12/17/2025

Gondoltuk, akkor még úgysem sétáltunk eleget, most sétáljuk le az ebédet. Szóval ismét irány a Central Park.

A Central Park ezen részén nem nagyon voltunk még. Ahogy kanyargott a járda és fotózgattunk, Csibi arra lett figyelmes, hogy a galambok valamiért nagyon megriadtak. Egy sas repült a galambok közé és ahogy a galambok menekültek, a sas megragadott egyet a levegőben és a földre teperte. Ott várt egy picit, majd elrepült vele.

Így utólag visszagondolva, lehet az a sas volt, akit az egyik fa tetején láttunk, amikor bementünk a parkba.

Előszőr még nagyképűen azt hittük, hogy innen simán visszamegyünk a szállodáig gyalog, de aztán rádöbbentünk, hogy rohadtul nagyon messze vagyunk. (Az étterem a Central Park közepe után van bőven.) Szóval végül kb. 10 utcányit sétáltunk le és a Természettudományi Múzeumnál felpattantunk a metróra és azzal mentünk vissza a szállodába.

Egy kicsit megpihentünk, visszakértük a bőröndöket és aztán úgy gondoltuk, hogy kimegyünk a reptérre, mert igazából mindegy, hogy hol üldögélünk, mert itt már úgysem csinálunk semmit.

Ézékeny búcsút vettünk ettől a csodás 4 naptól és elindultunk. Az E metróval visszamentünk a buszhoz.

A busz teljesen tele volt, alig fértünk fel rá. Nagyon rossz volt így utazni, de mindegy volt már akkor. A repülőtéren nagyon gyorsan és simán átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen.
Ezt követően leültünk a szökőkút közelében és jó sokáig ott üldögéltünk. Csibi a Starbucks-ban (haha, ezúttal nem a Dunkinban) vett egy kávét (peppermintest!!! - most először kipróbáltuk és nem volt rossz) + valami fura üdítőt, de az meg kifejezetten nagyon finom volt.
A szökőkút pedig bizonyos időközönként egy tipikus New York-i, máskor pedig egy karácsonyi “számot’ adott elő. A vízre vetítettek bizonyos elemeket, zenére. A többi időben pedig csak szimplán jópofa volt.

Ezzel elvoltunk egy jó darabig, nem siettünk, mert folyton változtatták a kapunkat is, szóval gondoltuk, amíg eldöntik, hogy honnan megyünk, addig jó nekünk itt is.
Végül a kapunál még várni kellett egy kicsit, közben befutott a repülő is, és így tök pontosan 19:29-kor felszálltunk. Hivatalos menetrend szerint 21:22-kor érkezünk majd Wilmingtonba. (De fura, hogy nem Charlotte-ba!)

New York közelében még volt némi turbulencia, aztán viszonylag nyugodt körülmények között 21 óra körül szálltunk le Wilmingtonban.
Itt még jött egy repülő utánunk, de már így is tiszta üresnek hatott a reptér. Már egy csomó minden zárva volt és takarítottak. Na ilyet Charlotte-ban SOSEM láttunk. 🙂 Mármint nem a takarításra gondolok... Hanem, hogy üres a repülőtér.

Csibinek eddigre már nagyon fájt a lába, alig bírt jönni szegény, de valahogy elvánszorogtunk a shuttle busz megállójáig. Szerencsére nem kellett túl sokat várni. Rajtunk kívül egy idősebb házaspár és egy reptéri dolgozó jött még a busszal. Pár perc múlva már a saját kis autónkban ültünk és egy 30 percnyi autózás után majdnem pontosan 22 órakor végre hazaértünk.

Gyors fürdés és alvás, mert már szinte megszokhattátok, hogy nálunk nincs megállás. Reggel dolgozni kell.