Charleston

Charlotte Észak-Karolina délnyugati határán fekszik, így pár perc alatt máris Dél-Karolinában találod magad.
Három órányi autókázás után megérkeztünk Charlestonba. Erről a városról mindenkinek az Elfújta a szél című film jut eszébe először, holott a filmet nem is ezen a vidéken forgatták. (Sok helyszínen, de főleg Kaliforniában.) Ez volt az első meglepetés.

5-én, miután megérkeztünk, először egy külvárosi szállodába (Aloft) mentünk. Na, ez a hely abszolút nem nyerte el a tetszésünket. Se a hangulata, se az elrendezése, semmi. Két-három napos üzleti út esetén még belefér, de hosszabb távon semmiképpen sem kényelmes.
A reggeli nincs benne az árban, viszont a fizetős reggeli kínálata igen szegényes (és persze még drága is). Két éjszakát bírtunk ki itt, majd átköltöztünk egy szintén külvárosi szállodába, amely sokkal barátságosabb volt. Ez a Residence Inn. Többek között azért volt jobb, mert ugyanazért az árért, apartman jellegű szobát kaptunk (hűtővel, mikróval, mosogatóval, edényekkel felszerelve). A reggeli is benne volt az árban, sőt mindezek mellett szinte minden nap kínáltak vacsorát is, ingyen. Ez csak a helyszínen derült ki. Itt ne valami nagy svédasztalos terülj-terülj asztalkámra gondoljatok, hanem mindig volt egy-két különböző étel (hot-dog, saláta, tésztafélék, ilyesmi). Ami viszont ennél is meglepőbb volt, hogy üdítőt, sőt még alkoholt is (sör, bor) adtak. (Az alkohol itt Amerikában nem éppen olcsó - ez ezért volt meglepő, legalábbis számunkra.)
Miután felfedeztük ezt a lehetőséget, próbáltunk ott vacsizni. 😀 De ha nem ott ettünk, akkor leggyakrabban a Ruby Tuesday-ba mentünk, mert ezt a helyet korábban már ajánlották, illetve ez volt legközelebb a szállodához.
Itt volt egy vicces sztori is. Egyik nap éppen arról beszélgettünk, hogy “hol vannak a magyarok”, mert ugye mindenki mondja, hogy mindenhol ott vannak… Hát aznap este úgy adódott, hogy a közvetlen mellettünk lévő asztalnál voltak. Szóval, megtaláltuk őket! 😀

Na de kanyarodjunk vissza az érkezéshez. Mivel hétvége volt, rögtön ki is használtuk az időt és megnéztük a belvárost.
A második meglepetés itt ért, ugyanis első pillantásra nem tetszett a város. Azt hittem, hogy itt a tenger, pálmafák, stb, ez tuti szerelem lesz első látásra. De nem így történt. Ahogy keresztülautóztunk a városon nagyon más benyomást keltett, kicsit sem fogott meg.

A parkolás egyszerű volt, már a szállodában kinéztünk egy parkolóházat a Waterfront Park közelében, onnan ugyanis gyalogosan elég sok hely megközelíthető. (A parkolásról egyébként az a tapasztalatunk, hogy helyenként eltér az ára. Hol olcsóbb, hol drágább. Itt 7 USD-t fizettünk a 2 vagy 3 órás parkolásért.)
A Waterfront Park egy kellemes kis hely, a Cooper folyó partján, az egyik látványossága a Famous Pineapple Fountain, egy ananásszal díszített szökőkút. Végigsétáltunk a parkon, utána pedig betértünk a kis utcácskákba, ami felért egy igazi időutazással.

Az eddig Amerikában látott városoktól teljesen eltér minden, ami itt fogadott minket.
A város a gyarmati időket idézi: szűk, macskaköves utcák, az évszázados házakat gázlámpák fénye világítja meg esténként. Szinte láttuk magunk előtt, ahogy az utcákon és a házak tornácain megelevenedik a régmúlt: az ültetvényes rabszolgatartók, korabeli ruhákban sétáltgató hölgyek.

Felidéztük a történelmi tényeket és már ez a séta is igen gondolkodóba ejtő lett, mindamellett, hogy nagyon hangulatos és szép a város.
Az Old Slave Mart Museum nagyon érdekelt volna minket, de ide sajnos nem tudtunk eljutni nyitvatartási időben. Hétvégén nincs nyitva, hétközben pedig csak munkaidőben lehet jönni, de akkor mi is dolgoztunk. Ez az épület korábban rabszolgapiacként működött, most pedig múzeum, de erről sajnos nem tudunk mesélni.
Órákon át kóboroltunk ebben a történelmi hangulatban, mire visszaértünk a parkhoz.

Időközben megéheztünk, így kerestünk egy helyet, ahol valami egyszerű kaját lehet kapni.
Végül egy ír kocsmába tévedtünk be, ami ugyan elég zajos volt, de jó volt az étel, nem is volt drága, de elsősorban a dekoráció miatt érdemel említést, ugyanis az egész pub egydollárosokkal van “kitapétázva”.