Hontalanul, vagy mégsem?!

A szálloda bármilyen kényelmes is volt, nyilván egészen másmilyen mint a már jól megszokott kis apartmanunk. De egész jól alkalmazkodtunk a körülményekhez, már nagyjából rutinból öltöztünk a bőröndből (na jó, nem… itt azért voltak nehezebb pillanatok is 😄).

Május 3-án átköltöztünk tehát és megpróbáltunk berendezkedni a következő két hétre. Pakolásztunk, elmentünk enni, majd megcsörrent Csibi telefonja.
A főnöke volt, aki kérdezte/közölte, hogy akkor el kéne utazni Charleston-ba egy vagy két hétre. Csibi vázolta a főnökének, hogy mi a helyzet velünk, így ha megoldható, én is mennék.

Mivel Charleston autóval is megközelíthető helyen van - kb. 3 órányira tőlünk -, így ennek nem volt akadálya. Meg egyébként is Csibi főnöke nagyon rendesen állt a dologhoz, tulajdonképpen így tudott nekünk segíteni ezt a két hetet - anyagilag is - átvészelni, mert így nem nekünk került pénzbe a két hét szálloda.
Megbeszélték a részleteket, abban maradtak, hogy vasárnap elindulunk.

Szombaton volt a házassági évfordulónk, azt egy közeli étteremben megünnepeltük, majd este szépen újra, immár sokadszorra összecsomagoltunk. Vasárnap reggeli után kijelentkeztünk (itt szerencsére nem csinálnak abból problémát, hogy bár két hétre foglaltál, két nap után elhagyod a szállodát, így semmi extra díjat nem számoltak fel).

Kijelentkezés után buszra szálltunk és óriási kitérővel kimentünk a repülőtérre a bérautóért.

A reptér egyébként egészen közel van, de tömegközlekedéssel csak úgy lehet eljutni innen a külvárosból, hogy bemész a városba, majd onnan egy másik busszal ki a repülőtérre. Felvettük az autót, visszamentünk a szállodába a csomagjainkért és újból útra keltünk.

előző következő