Fullerton Arboretum

Erre a napra csak közeli programokat terveztünk, így a következő állomás is egy szomszédos városkában volt. Fullertonba mentünk az arborétumba. Ez a botanikus kert a kaliforniai állami egyetem része. A látogatás ingyenes, a bejáratnál lehet kapni gyümölcsöt, bent pedig növényeket. Ezek megvásárlásával lehet az arborétumot támogatni.
Sosem jártunk még ennyi botanikus kertben, arborétumban és azt kell mondanunk, hogy mindegyik fantasztikus élmény.
Annyira változatos a növényvilág, hogy mindenhol találunk valami olyan dolgot, amitől még a szánk is tátva marad.
Itt is…
Először is a narancsliget…

Az autóval elsuhanva már láttunk néhány helyen narancstól roskadozó fákat és szerettük volna közelről is megnézni… Hát itt aztán volt rá alkalmunk. Eleve az, hogy színes már attól csodás és ahogy megcsap a narancs illata - már mondtam párszor, de most le is kell írnom, hogy bárcsak illatokat is lehetne fotózni. Nagyon szívesen megosztottuk volna Veletek azt az illatot is… Bemásztunk a fák alá - kb. mint a gyerekek - és nem győztünk csodálkozni, hogy bír el ennyi gyümölcsöt egy fa. Őszintén bevallom, egy pár narancsot lecsentünk a fákról - bár nem volt kiírva amúgy sehol hogy nem szabad és az eldobott narancshéjakból ítélve mások is megkóstolták…
A végén egyébként vásároltunk is, hogy támogassuk a botanikus kertet. (Ez nagyon rossz ízű volt, amit viszont leszedtünk, az isteni finom!)

Itt is van mindenféle fajta növény. Természetesen csomó különböző fajtájú és méretű pálmafa, külön kaktuszkert - Kaliforniában nagyon sokféle kaktusz él - én imádom ezeket, annyira érdekes növények, olyan sokfélék és különlegesek.

Voltak gyümölcsösök - itt viszont ki van írva, hogy ne szedd le a gyümölcsöt.
Találkoztunk mókussal, egy csomó nyuszival, mindenféle madarakkal, többek között kolibrikkel. A szálloda környékén a napi programom része, hogy keresem a kis kolibrit. Hát itt nem kell keresni! Komolyan mondom, ez maga a kolibri-mennyország. Bármerre nézel, kolibri. Mindenféle színű, sőt színváltós kis csodajószágok!
És ezek szerencsére nem annyira szégyenlősek, hagyják magukat lefotózni egészen közelről is.

Addigra már a hangjukról is könnyedén felismertük őket, olyan kis cuppogó hangot adnak ki. Lehet hogy ez így nem túl tudományos, de nem is akarok rá jobb szót találni… 😄 Nézzétek el nekem!
A kolibriktől nagyon nehezen szakadtunk el, de azért valahogy körbejártuk a botanikus kertet. Egészen zárásig voltunk ott. A téli menetrend az itt is téli menetrend, a korai sötétedés miatt 5-kor zár. Ha nem zárt volna, lehet még most is a kolibrikben gyönyörködünk.

Innen negyedórányira van a szálloda, útközben megálltunk vacsizni. Itt is találtunk egy Mimi’s Cafe-t. Ez egy olyan étterem, ahol az első napon ebédeltünk. Most sem csalódtunk.

Ez egy élményekkel, energiával teli nap volt.