséges intelligencia segítségével készült.