Struccolunk

6/23/2022

Csütörtök, az utolsó előtti napunk…
Ahogy azt már bizonyára hallottátok, itt is nagyon elszálltak a benzinárak (is), Kaliforniában meg extra magas a gallononkénti ár. Itt 6,09 USD az ára a normál benzinnek, a mellette lévő kúton pedig 6,25 USD, ha készpénzzel fizetsz, és 6,33 USD, ha kártyával.

Ez most csak eszembe jutott, hogy figyeltük a benzinkutakat is, hiszen az is sajnos jelentős tétel most egy utazás során.
Mi már nem is tudom, melyik napon tankoltunk, de első alkalommal (ami már privát tankolás) 76 USD-ért tudtunk tankolni.

Csütörtökön tehát ismét Solvang felé vettük az irányt, mert múltkor útközben láttunk a város bejáratánál (egész pontosan Buelltonban) egy struccfarmot.
Aztán kiderült, hogy ezt bizony meg is lehet nézni.

Mi pedig úgy döntöttünk, hogy meg is nézzük. 7 USD/fő a belépő és plusz 1 USD, ha szeretnéd a struccokat megetetni.
100-nál is több strucc és egy csomó emu található ebben az “állatkertben”, de vannak übercuki nyuszik is.

Csodaszép környezetben és óriási területen abszolút szabadon rohangálnak az állatok, hatalmas madarak ezek. Nagyon fura, hogy nem tudnak repülni, viszont iszonyú gyorsan futnak és kergetik egymást.

Persze a látogatóktól azért elválasztja őket egy kerítés. Azon keresztül lehet nekik benyújtani az ételt. Rendkívül vadul falatoznak az edényekből. Nagyon sok edényt láttunk bent a területükön is, mert szerintem sokan megijednek és elengedik, illetve ők meg olyan erővel csípik meg az edényt, hogy ki is veszik a kezedből. 😄
Mi nem etettük őket, elég volt, ahogy másokat néztünk.

Van kis strucc is, most kettőt láttunk.
Ami még nagyon fura, a szemük. Valahogy oldalasan pislognak. Elég fura élmény volt nézni.
Ki van írva, hogy nem szabad nagyon közel menni, mert szívesen megcsípik az embert is. Hát ahogy elnéztük a méretüket, nem is nagyon akartunk közelebb menni.
Kétszer is szemtanúi lehettünk a szerelmi életüknek, mert nem túl szégyenlősek. Nagyon érdekes látvány, hogy úgy mondjam. 😄

Ahogy kergetőznek az pedig kifejezetten mókás.
Szóval elidőztünk itt is egy jó darabig, bámulva ezeket a különleges állatokat.

Reggel, mikor elindultunk 15-20 fok volt, aztán hirtelen meg 35 lett.
Eddigre már a fejbőrünk is leégett kb. Pedig 70-es faktorú naptejet vettünk. Jó persze, a fejünkre nem kenünk… Sapkánk viszont azóta sem lett. Szóval már nagyon meleg volt, így lassan indultunk.

További struccos képek

Csibi azt találta ki, hogy visszafelé egy másik útvonalon menjünk, hogy lássunk még ezt-azt a tájból. Így persze egy kicsit hosszabb volt az út, de amúgy nem sokkal, kb. 10 perccel. A cél Santa Barbara volt ismét.
Át kellett mennünk a dán városkán, aztán pedig a hegyek között autóztunk. A Cachuma tó mellett halad az út, csak keveset láttunk a tóból, de az nagyon szép volt. A tó partján kempingezni is lehet.
Aztán már hirtelen Santa Barbarában találtuk magunkat.

Itt már csak az volt a terv, hogy bóklászunk a pálmás sétányon és kimegyünk az itteni mólóra is, mert az eddig kimaradt.
Először megebédeltünk, pont ugyanott, ahol tegnap. Most 38 USD volt az ebéd. Parkolni ezúttal az étterem közvetlen közelében tudtunk, az ötös számú parkolóban. A 75 percbe is belefértünk, ezért itt most ingyenes volt a parkolás.

Átmentünk a kikötő parkolójába, ahol ismét két órára vettünk jegyet, ami összesen 4 USD-be került.
És akkor hajrá, föl és alá, ameddig a lábunk bírta, csak mentünk.
Amerre a szem ellát gyönyörű és hatalmas pálmafák, csodás zöld a környezet, az óceánon pedig vitorláshajók ringatóznak.

A sétaúton jöhetnek biciklisek, görkorisok és sétálók egyaránt, ezért figyelni kell egymásra.
Nagyon messzire elsétáltunk, tudjátok a szokásos, “csak még odáig” alapon…
Utána visszajöttünk és a másik irányba indultunk. A sarkon van egy gördeszka pálya, ahol csomóan gyakoroltak, játszottak.

A móló a Stearns Wharf névre hallgat, mely egyébként Santa Barbara egyik legismertebb nevezetessége.
John P. Stearns-ról kapta a nevét, ez Kalifornia legrégebbi működő mólója. 1872-ben épült. Az egyik érdekessége, hogy erre autóval is fel lehet menni (ezen az első 90 perc ingyenes!). 141 parkolóhely található rajta.
Jelenleg 17 üzlet áll itt: van ajándékbolt, fagyizó, étterem, horgászbolt. Itt ingyenes a horgászat is, semmiféle engedélyre nincs szükség.

Santa Barbara városa füstmentes város, nem szabad dohányozni kb. sehol. Ez itt különösen fontos, hiszen a móló fából épült és többször: 1973, 1986 és 1998-ban is jelentős károkat okoztak a tűzvészek a mólóban. Minden alkalommal sikerült újjáépíteni és ma Santa Barbara leglátogatottabb nevezetessége.

Na eddigre már eléggé kivoltunk ismét, ahogy az már lenni szokott. A két órás parkolás is a végéhez közeledett, így aztán ideje volt az autó felé venni az irányt. Csibi közben előjött nekem, hogy még látott valami jót a térképen, és azt igazán meg kellene nézni… A séta elején egyébként majdnem elmentünk egészen odáig, de aztán mégsem. Én mondtam, hogy gyalog már biztosan nem vagyok hajlandó odáig elmenni, de autóval még megnézhetjük. Ez egy színes kapu, amolyan igazi insta-pont! 😀
Hamar meg is találtuk, sőt le is tudtunk állni közvetlen mellette egy parkolóban. Egy fura néni állt nekidőlve és kántált valamit… Érdekes volt, szóval nem éreztem már túl sok késztetést, hogy kiszálljak az autóból. Ezért csak Csibi szállt ki, hogy készítsen néhány fotót. Majd amikor visszatért, kiderült, hogy menet közben elveszítette a napszemüvegét. Ment egy kört, de nem találta. Gondoltam, hogy a fura néni megtalálta… Közben láttam, hogy amúgy tényleg talált valamit, aztán elment onnan. De szerencsére nem a napszemüveg volt az amúgy. Mert hát így persze kénytelen voltam kiszállni én is, hogy segítsek megkeresni a napszemüveget. Hamar meg is lett és ha már kiszálltam, akkor csináltunk még fotót, meg persze magunkról is. Ez egyébként egy osztrák születésű művész, Herbert Bayer alkotása. Chromatic Gate-nek nevezik és kb. a szivárvány színeiben pompázik (sárga, narancssárga, piros, lila és kék).

Gyakorlatilag az óceán partján áll egy nyilvános parkban, háttérben a tágas zöld hegyek, szóval tényleg elég jól néz ki. Bayer 1985-ben halt meg és halála előtt 10 évig élt Montecitoban, Santa Barbarától délre. Ezt az installációt, 1991-ben az ő emlékének szentelve helyezték el éppen itt, otthona közelében.

Innen már Goleta felé vettük az irányt, de még nem haza. Pár percnyire a szállásunktól van a Santa Barbara reptér, a Goleta Beach Park közvetlen közelében. Az első napokban egyszer véletlenül elhajtottunk előtte és már akkor megtetszett az épület. Most visszatértünk. Itt csak én szálltam ki az autóból, hogy készítsek pár fotót, Csibi addig látványosan “várakozott”, mert amúgy nem biztos, hogy ott csak úgy le lehetett volna állni. Viszonylag kicsi a reptér, de nagyon kis csinos a külseje.

Estére előkerültek a bőröndök és szomorú szívvel össze kellett rámolnunk a cuccainkat.

Egyébként még a teljes péntek előttünk állt, ugyanis a repülőnk pénteken este 22:30-kor indul Ontario-ból és az időeltolódás miatt hajnali 6 körül érkezik majd Charlotte-ba.
Tudtuk, hogy necces nap elé nézünk, de nem sejtettük, hogy mennyire. 😀