Hello Washington D.C.

11/09/2024

Hello Washington D.C. - rég láttuk már egymást.
Washingtonban egyszer jártunk korábban, 2021-ben. Akkor még javában COVID-őrület volt, emlékszem, hogy olyan szabály volt, hogy Washingtonban csak akkor szállhatsz meg, ha be vagy oltva. Hát mi nem voltunk, szóval a szomszédos Alexandriában szálltunk meg és onnan mentünk át.
Akkor nagyjából csak átutazóban voltunk, egy körutazás részeként érintettük a fővárost is. A National Mall egy részén sétáltunk végig, egész pontosan a Lincoln-emlékműtől a Washington-emlékműig. Illetve másnap még a továbbutazásból csíptünk le egy délelőttöt, hogy egy-két múzeumba elmenjünk.
A Capitoliumnál mindössze pár percre leparkoltunk és mivel nem jöttünk rá, hogy a tilosban állunk-e, ezért nem maradtunk túl sokáig. De akkor oda sem lehetett bemenni, minden is zárva volt kb. A botanikus kert is.
Szóval akkor ennyit kaptunk.

Most sem volt kifejezetten sok időnk. Ahogy már korábban említettük, vonattal érkeztünk meg New York-ból. A Union Station állomásra.
A Washington Union Station egy jelentős vasútállomás, közlekedési csomópont Washingtonban. 1907-ben nyílt meg, ez az Amtrak központja, Észak-Amerika 10. legforgalmasabb vasútállomása.

2014-ben ez volt a legforgalmasabb vasúti létesítmény és bevásárlóhely az USA-ban, melyet évente több mint 40 millióan kerestek fel. A covid azonban meredek visszaesést hozott: 2022 végére a kereskedelmi egységek több mint fele üresen állt…
Na de engem az sokkal jobban érdekel, hogy mennyire nagyon szép ez a vasútállomás. Daniel Burnham és William Peirce Anderson, híres chicagói építészek tervezték klasszicista és Beaux-Arts stílusban.

A Beaux-Arts építészet - időnként akadémiai klasszicizmusnak is nevezik - a historizmus egy építészeti stílusa volt, amelyet a párizsi École des Beaux-Arts (innen a neve) képzőművészeti iskola tanított. A francia neoklasszicizmus elveire támaszkodott, de reneszánsz és barokk elemeket is tartalmazott, illetve modern anyagokat (vas vagy üveg) használt fel. A 19. század végéig fontos építészeti stílus volt Franciaországban, de az Egyesült Államok építészetét is erősen befolyásolta.

Szerintem lenyűgözően szép ez a vasútállomás.
Amikor kievickéltünk onnan, akkor azonban meglepő módon egy csomó hajléktalant (és egy patkányt) láttunk. Hm…
Itt van azonban még a Columbus Circle, vagy más néven Union Station Plaza vagy Columbus Plaza is. Középpontjában a Columbus-kút látható és persze Kolumbusz Kristóf szobra. Az utóbbi években a Kolumbusz-szobrok igen szomorú sorsra jutnak Amerika-szerte, de New Yorkban és itt is megvoltak.
Szép emlékmű, a képet tényleg csak a hajléktalanok sokasága rontotta.

A vasútállomásról kilépve szemben a Capitolium épülete is látható. Egy szép kis sétány vezet oda kb. nyílegyenesen.

Gondoltuk, ha már ilyen “közel” vagyunk, sétáljunk oda. A bőröndöket magunk után rángatva mentünk az őszi színekben pompázó parkon keresztül, ahol rengeteg vidám kis mókus ugrándozott.

Ekkor nagyjából már 17 óra körül járt az idő és kezdett alkonyodni, de még pont jókor értünk oda a Capitolium épületéhez. Ez egy másik kedvenc épületem. Nagyon szép épület.
Meglepő módon nem volt óriási tömeg vagy tumultus, bár lehet csak New York nyüzsgése után tűnt sokkal csendesebbnek a hely.

A szállásunk a belvárosban volt, ott még nem jártunk, és jó ötletnek tűnt ott foglalni szállást. A Capitolium közelében volt egy buszmegálló, Csibi kinézte, hogy azzal el tudunk menni valameddig. Utánaolvasott és azt találta, hogy az OMNI-s (New York-i) alkalmazás itt is jó lesz. Persze nem volt jó. Vidáman toltuk oda a telefont a leolvasóhoz, aztán persze nem fogadta el. A buszvezető viszont tök rendes volt, mert mondta, hogy menjünk.. Utána nem tudtuk eldönteni, hogy rossz volt-e a jegykezelő és azért történt mindez, mert egy csomó másik utasét sem fogadta el (bár ők nem is zavartatták magukat), másokét viszont igen. Mindegy, mi ezúton is köszönjük a kedvességet! 🙂 Az itteni közlekedésről is Csibi fog írni hamarosan.
Elég sok megállót mentünk a busszal és persze onnan még vagy 10-15 percet kellett sétálni a szállásig.
Az előző 2,5 napi folyamatos menés után már voltak gondjaink a menéssel…

A Homewood Suites hotelben volt a szállásunk, mely egy apartman jellegű szálloda, szóval New York után egy igen tágas szobát kaptunk. Konyhával, nappalival és külön hálóval.
A reggeli is benne volt az árban, de azt már talán megszokhattátok, hogy lehetőség szerint mindig olyan szállodát keresünk, ahol tudunk reggelizni is.

Viszont most még az esténél tartunk és ha emlékeztek, utoljára a pályaudvaron ettük a croissant, aztán a vonaton nem ettünk semmit, mondván, majd itt vacsorázunk egy normálisat. Útközben nem találtunk sehol kajáldát. A recepción megkérdeztük, hogy tudnak-e valamit ajánlani a közelben. (Én mondtam, hogy szerintem rendeljünk a szállodába… 😀)
Kaptunk egy papírt, amely tele volt közeli éttermek nevével. Úgy kb. 5-10 perc sétára volt egy thai étterem, ami mindkettőnknek szimpatikus volt, online kértünk ételt, elvitelre és még egy CVS-t is útba ejtettünk, hogy vegyünk pár üveg vizet.
Előbb elmentünk a vízért, aztán átvettük az ételt és szedtük a lábunkat. (Már amennyire bírtuk.) Ez egyébként a belvárosi főutca lehetett, itt egy csomó étterem van, meg egy kicsit nagyobb nyüzsgés.
Meg itt is volt jónéhány hajléktalan, drogos alak. Egy pont ott mellettünk szólt be valakinek, szóval vártam már, hogy visszaérjünk a szállodába.
Ott aztán megvacsiztunk, megfürödtünk. Az alváshoz nem kellett altató! 😂