A következő programunk a FlyOver Las Vegas volt, amelyet már ismertünk, két évvel korábban ugyanis kipróbáltuk a vadnyugatot bemutató élményt. Annyira tetszett, hogy most mindenképpen szerettünk volna visszatérni, ezúttal pedig rögtön két „repülést” választottunk egymás után. 

A FlyOver egy különleges, több érzékszervre ható repülésszimuláció. Beülünk egy széksorba, becsatoljuk magunkat, majd az egész üléssor felemelkedik és előrebillen, a lábunk alatt pedig egyszerűen eltűnik a padló. Innentől egy hatalmas, mintegy 16 méter széles, ívelt gömbvászon tölti ki szinte a teljes látóterünket.

Az ülések a filmen látott mozgással összehangolva emelkednek, süllyednek és dőlnek, közben pedig szél, vízpermet és még különböző illatok is fokozzák az élményt. Ha egy hegygerinc fölött repülünk át, tényleg olyan érzésünk lehet, mintha a mélység fölött lebegnénk, egy vízesés közelében pedig még a permetet is érezhetjük az arcunkon. Pedig valójában természetesen nem repülünk sehova. Az agyunkat egyszerűen annyira sikeresen becsapja a hatalmas kép, az alattunk lógó láb, az ülések mozgása és a többi érzékszervünkre ható effekt, hogy néhány perc után már egészen könnyű elfelejteni, hogy egy Las Vegas-i épületben ülünk. 

“Felszállás előtt” még ejtsünk egy szót a mocskos anyagiakról. Egy repülés a helyszínen vásárolva 44 USD/fő, online 32 USD/fő. Ha duplázol, akkor 61,60/fő a helyszínen, online pedig 57,40 / fő. Viszont naptól függően is változhat az ár, mert 57,4 * 2 = 114,80, viszont mi csak 106,40 dollárt fizettünk. De ezt a honlapon úgyis lehet látni. Mindenesetre olcsóbb, ha online vesztek jegyet. 

És még egy fontos újdonság, 2 évvel ezelőtt még nem volt szabad fotózni és videózni, de most már lehet. Mi ennek ellenére kihagytuk, mert én egyrészt totál be voltam tojva, Csibi meg inkább élvezni akarta a látványt. 

Na most mesélek külön a kettőről, aztán még erre az előző gondolatra visszatérek egy pillanat erejéig.

Minden esetben van egy gyülekezőhely, ahol röviden elmondják mi vár Rád, aztán van egy kisfilm és utána kezdődik a “nagy kaland”. 😀

Van csomagmegőrző, de a kisebb cuccokat az ülés alá be lehet (kell) tenni. Be kell kötni magadat meg minden. 

Elsőként tehát a Call of the Canadian Rockies következett, amely a kanadai Sziklás-hegység fölé repít. Banff, Jasper és Yoho nemzeti parkjainak hegyei, türkizkék tavai, gleccserei és hófödte csúcsai fölött száguldunk, miközben időnként hegymászókat és síelőket is követünk a szinte megközelíthetetlen tájakon.

A felvételek elkészítése önmagában is komoly teljesítmény volt. Az egyik jégmászós jelenetet például huszonhétszer vették fel, mire a készítők elégedettek voltak az eredménnyel.

És itt tényleg nagyon sokat számít a FlyOver technológiája, mert amikor egy hegygerincen átbukva hirtelen megnyílik alattunk a völgy, az ember gyomra egy pillanatra akkor is összerándul, ha közben pontosan tudja, hogy valójában egy széken ül Las Vegas közepén.

Szó szerint szédítő élmény! 

Követtük a kijáratot majd mentünk is vissza a következőre, ami nem sokkal később már kezdődött is. Elég durva volt így egymás után a kettő. Itt várakozás közben beszédbe elegyedtünk egy házaspárral, akik valahol a környéken élnek. Kérdezgették, honnan jöttünk, voltunk-e már Vegasban vagy itt. Szóval kicsit dumáltunk, aztán bent is pont egymás mellé kerültünk. 

Kanada után tehát rögtön következett a Believe Chicago, a FlyOver egy másik élménye, amely ezúttal nem a természetbe, hanem egyenesen egy nagyváros közepébe repít.

És ez egészen más élmény. Ahelyett, hogy békésen siklanánk a hegyek és tavak fölött, Chicago felhőkarcolói között repülünk, épületek mellett zuhanunk lefelé, az utcák fölött száguldunk, és egészen közel kerülünk a város életéhez. Az egyik jelenetben például a magasból közelítjük meg a Chicago Board of Trade épületét, majd szinte végigzuhanunk az oldalán, hogy néhány méterrel az utca fölött egy autós üldözés közepén találjuk magunkat.

A zenét is kifejezetten Chicago sokszínű zenei világára építették: jazz, gospel, hip-hop és house kíséri a repülést.

Egymás után megnézve a két filmet különösen jól kijött, mennyire más élményt lehet ugyanazzal a technológiával létrehozni! Az egyikben a kanadai hegyek és tavak felett lebegünk, néhány perccel később pedig már Chicago felhőkarcolói között száguldunk. 

Ez a Chicago kemény volt, olyan volt mint egy hullámvasút. Különösen az a zuhanás volt extrém. De az egész sokkal “vadabb” volt, mint maga a vad természet! 😀 Én előtte azt gondoltam, hogy Chicago biztos olyan kis “semmilyen” lesz a másikhoz képest, aztán csak néztünk nagyokat! Még sikítoztunk is! Nagyon durva volt!! 

A mellettünk lévő két srác közül az egyik végig felvette a “műsort”. Én biztos rettegtem volna, hogy elejtem a telefont. Kicsit sajnáltam, hogy mi nem vettük fel, de azóta megnéztem a youtube-on és jó-jó, de nem adja vissza azt, amit ott átél az ember. Szóval, ha van lehetőségetek kipróbálni, akkor ne habozzatok. Egyelőre nem túl sok helyen érhető el. Ezekben a városokban van FlyOver: Las Vegas, Chicago, Vancouver és Izlandon Reykjavik városában.  (A Chicago műsort Izlandon nem játsszák (még)).

Ez ismét egy WOW program volt.