Dana Point 35-40 perce van a szállásunktól déli irányba.

Ezúttal előre megvettük a jegyet a hajókirándulásra, mert tudtuk, hogy ezen a hétvégén biztos nem kell dolgozni. (Végül amúgy kellett, de szerencsére nem veszélyeztette a programunkat.) Jóval előbb érkeztünk, hogy kicsit felfedezzük a helyet.

Nem volt egyértelmű, hogy kik és mikor állhatnak meg a parkolóban, így ezzel jó pár percet elvacakoltunk.

A parkolóban már hallottuk, hogy valahol fókák ugatnak, így egyből abba az irányba mentünk és le is ragadtunk egy időre a fókákat bámulva.

Miután elszakadtunk a fókáktól, megkerestük a programszervezőt és beváltottuk a jegyünket. Ezután még volt egy óránk sétálni. Az idő szerencsére nagyon jó volt. A kikötőben sokféle étterem van és nagy a nyüzsgés.

Éppen időben érkeztünk vissza a hajóhoz, de akkor már sokan álltak ott. Érkezési sorrendben szokás várakozni, ezért szerencsére tülekedés sincs.

A hajóra kényelmesen felfértünk és próbáltunk úgy helyezkedni, hogy tudjunk majd képeket készíteni.
A kikötő melletti mólón pelikánok százai napoztak.

15-20 percig hajókáztunk, mire találkoztunk a bálnával.
Nehéz szavakkal kifejezni azt az érzést, amikor felbukkan ez a hatalmas teremtmény a vízből. Egy biztos: életre szóló élmény!
Szerintem minden természetet kedvelő ember álma, hogy egyszer közelről is láthasson bálnát. Az eszeddel tudod, hogy mekkora, de mikor a valóságban megpillantod még a szád is tátva marad. Legszívesebben megállítottuk volna a pillanatot. Fenségesen méltóságteljes. Legalábbis akit mi láttunk, ilyen volt. Köztük is vannak játékosabbak, meg vannak visszafogottabbak. Ő inkább ilyen volt. Egy kicsit talán szégyenlős is, de mi boldogok voltunk, hogy egyáltalán megmutatta magát.

A delfineket ma hiába vártuk sajnos. 🙁

A hajón egy idő után már hűvös volt a menetszél miatt, még jó hogy vittünk kabátot.

A kirándulás után a kikötőben vacsoráztunk. Kint ültünk le, de mivel a nap is lemenőben volt már, itt is hamar fázni kezdtünk. Miután lemegy a nap, itt sincs meleg.

További képek