8/12/2026

A repülő 8-kor indult, így 6-ra kellett a reptéren lenni. Most is a saját autónkkal mentünk és a Shuttle parkolóban hagytuk. Itt eddig 7 USD/nap volt a parkolás díja, de a philadelphiai kaland óta felemelték az árát. Most 9 USD/nap. De még így is megérte. Hosszabb utazásnál már valószínűleg nem éri meg. 

Ezúttal átszállással utaztunk. Elsőnek Charlotte-ba mentünk. Ez egy nagyon rövid út. A repülési idő mindössze kb. 35-45 perc.

Na itt volt még egy érdekes dolog… Bemondták/megkérdezték a beszállás előtt, hogy van-e két összetartozó ember, aki hajlandó lenne átülni a vészkijárat sorába? Rajtunk kívül egy fickó jelentkezett, de mivel ő egyedül volt, ezért nem őt választották. Mi pedig bár nem tudtuk először, hogy miért jó ez nekünk, vagy mi szükség van rá, de jelentkeztünk. Szeretünk apró “napi jócselekedeteket” végrehajtani. Erre is így tekintettünk. Azt mondták amúgy, hogy két kisgyereket szeretnének egymás mellé ültetni, ezért kérik a cserét. Mondjuk azért azt elmondom, hogy rohadtul nem ült a helyünkön két kisgyerek… 😀 Mindegy. Annyiból jó volt, hogy legalább Csibi lába könnyebben elfért. Meg hogy ezt is kipróbáltuk. Én ugyanis nem tudtam, hogy ebben a sorban vállalnod kell, hogy vészhelyzet esetén cselekszel. Minden egyes utast (mind a hatunkat ez esetben) megkérdezett a légiutaskísérő, hogy vállalod-e, és határozott igennel kellett felelni. Nagyon őszintén én nem tudom, hogy mire lennék képes egy ilyen helyzetben. Szerencsére nem kellett, hogy kiderüljön! Érdekes élmény volt.

Átszállásra kicsit több mint egy óránk volt. Nem kellett nagyon messzire menni, a két kapu szerencsére viszonylag közel volt egymáshoz. De mindössze arra volt időnk, hogy elmenjünk mosdóba, meg gyorsan elszaladtunk az ablakhoz, hogy Charlotte látképére (a felhőkarcolókra) vessünk egy pillantást. Mire visszaértünk, már kezdődött is a boarding.

Valamivel több mint 4 órás volt az út és ezúttal szerencsére nem is tubussal repültünk. A gép szinte teljesen tele volt (a charlotte-i is). Útközben bemondta a pilóta, hogy nem tudunk a repülési magasságig felmenni, mert “túl nagy a forgalom”, jelentsen ez bármit is. (Mondjuk legalábbis durva! Néha elég para, ha belegondolok, hány gép van egyszerre a levegőben.) Így viszont nagyobb eséllyel lehet turbulencia. Volt is valamennyi, de nem volt vészes. (Még az én mércémmel sem.)

Láttuk a Grand Canyont felülről, az jó volt, meg amikor már közeledtünk Vegashoz és a városból is felismertünk egy-egy helyet. 

Az időeltolódás miatt kb. déli 12-kor érkeztünk meg. Mivel a repülőn nem adnak enni, csak egy kis minikekszet/perecet, ezért már éhesek voltunk. Így a reptéren beültünk egy egyszerű pizzériába és ettünk egy pizzát.  

De most már tényleg meg kell tanulni nekünk is, hogy mindig legyen nálunk valami harapnivaló a repülőn. Csak néztük, hogy mások mennyire felkészülten jönnek… 😀 

Szóval végre megérkeztünk. Mivel már jártunk egyszer Las Vegasban, ezért most nem lepődtünk meg azon, hogy gyakorlatilag már / még a reptéren is lehet kaszinózni, mert egy csomó játékgép van (konkrétan több mint 1400 (!!). A minap olvastam, hogy egy Anthony nevű férfi idén júniusban a C kapunál várakozva úgy gondolta, játszik egyet. Feltett 10 dollárt és 3,3 milliót nyert! Mekkora mázlista!! Ráadásul nem ez az első milliós reptéri nyeremény. 2025 májusában valaki ugyanitt csak a D kapunál 1,8 millió dollárt nyert egy mindössze 5 dolláros téttel! És korábban egy San Diegó-i férfi kb. 1,5 milliót nyert (ez esetben nem tudni, mennyivel játszott.) Mázlisták! 

Itt mesélem el azt a másik nagyon érdekes tényt is, hogy mindegyik napon esett az eső Vegasban az ottlétünk során. Nem annyira szokványos. De persze mellé dögmeleg is van. (Száraz meleg. Nálunk itt a keleti parton pedig a nagyon párás meleg szokott lenni.)

Hetek óta figyeltem az időjárást és annyiból szerencsénk volt, hogy az elmúlt hetekben 45-47 fokok voltak, most “csak” 30-35 volt. És persze az eső sem szakadt órákig, de attól még fura volt, hogy dörög meg villámlik…

Már az érkezésünkkor is így volt ez. A reptérről Uberrel mentünk a szállodába. Látszólag gyalog is közel lenne, de itt minden csak látszólag van közel! 😀

A szállodában nem tudtuk, hogy be tudunk-e már csekkolni, de megpróbáltuk. Van egy sor, ahol beállhatsz a klasszikus recepcióra, de már vannak automaták is, ahol be lehet csekkolni. Mi most ezt választottuk. Minden instrukció nagyon egyértelmű, könnyű követni. Még a szobakártyát is az automata dobja ki. Ami mondjuk azért érdekes, mert egy tök csupasz fehér kártya. A szobaszámról külön kaptunk egy nyomtatott papírt. 

Utána viszont segítségre volt szükségünk, mert azt már nem tudtuk, hogy merre vannak a szobák és hogy kell oda eljutni. 

Amikor az ember belép egy-egy szállodába, az olyan, mintha egy totál másik világba csöppenne. Ezt főleg itt a Paris-ban, a Venetian-ban és a Caesars Palace-ban éreztük így. Mert ezeknél a mennyezet olyan mintha egy kék ég lenne fehér bárányfelhőkkel. És persze hozzá még a tematika is francia / olasz. Mindenhol először a kaszinóba érkezel, aztán vannak kajáldák és viszonylag elszeparálva kezdődnek a szobák. 

A szobánk itt most a 27. emeleten volt. Ez egy picit kisebb szoba, mint amilyen a Luxorban volt, de ettől még kényelmes méretű. És mivel az időnk nagy részét nem itt töltjük, ezért sem számít.

Na leccucoltunk végre, de persze, nem láblógatás következik, hanem máris intéztünk egy programot. A Sphere-ben nem csak a koncert zajlik most, hanem az Óz, a csodák csodája című műsor is. Napokkal ezelőtt láttam a neten pár videót erről és már akkor tudtam, hogy tök jó lenne ezt is látni. Bár ennek ellenére Csibi hozta fel és már az indulás előtt akart jegyet venni. De mondtam, hogy inkább majd érkezés után, mert ha késik a gép vagy ilyesmi, akkor nem érünk oda. De minden rendben volt, így Csibi online meg is vette a jegyet a 17 órai előadásra. A jegy nem olcsó, cserébe viszont elég drága… 🙂 (248 USD kettőnknek) 

Gondoltuk, ahhoz is jó főpróba, hogy lehet eljutni a helyszínre és hogy megtudjuk, mennyire van ott  hideg. Mert azt olvastam, hogy eléggé le van hűtve a hely. Vittünk kardigánt, de semennyire nem fáztunk. 

De ne rohanjunk ennyire előre.

Gyalog indultunk neki a kalandnak. Úgy gondoltuk, hogy minden útba eső szállodán átmegyünk, mert ott legalább van légkondi, míg kint megsülsz /vagy éppen megázol. 😀

Így is tettünk. Mindenbe belekóstoltunk és még mindig too much… Egyébként az is érdekes volt, hogy mindössze 2 évvel ezelőtt jártunk itt és ahhoz képest is egy csomó változást érzékeltünk. 

Pár nappal az út előtt megnéztünk egy videót is a Youtube-on, hogy lehet átjutni a Venetian szállodán keresztül a Sphere-ig, de ha nem néztük volna meg, akkor is nagyon egyértelmű minden. Ki van táblázva, szóval csak követni kell a kiírásokat.

Persze, ha Ti is olyanok vagytok mint mi, hogy hajlamosak vagytok letérni az útról, akkor más a szitu. Egyszer egy kávézó elcsábított  minket, de utána gyorsan a helyes útra tereltük magunkat. 

Ahogy haladtunk a szállodán át, belebotlottunk egy hatalmas Óz-os installációba, amolyan fotópont jelleggel, ott persze muszáj volt megállni egy picit.

Van egy híd, amelyen keresztül közvetlenül a Sphere-hez lehet jutni, de ez valamilyen oknál fogva most le volt zárva, így leterelték a népeket és az utcán kellett menni még egy jó darabig. 

A Paris Las Vegas Hoteltől ez egy durván 30 perces séta. (Nekünk mindig több, mert imádunk bámészkodni.)

Azt még szeretném elmondani, hogy a kapuhoz érve gyakorlatilag egyetlen percet sem kellett várakoznunk, azonnal sorra kerültünk. A jegyet beszkennelik, utána biztonsági ellenőrzés van. Elég szigorú szabályok vannak arra vonatkozóan, hogy mekkora táskát vihetsz, meg mi lehet benne. Nekem pl. a kapunál azt mondták, hogy a fényképezőmet (egy nem túl nagy és nem is professzionális fényképezőről van szó) be kell zárnom csomagmegőrzőbe. Ezt amúgy nem tettem meg, mert nem is azt használtam, meg ahogy mondtam, nem is professzionális gép. A biztonsági ellenőrzésen amúgy simán átjut az ember, rám kb. rám néztek és mondták, hogy mehetek. (Persze a biztonsági kapun mindenkinek át kell menni.) 

És mielőtt Ózról is mesélnék, előtte szeretnék még a Sphere-ről pár keresetlen szót ejteni.

További képek