Staples Center, Downtown LA

Mint már említettük a munka egy héttel tovább tartott, viszont ez a nap is elérkezett végre és számunkra is kitört a vakáció. Annyi sok látnivaló van a közeli-távoli környéken, hogy nagyon nehéz volt megtervezni, mi legyen a program és az nagyon hamar kiderült, hogy nagyon-nagyon sok dolog nem is fog beleférni.
San Francisco, Las Vegas, Hawaii, a híres nemzeti parkok… az utazással egy csomó napot elveszítenénk, így végülis abban maradtunk, hogy pár napra San Diego-ba utazunk és tuti biztos, hogy vissza kell még térnünk Kaliforniába, hogy a többi dolgot is megnézhessük.

Tehát a végleges terv szerint megnézzük még amit Los Angeles-ből látni szeretnénk, utána pár napra elutazunk San Diego-ba majd vissza Los Angelesbe, mert még mindig maradt pár hely, amit viszont hétköznap kell megnézni… Szóval kicsit bonyolult volt, mire összeállt a kép, de azért összeállt. 😄
A szállásunk szombatig volt meg, előtte tanakodtunk, hogy hova foglaljunk: menjünk be a belvároshoz közel, vagy maradjunk kijjebb, hogy irányban legyünk majd San Diego felé?!
Néztünk hoteleket Los Angeles belvárosában, de azok elég drágák voltak és aztán eszünkbe jutott, hogy miért is nem maradunk itt?? Ezt a szállodát már jól ismerjük, sőt már minket is abszolút ismerősként köszönt a szálloda személyzete, így aztán végül ez lett: két éjszakát itt maradtunk.

A szabadságunk első napjára Los Angeles belvárosa volt a célpont. Úgy gondoltuk, hogy lerakjuk valahol az autót és amit csak lehet gyalogosan, azt próbáljuk felfedezni.
Mint már tudjátok, mi szeretünk egy helyen sokat bóklászni, így már nem is erőltettük, hogy minden beleférjen.
Letettük az autót, betértünk egy kávézóba, magunkhoz vettünk egy kávét, mert az a “gyalogos üzemanyagunk”, majd elindultunk.

A Staples Center eredetileg is szerepelt a terveink között. Csibi kosarazott/kosarazik, ezért ez “kötelező program” volt. Most viszont egy szomorú apropóval egészült ki ez a program.
Mindannyian hallottátok nyilván, hogy január 26-án egy tragikus helikopter balesetben Los Angeles környékén meghalt a kosaras legenda Kobe Bryant. 20 éven át volt a Los Angeles Lakers játékosa.

Már az előző napokon is tapasztaltuk, hogy ez a tragédia itt mindenkit nagyon mélyen megrendített. A tévében mindenhol rá emlékeztek, bármerre jártunk mindenhol falfestmények készültek róla, mindenki 8-as és 24-es számú mezben sétált, még egy építkezésen álló daru két oldaláról is ilyen mez lógott lefelé. Nagyon megindító és szomorú volt.
Mi február elsején mentünk a belvárosba, a Staples Arena környékén nagyjából lépni sem lehetett a rengeteg sportrajongótól vagy egyszerűen a hozzánk hasonló turistától, akik azért mentek oda, hogy leróják tiszteletüket.
Addigra már az egész aréna előtti tér a rajongók ajándékaiban úszott. Rengeteg táblát helyeztek ki, amire üzenetet lehetett írni, az összes - mindkét oldala - már tele volt írva. Sőt már nagyon sokan az útra írták az üzeneteiket. Voltak ott újságkivágások, rengeteg kosaras ereklye, milliónyi gyertya és virág, saját készítésű “ajándékok”, plüssállatok, minden, amit csak el tudtok képzelni (talán olyasmi is, amit el sem tudtok képzelni).
Minden sárga és lila színben pompázott, az út szélén mindenhol árulták ezeket az ereklyéket.
Nekünk két dolog nem tetszett: ez volt az egyik… hogy ebből is üzletet csinálnak és mindent de mindent árulnak. A másik pedig azok az emberek, akik csak a szenzáció miatt jöttek oda és vidáman szelfizgettek. Ezt mi annyira nem értettük. Jóérzésű ember ilyet szerintem nem csinál.
Ami viszont tetszett, ez a fajta szeretetmegnyilvánulás. Az a rengeteg ember, aki őszinte szívvel jött oda és valóban szomorú volt a veszteség miatt. Volt aki csak állt ott és sírt.
Igazából mi sem bírtuk ki könnyek nélkül…
Nagyon szomorú és felfoghatatlan.
A buszok kijelzőjén is Kobe neve volt olvasható, amerre csak jártunk.

Az arénába egyébként nem lehetett bemenni, mert meccs volt, így ebből most csak ezt az “extra, szomorú részt” sikerült magunkkal vinni.

Innen elindultunk lassan a többi látnivaló irányába. Csak mentünk, amerre vitt minket a lábunk. Bár ez így nem pontosan igaz, mert azt tudtuk hogy a következő fontosabb állomás az OUE felhőkarcoló lesz.

Útközben megebédeltünk, aztán pedig spontán egy filmforgatásba keveredtünk. Egyszercsak le volt zárva négy irányból az utca és ment a felvétel.

Akkor már éreztük, hogy itt tényleg minden és bármi megtörténhet. 😀
Egy darabig le is ragadtunk ott és néztük, mi történik. Nem tudjuk, mit forgattak és a szereplőket sem ismertük fel… 😄
De azért mókás volt.