Bálnalesen

6/21/2022

A szállodában van mosoda és már időszerű volt egy mosást is beiktatni, amit amúgy rögtön vasárnap este le is tudtunk.
Itt is 2-2 USD (mosás-szárítás). De most itt nem is ez a fontos, hanem a mosoda mellett van a bizniszcenter, ahol vannak kirakva mindenféle prospektusok, a közeli látnivalókról és programokról.

Innen leemeltem néhányat még szombaton vagy vasárnap és köztük volt egy bálnales program is.
Na a helyzet az, hogy a bálnalest egyáltalán nem terveztük erre az utazásra.
Eszembe sem jutott, amikor a programokat próbáltuk összerakni.
2020-ban kétszer is voltunk bálnalesen, szóval tényleg indokolatlan is lett volna. De itt aztán valahogy befészkelődött a gondolat a fejembe.
Csibi ezért vasárnap este a neten le is foglalta a jegyeket keddre. Azt hiszem, ez volt a legdrágább programunk: 246 USD volt kettőnknek.
Úgy hirdetik magukat, hogy ők a legjobbak, ráadásul ha esetleg nem látsz a túra során bálnát, akkor kapsz egy később bármikor felhasználható (soha le nem járó) kupont, amivel bármikor máskor még egyszer visszamehetsz egy újabb körre.
Ez egy 4,5 órás program, talán a leghosszabb, amin részt vettünk eddig.
Egy dolog miatt kicsit aggódtunk: hogy mennyire fogunk fázni kint a vízen. Hiszen amúgy is meg vagyunk fázva és túl sok meleg ruhánk sincs.
Próbáltunk beöltözni, de persze nem bizonyult elégnek.

Na de akkor lássuk csak: korán kellett kelni, a program 10-kor kezdődött.
Gyors reggeli. Ma már nem késtünk el… 😄 A bácsi onnan kezdve mindig extra kedves köszönéssel fogadott minket!
Reggeliztünk, aztán elindultunk, mert Santa Barbarából indul a hajó. Ami nincs messze, 8-10 perc mindössze.
Hamar át is értünk, azt azonban nem tudtuk, hogy pontosan honnan is megy majd a hajó. Először rossz helyre mentünk, szóval már kicsit kezdtünk aggódni, nehogy lekéssük az indulást.
Keringtünk egy jó nagyot, mire végre leparkoltunk. Nagyjából ugyanott, ahol pár nappal ezelőtt, csak a parkoló másik oldalán. Tehát 2 USD / óra a parkolás díja.
Siettünk, de még szerencsére így is időben voltunk, aztán megpillantottuk a Condor Express-es hajót és a kis irodát/boltot is, ahol fel kell mutatni a jegyünket.
Kaptunk cserébe egy “boarding pass-t”, aztán beálltunk a sorba és várakoztunk.

Jött a kapitány és elmondta, amit olvastam is korábban, hogy ha nincs bálna, akkor van voucher, de sajnos most nem tud mit ígérni, mert az elmúlt három héten nem vagy alig láttak bálnát.
Egyébként ez itt egy nagyon szerencsés hely, mert pont erre halad a bálnák migrációs útvonala és nagyjából egész évben van esély rá, hogy az ember valamerre bálnát lásson. Van egy úgynevezett Whale Trail - ez Kaliforniában legalább 19 várost érint, ahol bálnákat lehet látni.
Kalifornia a világ egyik legjobb bálnaleső helye. Évente körülbelül 20 000 szürke bálna tesz meg egy 6000 mérföldes utat Alaszka és Mexikó között – majd vissza.
Többféle bálnát is lehet itt találni, ezért a különböző fajok “szezonja” különböző időkre esik. Decembertől áprilisig például a szürke bálnák láthatóak és a “nyári időszakban” júniustól szeptemberig pedig a kék bálnák.

Na de most ugyebár úgy szálltunk vízre, hogy az utóbbi hetekben nem történt semmi…
Én valahogy azonban ennek ellenére is bizakodó voltam!
Az út egyébként nagyon hosszú, mert egészen a Channel Islands-ig megy a hajó és onnan fordul vissza, ezért is 4,5 óra.
Az elején még nem is fáztunk, szóval jól indult minden. Aztán persze egyre szelesebb és hidegebb lett az idő, nem volt túl kellemes.
De amikor megpillantasz egy bálnát, akkor minden bajod elillan.
Csibi elsők között szúrta ki a bálnát, aki egy humpback whale, vagyis hosszúszárnyú bálna.

Sajnos nem emelkedett ki magasra a vízből, viszont elég hosszú ideig hagyta magát csodálni.
Többször is felbukkant és közelebb is mentünk hozzá, de nyugi, nem túl közel! Nemrégiben láttam egy videót, amit Mexikó közelében készítettek, hogy egy bálna pont úgy ugrott ki a vízből, hogy egy kiránduló hajóra esett vissza. Én ilyet nagyon nem szerettem volna, elsősorban a bálna testi épsége miatt nem. (Bár lehet az emberek rosszabbul jártak, mint a bálna.)
Szóval az már itt eldőlt, hogy mi tutira nem fogunk vouchert kapni! 😀
Miután itt jó hosszasan elidőztünk, mentünk tovább. Valami óriási szélvihar lett csak úgy dobálta a hajót a szél, nagyon hideg volt. Megpróbáltunk kicsit szélvédettebb helyre húzódni, de nem állítanám, hogy ott nem fáztunk.
Na de ugyebár kit érdekel a hideg, amikor újabb csoda történik.
6, azaz hat blue whale, vagyis kék bálna bukkant fel a közelünkben.
A kék bálna a valaha ismert legnagyobb állat az egész világon. Az elején az önkéntesek mutattak is egy képet viszonyításképp, hogy el tudjuk képzelni, mekkora is.

Mi most kettőt láttunk gyakorlatilag közvetlen közelről és egyszerre, egymás mellett, a többit csak a távolban, ahogy fújták ki a levegőt. De ezt az élményt nagyon nehéz szavakba önteni.
Láttam a túraszervezőket, akik szó szerint ugráltak és tapsoltak örömükben. Mi pedig kb. letaglózva néztük ezeket a gigantikus állatokat. Ami még nagyon durva volt, ahogy hallani lehetett azt, ahogy fújják ki a levegőt.
Azt hiszem, ez olyan valami, amit soha az életben nem fogunk elfelejteni.
Ők is többször felbukkantak, persze teljes pompájukban onnan, ahol álltunk, nem igazán lehetett őket megörökíteni, de szerintem azért ezek a képek is segítenek, hogy Ti is el tudjátok képzelni.
Ez akkora élmény, hogy tényleg nagyon nehéz elmondani!!

Utána láttunk még néhány különleges fajtájú delfint, ahogy a kapitány mondta.
De ami ezután jött, az már tényleg minden de minden képzeletet felülmúl.
Egyszer csak közel 1000 (!) delfin bukkant fel a hajó körül és ott ugrándoztak ki a vízből hosszú-hosszú perceken keresztül. Nem egy, nem néhány, hanem 1000!! El tudjátok képzelni??

Ez olyan volt, mint egy tündérmese, jobban mondva egy delfinmese!!
Volt mit feldolgozni!!

Igazán jól sikerült a spontán bálnales! 😀 Meghoztuk a szerencsét a túraszervező cégnek is, de azt gondolom, hogy mi magunk is piszok szerencsések vagyunk, hogy mindezt átélhettük!

A visszautat már lent töltöttük a kabinban, hogy ne fázzunk teljesen szét! 😀
Elég hosszú volt, kb. tényleg pont 4,5 óra lett a vége!

A kikötőbe visszaérve kedvünk támadt egy kicsit még csatangolni, meg persze gyorsan felolvadni a napon! 😀
Amikor reggel jöttünk és “eltévedtünk”, akkor láttuk, hogy szuper pálmás sétány van a másik irányban, így aztán egy kicsit sétáltunk és közben kerestünk valami éttermet, hogy meg is ebédeljünk.
Nem túl sok minden volt nyitva, van, ami csak később nyitott. Aztán találtunk egy mexikói éttermet, oda mentünk be.
Flor De Maiz a hely neve, elsőre kicsit puccosnak tűnt a korábbi éttermekhez képest, ahol ettünk. Egy óriási társaság evett éppen mögöttünk, tele volt a hely.
Az étlapot nézve is nehéz helyzetben voltunk, mert nem nagyon tudtuk, mi mit takar… (pedig még spanyolul is tudok!) 😀 szóval próbáltuk a legegyszerűbb ételt kiválasztani: kértünk egy guacamole-t meg egy tacos de camarón-t. A guacamole 12 USD, szerintem nem éppen olcsó és egy pici tányérnyit kapsz mindössze, de legalább finom volt.
A tacos pedig 22 USD volt, ez sem volt túl nagy, de egyébként elég volt, jóllaktunk ezzel is.
Az italt meg valamiért fel sem számolták. Szóval így adókkal együtt azt hiszem 36 USD volt.
Szép hely, de mondtuk, hogy jó nekünk az is, ha valami egyszerűbb helyre térünk be! 😄

Még egy kicsit sétálgattunk a környéken, lejártuk az ebédet, aztán visszamentünk a parkolóhoz. Majdnem 6 órát voltunk el, így 12 USD lett a parkolás díja.

Utána visszamentünk Goletába, ahol a szállásunk volt és estefelé még vettünk egy pizzát ugyanott, ahol az első este. Rendelni akartunk, de valamiért bonyolult volt a honlap, szóval odamentünk, megrendeltük, csak ezúttal elvitelre. Én vártam, addig Csibi átugrott a szomszédban lévő Walgreens-be vízért, mert kezdtünk kifogyni belőle.
Mire visszajött, a pizza is kész lett. Ezúttal a legkisebb méretű Hawaii-t rendeltük. Ez is nagyon finom volt, de a pepperonis mindent visz! 😀

További képek