12/15/2025

Ebben a szállodában a 4. emeleten van a reggelizőhely, szóval ott indítottuk a napot. Mikor mi mentünk, még nem voltak túl sokan, így könnyen találtunk üres asztalt, de egyébként is viszonylag nagy terem volt, így jól eloszlott a nép. A szokásos dolgok vannak reggelire: tojás, joghurt, gyümölcslé, kávé, tea, gyümölcs, egy-két muffin, palacsinta, gofri, itt meglepő módon volt egy csomó felvágott is, zöldségekkel. A tojás nekem általában nem ízlik a szállodákban, itt sem ízlett. Csibi legtöbbször azt eszik, én most pirítóst ettem felvágottal. A palacsintát kóstoltuk, de az sem volt nagy szám (kicsit ki volt száradva). Ettünk egy kis gyümölcsöt is, meg joghurtot. és persze az elmaradhatatlan narancslé + kávé. Az kötelező elem.

Amerikában kb. minden egyes szállodában lehet gofrit készíteni és az a megdöbbentő, hogy mindig mindenhol belebotlunk olyan emberekbe, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy kell használni. Vicces, hogy legtöbbször Csibi segít nekik. 😀 (Mi kb. a legelső amerikai utazásunk során megtanultuk, hogy kell használni.) Azt hinné az ember, hogy tudják. De nem! A másik megdöbbentő pedig, hogy ők általában nem desszertként eszik, hanem tojással meg bacon-nel, meg mártással. Fene a fura ízlésüket!

Reggeli után jól beöltöztünk és az volt a terv, hogy amíg még van látható mennyiségű hó, addig menjünk a Central Parkba. Így is tettünk. Tényleg egy viszonylag rövid séta után meg is érkeztünk.
A borzasztó hideg (-15 fokos) éjszaka után persze minden lefagyott, úgyhogy nem havas, hanem sokkal inkább jeges Central Parkban sétáltunk. Vagy helyesebb, ha azt mondom, hogy totyogtunk, mint a pingvinek.

Néhányszor úgy éreztem, hogy fel is fogjuk adni, mert hiába volt rajtunk rendes téli cipő, mégis csúszott a talpa és féltem, hogy el fogok esni. Szerencsére egyébként nem esett el senki. De nagyon óvatosan tudtunk csak haladni. Mondjuk ez nem volt baj, mert ha már nem is volt minden fa csupa hó, azért még így is nagyon szép látvány volt a sok fehér fa.
Láttunk cuki mókusokat, szép kis madarakat.

Majdnem 3 órát sétáltunk és elég nagy kört tettünk, mert a Columbus Circle-től indulva, elmentünk egészen a “turistás részig”, ahonnan a Pláza Hotelt látni. De aztán kitaláltuk, hogy a The Mall-on sétálva szeretnénk eljutni a Bethesda Szökőkútig és onnan még a Bow Bridge-ig. Így lett óriási kör a kicsinek tervezett sétából.
A The Mall egyébként olyan volt, mint egy jégpálya. Ahol lehetett én a hóban próbáltam inkább menni. Itt a Mall-on nem is tudtunk végigmenni. Az első lehetséges helyen kikanyarodtunk és inkább egy kis kerülővel, a hóban sokkal magabiztosabban járva jutottunk el a Bethesda teraszig.

Igazából volt egy-két vicces figura, mert voltak olyan csajok, akik tűsarkú cipőben (!) próbáltak végigmenni a The Mall totál jeges szakaszán. Nem tudom, hogy ők mire gondolnak ilyenkor. Na mindegy.
Ha totyogva is, de óriási élmény volt a hóban sétálni. Csak az lett volna még álomszerűbb, ha úgy történik, ahogy elképzeltem, hogy KÖZBEN esik a hó. De azért ne legyünk elégedetlenek!

Így is szuper volt. A Bow Bridge után már elindultunk kifelé, de szerencsére elkaptam egy beszélgetés foszlányát és arról beugrott, hogy a Strawberry Fields-en még nem jártunk és szerettük volna megnézni. Pár lépésre voltunk tőle, így gyorsan arra kanyarodtunk és hamar meg is találtuk.

A Strawberry Fields egy kis park, amelyet John Lennon, a Beatles együttes legendás tagjának emlékére hoztak létre. A név a Beatles híres dalából, a “Strawberry Fields Forever”-ből származik, egy John Lennon által írt számról. Maga a dal a liverpooli (Anglia) egykori Strawberry Field gyermekotthonról kapta a címét, amely Lennon gyermekkori otthona közelében található.

A park a Central Park West és a West 72nd Street sarkánál van, közvetlenül a Dakota Ház közelében. Ott, ahol Lennon és felesége Yoko Ono élt, és ahol John Lennont 1980. december 8-án meggyilkolták.

A memorial középpontjában egy kör alakú fekete-fehér mozaik található, rajta az „IMAGINE” szóval, amely John Lennon egyik leghíresebb, békéért és összetartozásért írt dalának címe.
A mozaikot az olaszországi Nápoly városa ajándékozta New Yorknak, és nápolyi kézművesek készítették, klasszikus görög-római minták inspirációjával.

Ez egy élő emlékhely. Gyakran borítják virágok, mécsesek és emléktárgyak az „Imagine” mozaikot. Ezeket a látogatók hagyják itt tiszteletből és szeretetből. John Lennon születésnapján (október 9.) és halálának évfordulóján (december 8.) sokan gyűlnek össze, zenélnek, énekelnek, vagy csendben emlékeznek. Most is voltak virágok és kis emléktárgyak.

Ezt követően elhagytuk a Central Parkot és elindultunk visszafelé. Ekkor már nagyon hideg volt és elég fáradtak voltunk, dehát ugyebár vissza kellett valahogy jutni a szállodába. Szóval csak mentünk, mentünk és mentünk.

A Columbus Circle-re visszaérve láttunk egy karácsonyi díszben tündöklő plázát, szóval betértünk még oda is, egy pár percnyi melegedés kedvéért. De innen már legalább közel volt a szálloda. Kb. olyan 12 óra körül értünk vissza. (Mondjuk voltak pillanatok, amikor a “közelt” is szörnyen messzinek találtuk. 😀)

A szállodában megettük a maradék pizzát, kicsit átmelegedtünk, pihentünk, néztünk valami karácsonyi filmet és aztán fél 4 körül újra nekiindultunk.

További képek