Santa Barbara

6/22/2022

Hihetetlen, hogy amikor az ember nyaral, mennyire gyorsan telik az idő és csak úgy fogynak a napok…
Kalifornia meg olyan különleges hely, hogy nagyon, ezért kicsit már fájni kezdett a szívem, hogy máris szerdánál tartunk.
Mára Csibi nézte ki a programokat: Santa Barbarát fogjuk felfedezni kicsit tüzetesebben!

Első utunk az Old Mission Santa Barbara nevű helyre vezetett.
A hatalmas kettős harangtornyokkal, buja kertekkel és a fenséges San Ynez-hegyekkel a háttérben a Mission a város egyik legfestőibb nevezetessége.

Az Old Mission Santa Barbara egy spanyol misszió. Gyakran a „Missziók Királynőjeként” emlegették, Fermín Lasuén atya alapította a ferences rend számára 1786. december 4-én, Szent Borbála ünnepén, a tizedik misszióként a később 21 misszióval Alta California-ban.

Története két évszázada során a Santa Barbara Misszió számos változáson ment keresztül. Három vályogtemplom épült itt, mielőtt a jelenlegi templomot 1820-ban felállították. Két nagy földrengés kis híján elpusztította: az első 1812-ben egy új és erősebb templom építésének lendületét adta; a második, 1925-ben, jelentős károkat okozott, és ismét újjáépítést igényelt.

A belépő 15 USD/fő, a parkolás ingyenes a misszió parkolójában.
Maga a templom tényleg varázslatosan fest a hegyekkel és a pálmákkal a háttérben.
Az előtte lévő téren pedig a földön különböző graffitik láthatóak, nagyon élethűek és nagyon szépek!

Természetesen be is mentünk. Nagyon szép a templom kertje, csodás növényekkel, az elmaradhatatlan kis kolibrikkel, kaktuszokkal, pálmákkal.
Van múzeum, ahol a misszió történetét lehet megtekinteni.

De mi is az a misszió?

A spanyol korona kaliforniai gyarmati társadalom felépítésére irányuló stratégiája a ferences testvérekre támaszkodott. Céljuk az volt, hogy az őslakos népeket áttérítsék egy új vallásra és beépítsék őket a spanyol kultúrába. A missziók voltak ennek a helyszínei, mint az evangelizáció és az oktatás központjai. De persze sokan nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy mit jelent a kereszténységre való áttérés, vagy hogy egy új életforma milyen hatással lesz rájuk.
Míg a missziók a ferences evangelizáció központjai voltak, a kaliforniai bennszülött népek építették az építményeket és a missziók lakóinak többségét alkották. Általában csak egy vagy két atya tartózkodott velük. A missziós időszak csúcspontján az egyes missziókban élő bennszülött lakosság több száz és majdnem 3000 között mozgott.
A missziókat átmeneti intézményeknek szánták. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a misszió által ellenőrzött területeket vagyonkezelésben tartják és egy napon visszaadják az őslakosoknak. De persze ez nem így lett. 1810 és 1821 között háború lett belőle a mexikói függetlenségért, 1834 és 1836 között pedig a misszió rendszer megszűnéséért harcoltak.

A missziós időszak általános hatása az őslakos közösségekre pusztító volt, mivel a behurcolt óvilági betegségek súlyos népességcsökkenéshez vezettek. Az őslakos közösségek küzdöttek azért, hogy megtartsák kultúrájukat, nyelveiket és hagyományaikat.

Megint egy igen elgondolkodtató kirándulás ez!

De még a Föld napjára utaló kis kiállítás is látható itt, hiszen ez is egy misszió, vagyis küldetés.
Ha emlékeztek, nemrég amikor a Föld Napjáról írtunk, abban is elhangzott, hogy az egész onnan indult, hogy 1969-ben Santa Barbarában történt egy hatalmas olajszennyezés.
Manapság rengeteg helyi környezetvédő próbálja óvni a természetet és környezetünket. Arra hívják fel a figyelmet, hogy tulajdonképpen bárki lehet környezetvédő!!!
Sőt, van itt egy “szelfipont” is, ahol arra biztatnak, hogy készíts szelfit Kalifornia állam virágával, a kakukkmákkal, vagy ismertebb nevén a kaliforniai pipaccsal és mondd el, Te mit teszel a környezetért.

A múzeumon kívül meg lehet nézni a templomot, ami nagyon szép, aztán a temetőt és a mauzóleumokat és kint még egy rózsakert is látogatható.
A jegy vásárlásakor adnak egy térképet, ami megmutatja a javasolt haladási irányt, illetve azon pontokat, ahol QR kód van elhelyezve. A telefon segítéségével további információkat lehet meghallgatni.

The De La Guerra Family Tomb:

A rózsakert felől visszanézve ismét nagyon szép látvány vár az emberre, ráadásul még piknikezni is lehet a hatalmas zöld réten.

A rózsakert pedig szerintem a valaha látott leggyönyörűbb rózsakert! Nagyon szépen gondozott, rengeteg féle, fajta és színű rózsa pompázik. Egyszerűen csodálatos! Ilyen szépet még soha nem láttam.

További Old Mission Santa Barbara képek

Idefelé jövet láttunk egy pár szép épületet, úgyhogy megbeszéltük, hogy lesétálunk még azokhoz, hogy közelebbről is megnézzük őket. Óriási meleg volt megint, majd megsültünk, de csak mentünk és mentünk. Tisztára kitikkadtunk!

Amikor már teljesen elfáradtunk, akkor viszont elindultunk visszafelé és itt is, az utcasarkon, a ház falában egyszerűen ott áll egy “ima a békéért”. Ezek tök apró dolgok, de annyira feldobják az egészet, hogy csak na! Imádjuk!

Innen elmentünk a belvárosba. Egy parkolóházban parkoltunk le. Az egész városban úgy van, hogy az első 75 perc ingyenes, utána óránként 1,50-2,50 USD közötti összeget kell fizetni.

A Történelmi Múzeumban kezdtünk, ahová a belépés ingyenes, adománnyal lehet a múzeumot támogatni (mi is így tettünk).
Négy különböző tárlatot lehet megtekinteni.

Az első: Edward Borein kiállítás.
Edward Borein fiatalemberként bebarangolta a nyugati államokat és területeket, valamint Mexikó nagy részét, cowboyként dolgozott és művészi tehetségét felhasználva megörökítette ezeket az élményeket. A Nyugat iránti mély vonzalmát kifejlesztve és szabad cowboy-életmódjából táplálkozva hamarosan a cowboy- és az indián élet spontán rögzítőjeként vált ismertté.
Harmincas évei elején Borein úgy döntött, hogy profi művészként folytatja karrierjét és New York Citybe költözött, de később visszatért szülőhazájába és állandó műtermet alapított.
Rézkarcjai, akvarelljei és rajzai miatt hamar az amerikai Nyugat egyik legkiválóbb művészeként ismerték el.
Edward Borein 1945-ben bekövetkezett halála után számos prominens polgár készített egy korlátozott kiadású kiadványt, a Nyugat rézkarcai címmel, hogy emléket állítson neki. Felesége a Santa Barbara Történelmi Társaságot (jelenleg Santa Barbara Történeti Múzeum) választotta férje hagyatékának tárházává és számos műalkotást és személyes tárgyat adományozott.

A második tárlat a felelősségteljes felfedezésről szól, a különböző tájegységeket mutatja be.

A harmadik Huguette Marcelle Clark munkáiból készült kiállítás. Huguette amerikai festő, örökösnő, aki William A. Clark montanai szenátor és iparos legfiatalabb lánya. Korai életét Párizsban töltötte, majd New Yorkba költöztek.
Hatalmas családi birtokaik voltak. Élete nagy részét azonban a nyilvánosságtól távol töltötte, idejét a festészetnek és művészeteknek szentelte. Egy betegség miatt hosszú éveket töltött kórházban, így a birtokaira sosem tért vissza.
2011-ben 104 évesen halt meg és több mint 300 millió dolláros vagyont hagyott maga után, melynek nagy részét jótékonysági célra ajánlották fel. Itt pedig a festményeiből látható kiállítás.

Az utolsó tárlat pedig Santa Barbara történetét mutatja be, valamint az itt élő, a városra fontos hatást gyakorolt családokat.
Többek között a De La Guerra családét. Ez a család volt a legbefolyásosabb és legerősebb a déli parton a spanyol és mexikói uralom idején.

A spanyol származású José de la Guerra y Noriega volt a család alapító tagja, aki nagyon sok fontos és felelős pozíciót töltött be, többek között a Santa Barbara Presidio parancsnoka volt 27 éven át. Birtokuk Santa Barbara szociális központjává vált.

További képek a múzemból

A Santa Barbara Presidio-t 1782. április 21-én alapították, miközben az amerikai függetlenségi háború dúlt az egész kontinensen. Spanyolország korábban három másik presidiót épített San Diegóban, San Franciscóban és Montereyben.

Ezek nagyon fontos szerepet játszottak: megvédték a missziókat és a telepeseket a támadásoktól, idegen inváziótól.

A következő állomás pedig a Bíróság épülete. Csodálatos környezetben, pálmafákkal és zöld területtel körülvett helyen fekszik. Az épületébe is be lehet menni, táskaellenőrzést követően, ingyenesen.

A tetején (4-5 emelet magasságban) van egy kilátó, ahova lifttel (és persze gyalog is) fel lehet menni.
Sajnos negyed órával zárás előtt értünk oda, így túl sok időnk erre sem maradt, de nyilvánvalóan kihasználtuk ezt a kicsi időt is és felmentünk. A kilátónál kezdtünk. Minden irányban ki van táblázva, hogy mi látható a messzi távolban… El lehet látni az óceánig, meg persze a körben fekvő hegyekig is. Csodás panoráma nyílik onnan fentről.

Miután jól körbejártuk, gyalogosan indultunk lefelé, hogy bepillantást nyerhessünk az esetleges további látnivalókba.
Először is egy óratoronyhoz értünk, ahol pont megszólaltak az órák. Nagyon érdekes volt.
Aztán tovább haladtunk lefelé: Itt is a spanyolos stílus dominál, színes csempefalak, boltíves megoldások. Nagyon szép az épület. Az egyik terem is nyitva áll, ahova be szabad menni. Az különösen szép szerintem.
A többi hely, ha még volt bármi is nyitva, számunkra sajnos már nem volt látható, mert lassan de biztosan el kellett hagyni az épületet. Amúgy éppen akkor egy esküvő/esküvői fotózás is zajlott a kertjében. Kellemes környezet egy fotózáshoz!

Ekkor ismét eljött az idő, hogy keressünk egy éttermet. Csibi talált egy szimpatikusat a térképen, szóval elindultunk abba az irányba. De aztán persze természetesen még jó sok időbe telt, mire el is jutottunk oda, hiszen úton-útfélen találtunk valami szobrot, teknősös szökőkutat, delfineket, melyeket muszáj volt lefotózni.

Az étterem, a Benchmark Eatery, mely egy sarkon áll. Itt úgy néz ki, hogy van benti része, meg kinti (de fedett) része is, ahol le lehet ülni. A pultnál kell rendelni, ki is fizeted az ételt, amit majd kihoznak Neked. Ezért aztán, mikor végzel, már nem kell várni senkire, hanem csak felállsz és mész is.

Csibi hamburgert kért én meg egy szendvicset. Általában minden mellé jár a sült krumpli, Csibi ezúttal lecserélte hagymakarikára. Kint ültünk le, hamar jött az étel, minden finom volt (mint általában) és mindenki nagyon kedves. Itt sehol nem találkoztunk még olyan étteremmel, ahol ne jöttek volna oda többször megkérdezni, hogy minden oké, rendben van az étel?!

Amúgy ha marad étel, amit nem tudsz megenni, akkor kint van egy asztal, azon vannak dobozok, meg kis szatyor. Egyszerűen elcsomagolod a maradékot és majd később megeszed. (A többi helyen kérni kell, hogy csomagolják be, itt így volt megoldva.) Ez most kb. 33 USD volt.

Felfedeztük, hogy itt egy sétáló utca van, ezért azon indultunk el, de ekkor már irányba tettük magunkat és az autó felé haladtunk.
Egyébként ebben a városban is sok hajléktalant láttunk. De itt is igaz, amit már eddig is mondtam: nem zavarnak, nem szólnak hozzád, csak szomorú látvány számomra mindenhol.
Egyébként nem igaz, hogy nem szóltak hozzánk, mert az egyik néni mondta, hogy nagyon tetszik neki a pólóm és a nadrágom…
De nem volt tolakodó, vagy bunkó, hanem tök kedvesen csak ennyit mondott. Nem tudom, hogy így szerette volna-e elkérni, mert ez nem derült ki. 😄

Ekkor már elég fáradtak voltunk, meg Csibire az étterem után órákon át tartó csuklás jött rá, amitől már ekkor is eléggé szenvedett. A parkolásért 3 USD -t kellett fizetnünk. Lejárt a 75 perc és ennyi lett utána a végeredmény.

Még volt egy helyszín, ahova el kellett jutnunk.
Igazából már jártunk a környéken, de akkor nem jöttünk el egészen idáig.
A vasútállomás mellett közvetlenül áll ugyanis a Moreton Bay Fig Tree, mely egy óriási fügefa. Ez a hatalmas fa, melyet hivatalosan ficus macrophylla néven ismernek történelmi nevezetesség. Törvény által biztosított védelem illeti meg.

Állítólag egy fiatal lány ültette el 1876-ban, aki egy ausztrál tengerésztől kapott magot. 1877-ben helyezték át a mostani helyére. Azt mondják, hogy a fa 16 000 ember számára biztosít árnyékot. (Nekem ez soknak tűnik, de hát nem annyira tudom ezt felmérni.) Sajnálatos módon kerítéssel van most körbevéve, így igazán nagyon jó fotót nem tudtunk róla készíteni, de azért megpróbáltuk.
Gyönyörű szép fa és rengeteg füge terem rajta.

Miközben itt nézegettük a csodás fügefát, hallottuk, hogy jön a vonat. Számunkra ez is nagy élmény; hamarosan most már egy vonatos kirándulást is jó lenne beépíteni a terveink közé!
Igazi vasútállomás feeling volt. Hatalmas hangzavarral érkezett, utasok szálltak le és föl, nagyon jó hangulata volt.
Amúgy is tök jó, vasútállomás pálmafák között. Az is szuper lehet, ahogy az óceán mellett suhan a vonat!

Ebbe a napba ennyi mindent tudtunk belezsúfolni. Csibi még otthon is folytatta a csuklást, sőt szegény, így is aludt el…

További képek