08/14/2026

A Forum Shops végén választanunk kellett: visszamegyünk a Caesars Palace kaszinója felé, vagy kimegyünk az utcára, és átsétálunk a LINQ Promenade-ra. Mivel ott még korábban nem jártunk, természetesen az utóbbit választottuk.

Az időjárásnak azonban más elképzelései voltak. Ahogy kiléptünk elég brutális felhők tornyosultak, majd az eső is esni kezdett, ráadásul dörgött és villámlott is, így a Promenade felfedezéséből végül egy sajátos „boltból ki, következő boltba be” program lett.

A LINQ Promenade a Stripről nyíló, szabadtéri sétáló- és szórakoztató negyed, amely üzletekkel, éttermekkel és bárokkal vezet egészen a végén álló hatalmas óriáskerékhez, a High Rollerhez.

Útközben természetesen egy édességbolt mellett sem tudtunk csak úgy elsétálni, így oda is bemenekültünk az eső elől, majd üzletről üzletre haladva végül eljutottunk a Promenade leglátványosabb pontjáig. Az első bolt amúgy egy I Love Sugar nevű bolt volt. Döbbenetes, hogy hányféle cukorkából / csokiból lehet válogatni. A dekor itt is tök menő, de a cukorka mennyisége számomra tényleg sokkoló! 

A High Roller csaknem 168 méter magas, és mikor 2014-ben megnyílt, a világ legmagasabb óriáskereke volt. Egy teljes fordulat körülbelül 30 percig tart, és a hagyományos kis kabinok helyett 28 hatalmas, üvegfalú, légkondicionált kapszula jár körbe rajta, amelyekből jó időben egészen elképesztő kilátás nyílik Las Vegasra. Mi azonban ezúttal nem mentünk fel. Mondjuk az eső, a dörgés és a villámlás közepette nem is éreztünk különösebb késztetést arra, hogy közel 170 méter magasból nézegessük a vihart. 😀 Sőt, könnyen lehet, hogy abban a pillanatban éppen nem is működött.

Így aztán maradtunk a földön, és folytattuk az eső elől menekülős Las Vegas-i városnézést. Egyébként kb. 10 perc után elállt az eső, már csak az ég morgott. Egyik nap állítólag akkora vihar volt, hogy a reptér is leállt néhány órára. De mi ebből semmit sem érzékeltünk, valószínűleg éppen bent voltunk valahol. 

Az eső utáni esti fények nagyon jók voltak, jó fotókat lehetett készíteni. Ismét a Bellagio szökőkútnál kötöttünk ki, ez bármikor irtó jó program. Nagyon szeretem. Esténként 15 percenként van és egyszerűen megunhatatlan és lenyűgöző! 

Viszont nem csak este, hanem már korábban többször is elnéztük az utca emberét (nem a turistákat). Hanem inkább azokat, akik itt “dolgoznak”, már amennyiben ezt annak lehet nevezni. Azokat, akik szórólapot osztogatnak, karkötőket árulnak, vagy éppen a bájaikat és minden egyes fotóért pénzt próbálnak elkérni. Vagy olyan “táncosok”, akik rohadt hangosra állítják a zenét és bemerevednek egy pózba és csak akkor táncolnak, ha pénzt adsz nekik. Ez most onnan jutott eszembe, hogy itt a szökőkútnál is volt ilyen, és persze senki nem adott neki pénzt. Ráadásul itt volt egy család három cuki gyerekkel, és a gyerekek megpróbáltak kontaktálni a táncossal, elkezdtek előtte állva táncolni. Semmire nem reagált az ember, ami szerintem kifejezetten bunkó húzás volt tőle. 

Vagy korábban láttunk egy dobost (jól dobolt egyébként), de pont láttam azt a jelenetet, amikor valaki lefotózta vagy levideózta és kb. követelte, hogy adjon neki pénzt. Szóval ezeket nem nagyon tudjuk hova tenni. És azon törtük a fejünket, hogy hány szórólapot/karkötőt kell szétosztania, hogy abból meg tudjon élni itt. Elgondolkodtató látvány. Ahogy a hajléktalanok is. Két éve kicsit kijjebb laktunk (a Luxorban) és azon a környéken is láttunk hajléktalanokat, de itt a Strip szívében most valahogy feltűnően sok ilyen ember volt. 

Na ez most csak eszembe jutott, mert azért a csillogás mögött nyilván van egy sokkal sötétebb valóság is! 

A szökőkút után már csak a szállodába tértünk vissza, mert ráadásul eljött az ideje a csomagolásnak is. Másnap már indulunk haza. Mondjuk meglehetősen későn, mert szombat este 10:45-kor indul a gépünk és csak vasárnap 8 körül érünk vissza Wilmingtonba. 

Még pénteken ki kellett deríteni azt is, hogy miután kicsekkolsz a szobából, hova lehet letenni a bőröndöt, mert ez itt egyáltalán nem volt egyértelmű. Kint az “érkezési oldalon” vannak ilyen londiner félék, és nekik kell odaadni a bőröndöt, akiktől kapsz cserébe egy bilétát. Ez nagyon fontos volt, mert szombatra is volt tervünk, és meg akartuk venni rá a jegyet. Viszont bőrönddel nem lett volna jó odamenni. 😀

További képek