12/17/2025

Utolsó napra az volt a terv, hogy felkelünk nagyon korán (ebből egy sima korán lett) és még reggeli előtt kisétálunk a Rockefeller fához, hátha korán még nincs tömeg…

Így is tettünk, gyorsan összeszedtük magunkat, és már indultunk is. Meglepően sokan voltak már ezen a korai órán is, de nyilván össze sem lehetett hasonlítani az esti tömeggel. Most tudtunk tök nyugodtan bámészkodni, fotókat készíteni minden irányból is.

Kora reggel már koriztak is a jégpályán, volt két nagyon ügyes lány, akik valószínűleg itt gyakoroltak, de kimagaslóan jól nyomták az amatőrök mellett. Én a Swarovski csillagot próbáltam lefotózni, mert az nagyon tetszik nekem.

Miután még utoljára jól kinézelődtük magunkat, elindultunk vissza a szállodába. Megreggeliztünk, aztán cuccostul levonultunk és kijelentkeztünk. A bőröndöket persze otthagytuk megőrzésre, mert a gépünk csak este fél 8-kor indul majd. Szóval rengeteg időnk van még.

Az első utunk a Roosevelt Island Tramway-hez vezetett. De mivel sajnos feltétlenül mosdóba kellett menni, ezért először is bementünk a Capital One Caféba, ahol én elszaladtam a mosdóba, Csibi meg ivott addig egy kávét. Mivel ez a mi bankunk, így itt mi kedvezményesen fogyaszthatunk. Jópofa, hogy ilyen is van.
Ezt követően folytattuk az utunkat és hamar meg is találtuk az állomást.

A Roosevelt Island Tram, avagy „az a lebegő izé Manhattan felett”.
Nem tudom magyarul minek kéne nevezni, libegő vagy drótkötélpálya. Na mindegy is, szerintem pontosan tudjátok, hogy miről van szó.

A Roosevelt Island Tram Manhattant köti össze Roosevelt Island-del, és az East River felett lebegve visz át pár perc alatt. 1976 óta működik. Eredetileg ideiglenes megoldásnak szánták, de annyira népszerű lett, hogy megtartották. És az a legjobb, hogy ugyanaz a jegy érvényes rá, mint a metróra.

(Ez jelenleg 2,90 USD, de január 4-től 3 USD lesz a menetjegy ára, és már a metrocard is megszűnik év végétől. De a mobilos megoldással nagyon-nagyon egyszerű a jegyvásárlás.)

Nagyon jópofa. Mondjuk szerintem nagyon sokan voltunk rajta, de meglepően nagy belülről. Igaz, hogy ülőhely csak pár darab van benne, de amilyen gyorsan átér a túlsó oldalra, annyit ki lehet bírni állva is.
És hát Roosevelt Island-re is régóta készültünk már, habár nem pont télen. Egy tavaszi vagy nyári napon szívesen visszajönnénk még.

Most annyira nagyon nem fogott meg, vagy lehet már csak kezdtünk elfáradni. Sétáltunk egy nagyot, megnéztük a kilátást és a karácsonyi dekorációt, aztán beültünk egy kávézóba, ahol kaptunk egy “vödör” cappuccinót! Nagyon helyes kis helyi kávézónak tűnt, sokan jöttek “régi ismerősként”. Kellemes hely. Ha erre jártok, igyatok Ti is egy finom kávét: Café Aviva (📍 559 Main St, New York, NY 10044).

Amikor elindultunk ide, akkor még az volt a terv, hogy ugyanúgy ezzel a Tram-mel megyünk vissza is. De a kávézóban új tervet szőttünk, mert tavasszal a Central Park mellett egy olasz étterembe is beleszerettünk és azt gondoltuk, hogy méltó zárása lenne az utunknak, ha ott ebédelnénk a hazautazás előtt.
Így aztán metróra kellett szállnunk és egy átszállással hamar a Bella Luna étteremhez érkeztünk (📍 574 Columbus Ave, New York, NY 10024).

Az étterem 12-kor nyit, mi kb. 12:20-kor értünk oda és pontosan ugyanoda ültettek minket, ahova tavasszal. (Teljesen más pincér volt!) De mi jót mosolyogtunk, hogy nem csoda, hogy ragaszkodunk helyekhez.
Az ebéd ismét nagyon finom volt, habár nekem mást hoztak ki, mint amit rendeltünk, de egy szó nélkül visszavitte a pincér és pár perc múlva megkaptam, amit tényleg kértünk.
Nem kapkodtunk, eléggé időben voltunk. Kb. 2 óra lehetett.

További képek